Rengeteg kamera, piszok gyors processzor, mindez egy Xiaomi telefonban alig 60 ezer forintért.

Redmi Note 8 Pro – Bevezető

Szerencsére a Xiaomi szakított azzal a rossz szokásával, hogy a Note sorozat Pro utótagú verzióit, ahogy például a Note 7 Pro esetén is tette, elrejti előlünk. Az előd kizárólag a távoli keleten és Indiában volt elérhető, nem is készült belőle Global verzió, nem úgy, mint jelen tesztünk áldozatából, a Redmi Note 8 Pro-ból. Ennek persze örültünk, mert megismerkedhettünk a gyártó első olyan telefonjával, amiben a megszokott 48 megapixeles helyett 64 megapixeleset használ.

Ha tavaly év végén nem érkezik meg a Xiaomi Mi Note 10, akkor a koronát nálam egyértelműen a Redmi Note 8 Pro kapta volna. Az előzetesen, általam tévesen lefitymált telefon minden fronton jobb, mint amit vártam, sőt, mondhatom, hogy komoly meglepetést okozott mind a kamerák, mind a sebesség, mind a kijelző területén.

Redmi Note 8 Pro – Csomagolás és külső

A doboz sok meglepetést most sem rejt, ráadásul kívül is pont olyan, mint a Redmi család többi tagjának a csomagolása. Egyszerű fehér karton, a fedlapon a telefon képével. A matricáról leolvasható a típus, a RAM-ROM kiépítés és a szín, többre nincs is szükség.

A dobozban a telefonon kívül csak a szokásos szilikon hátlapot találjuk. Ez csak annyiban érdekes, hogy a Redmi telefonoknál az USB Type-C csatlakozónál van egy kihajtható kupak, így, ha nem csatlakoztatjuk a kábelt a telefonhoz, akkor védi a portól, meg persze a víztől is. A telefon amúgy semmilyen IP minősítéssel sem rendelkezik, szóval védőkupak ide, védőkupak oda, a vízzel csak óvatosan!

A telefon kívülről olyan Xiaomis. Vagyis, mondhatni hibátlan. A hatalmas, 6,53 colos FHD+ IPS kijelzőt, pontosabban az azt fedő üveget, szinte nulla vastagságú keret öleli körbe, amiben csak a szelfikamera apró, csepp alakú szigete türemkedik be.

A hátlap nem a megszokott, annyiban legalábbis, hogy a kamerasziget nem a baloldalon, hanem középen kapott elhelyezést. A 64 megás főkamerát, a 8 megás széleslátószögű kamerát és a 2 megás mélységszenzort szinte zavaró mértékben emelték ki a hátlapból, de ez csak addig jelent gondot, amíg az átlátszó szilikon hátlapot fel nem pattintjuk, ha ez a helyére kerül, a kitüremkedés szinte teljesen eltűnik. A hátlapon találjuk az ujjlenyomatszenzort, a ledes villanót, és bónuszként a 2 megapixeles makró kamerát is.

Az alsó részen a Type-C csatlakozó mellé egy hangszórórács, egy mikrofon és a hagyományos jack csati került. Felül találjuk az infrát, és egy második mikrofont. A baloldalon a megszokott SIM-tálca, a jobbon az ugyancsak szokványos bekapcsoló és hangerőszabályzó gombok. Ez utóbbi meglehetősen magasra került. Nálam nem okozott gondot a gomb elérése, de ha kicsi a kezed, akkor bizony nyújtózhat a hüvelykujj, mire a hangerőszabályzó gomb felső részét eléri.

A telefon, amúgy az összeszerelés tekintetében is hozza, amit egy Xiaomitól elvárunk. Hibátlan, és bár az ár faragása miatt a fémváz kimaradt, ez egyáltalán nem érződik, lehetetlen megtekerni, de nem sikerült egyetlen apró kis roppanást sem kicsikarni belőle, bárhogy csavargattam.

Végül, de nem utolsó sorban, a külső kapcsán meg kell említenünk a telefon színét is. Ahogy utóbbi telefon tesztjeimnél, úgy most sem maradtam a megszokott, és unalmas fekete hátlapnál, már csak azért sem, mert a Xiaomi izgalmas színeket használ. A megszokott fekete (Mineral Grey) mellett egy izgalmas zöld (Forest Green), és egy gyöngyházfehér (Pearl White) variánst vehetünk meg. Ha meg akartam volna tartani a telefont, akkor biztos a zöldet választom, így viszont a fehéret rendeltem meg, mert kíváncsi voltam milyen. Nem csalódtam, a nevéhez híven valóban gyöngyház fehér, a fényben forgatva kicsit színjátszó a hátlap. Még véletlenül sem akar Apple fehérnek tűnni, ez pedig nálam mindenképpen jó pontot jelent.

Redmi Note 8 Pro – Hardver

Van az úgy, hogy a tesztelő elolvassa a specifikációt, aztán lebiggyed a szája széle, és csak néz maga elé, nem értvén, miért kellett ezt a vasat úgy összerakni, ahogy. Nos, pont így nézhettem ki én is, amikor rájöttem, hogy a Xiaomi nem a megszokott Qualcomm Snapdragon polcról válogatott központi egységet, hanem a konkurens MediaTek megoldását választotta. Nem példa nélküli az eset, volt már (talán két éve) MediaTek lapkás Xiaomi, de aztán gyorsan leszoktak róla, mi pedig nem sírtunk emiatt.

Szóval, több, mint meglepő volt a Helio G90T jelű lapka beválogatása. Nem mintha a MediaTek lapkák rosszak lennének, a középkategória közepén, alján, még képesek is labdába rúgni, mert tagadhatatlanul modern, kisfogyasztású egységek, mindössze csak az izomerővel akadnak gondok.

A Xiaomi a Redmi Note 8 Pro sajtóanyagában azt állította, hogy a MediaTek Helio G90T gyorsabb, mint a Qualcomm Snapdragon 710. Próbáltuk ezt elhinni, vagy inkább erősen reménykedtünk benne, mert a 710 azért nem az a falakat romboló vadállat, bár tény, hogy az alsó középkategóriában tökéletesen megállja a helyét.

Aztán megérkezett a Note 8 Pro, lefuttattam a teszteket, és kiderült, hogy a G90T tényleg gyorsabb, mint a Snapdragon 710. Az, hogy mennyivel, számomra igazán csak akkor derült ki, amikor letesztelhettem a Xiaomi Mi Note 10-et is, amiben a Snapdragon 730G, vagyis a 730-as lapka szteroidokkal felpiszkált, kimondottan a játékok futtatására létrehozott variánsa dolgozik. Az, hogy az államat keresgéltem az eredmények összevetése után, semmit nem mond el abból, ahogy éreztem magam. A Helio G90T ugyanis nem csak a Snapdragon 710-et, hanem az annál jóval erősebb 730G-t is a földbe döngölte. Kegyetlen!

Azóta megjelent a népszerű AnTuTu tesztprogramot alkotó társaság aktuális toplistája is, ami természetesen a saját programjuk mérései alapján készül, és a Note 8 Pro, a Helio lapkával a legjobb tízbe került a középkategóriás telefonok között, ráadásul nem is a mezőny végén, hanem a közepén kapott helyet, több Snapdragonos mobilt maga mögé utasítva.

A tesztek azt is megmutatták, hogy nem csak nyers erőben, de például a memóriakezelésben is remekel a Note 8 Pro. Ez fontos dolog, hiszen, a memória sebességétől függ például a programok betöltődésének ideje. Ahhoz, hogy a memória elérése gyors legyen, két dolog mindenképpen kell. Egy jó memóriacsatoló, ez a központi lapkában található, és minőségi memóriamodulok. Utóbbiakon szerencsére a Xiaomi, akarom mondani a Redmi nem spórolt, így elmondható, hogy a remek Helio G90T lapka és a gyors memóriák együttműködése látható, mérhető eredményre vezetett.

Összességében tehát elmondható, hogy a telefon, amit mi kamerás mobilnak hittünk, igazából egy igazi kettő az egyben készülék, vérbeli játékostelefon, megspékelve rengeteg kamerával.

Az táblázatban a megszokott szintetikus tesztprogramokkal végzett mérések eredményit láthatjátok:

Redmi Note 8 Pro – Kamerák

Ahogy feljebb olvashattátok, a telefon hátlapján nem kevesebb, mint 4 darab kamera kapott helyet. Van persze egy ötödik fényképező is, elől a szelfikamera, ami 20 megapixeles, és átlagos, vagy annál valamivel jobb minőséget biztosít a Samsung szenzornak és a felette elhelyezett f/2.0 apertúra értékű objektívnek köszönhetően.

A lényeg azonban, ahogy mindenki sejtheti is, a telefon hátoldalán található, ez pedig nem más, mint az első 64 megapixeles fényképezőgép, ami Xiaomi telefonba került. A régi, jó szolgálatot tévő 48 megás érzékelők lassan egy kategóriával lejjebb csúsznak, a helyüket veszi át a 64 megapixel, ami a megszokott 4 az 1-ben pixel elrendezéssel, 16 megapixeles képeket lő. Természetesen van mód arra is, hogy kihasználjuk a 64 megapixel adta lehetőségeket, és bődületes méretű fotókat készítsünk, ráadásul, a Note 8 Pro esetén ennek még értelme is lesz.

64 megapixeles fotók (mindenképpen nagyítsatok bele!):

Mit tud ez a kamera, és mit a szoftver, ami a képeket feldolgozza? Ha ügyesek vagyunk brutális képeket lőhetünk, ha csak kattintgatunk, akkor pedig jobb, ha maradunk a 16 megapixeles fotóknál. Ennek oka, hogy a 64 megás képek készítésénél elképesztően éles, részletes, tökéletes színekkel operáló fotókat kapunk, legalábbis, ha a kép közepét nézzük, ám ahogy haladunk a szélek felé, egyre inkább kibújik a szög a zsákból. A részletesség erősen csökken, a zaj pedig csak azért nem nő számottevően, mert a szoftver jól teszi a dolgát. Persze, a zajszűrés eredményezi a részletek eltűnését is, szóval a cseberből vederbe tipikus esete.

A lényeg tehát az, hogy ügyesen megválasztott témánál olyan fotókat lőhetünk, amitől mindenkinek tátva marad a szája, amúgy meg, sokkal jobb, ha maradunk a 16 megapixelnél. Egyéb képességekben ez a főkamera tényleg nem rossz. Torzítás minimális, a háttér elmosása tökéletes, a fehéregyensúly is rendben van többnyire, bár egy picit mintha a szükségesnél sárgábbak lennének a fotók, de nem zavaró módon, éppen csak annyira, hogy valamibe bele lehessen kötni.

Ha eddig dicsértük a fotós képességeket, akkor most ezt befejezhetjük. A nyolc megapixeles széleslátószögű kamera maximum munkára, ingatlanosoknak lesz jó, hogy feltehessenek a netes hirdetésekbe a lakást vagy házat jóval nagyobbnak mutató fotókat. A geometria végül is rendben van, de ezen kívül sok jót nem lehet mondani, ha egy picit rosszak a fényviszonyok, már erősen zajosodni kezd a kép.

A makrókamera lényegében egy vicc. Nem mondom, hogy használhatatlan, arra megfelelő, hogy tényleg közeli képeket lőjünk, amiket aztán villámgyorsan tolunk is fel a Facebookra vagy az Instára, Aki kicsit is komolyabban veszi az alkotást, az inkább bízza a 64 megapixeles kamerára a makró fotókat is, mert a kinagyított képrészletek rendre jobb minőségűek lesznek, mint a makróval lőtt fotók. Oké, ezért kicsit dolgozni is kell a számítógép előtt, de valamit valamiért.

A kamerák kapcsán tehát a lényeg a következő:

A főkamera több, mint jó, de kevesebb, mint szenzációs. Kis tanulással, megszokással, profi fotókat készíthetünk vele, olyanokat, amiktől az ismerőseink álla a földön koppan. Ha még igényesebbek vagyunk, akkor egy picit megpiszkálhatjuk a fehéregyensúlyt a számítógépen, egy képmanipuláló szoftverben, és kész is lesz a tökéletes nyaralós fotó!

A többi kamera viszont nem érdemel különösebb dicséretet. A még elmegy kategória a 8 megás széleslátószögű, mert jól használható, ha süt a nap, és kevésbé, ha nem, a makró pedig tényleg csak azoknak lesz öröm, akiknek fontos, hogy pillanatok alatt készíthessenek makró fotókat, amiket aztán 1 perc múlva már az ismerősök lájkolnak a neten.

Redmi Note 8 Pro – Egyéb képességek

Az érdekes részeken túl vagyunk, talán még a kijelző, ami kicsivel több szót érdemel. Manapság, amikor lassan a középkategóriában is elérhetővé válik az AMOLED, hajlamosak vagyunk az IPS kijelzőket lenézni. Pedig IPS és IPS között is van különbség, mind a panel, mind a háttérvilágítás szempontjából. Erre számomra jó példa volt, amikor az asztalomon, egymás mellé tettem bekapcsolva a Redmi 8-at, a Redmi Note 8 Pro-t és a Xiaomi Mi Note 10-et. Az első kettőben IPS, a harmadikban AMOLED panel van. Ha a kép minőségét nézzük, és csak az arányok jobb megértése miatt, a Redmi 8-at vesszük nullának, és az Mi Note 10-et a száznak, akkor a Redmi Note 8 Pro kijelzője olyan 70-75 pontot érhet. Vagyis, hiába IPS ez is és a Redmi 8 kijelzője is, a kép minősége jóval közelebb áll az AMOLED-es Mi Note 10-hez, mint a Redmi 8-hoz.

Persze, ez ettől még nem lesz AMOLED. Valamivel rosszabbak a betekintési szögek, éles szögből nézve a színek is eltolódnak kicsit, a fényerő is kevesebb, ám, aki azt meri mondani a Redmi Note 8 Pro kijelzőjére, hogy rossz, csak azért, mert nem AMOLED, az nem mond igazat.

Érdemes a listából kiemelni még az akkumulátort, ami a megszokottnál kicsit nagyobb, 4500 mAh kapacitású, ez pedig kényelmes, kétnapos akkumulátoros üzemidőt tesz lehetővé.

Más képességekben is a legjobbat kapjuk. A Bluetooth 5.0-ás, a wifiből kétcsatornás, a 2,4 mellett az 5 GHz-en is kommunikálni tudó, ac szabványt támogató egység került, van rengeteg szenzor, így gyorsulásmérő, giroszkóp, iránytű, infra és szerencsére az NFC sem maradt ki a képességek sorából. Kicsit fáj, hogy ebbe a kategóriába még nem fér bele a vezeték nélküli töltés, de szerencsére azért gyorstöltést kapunk.

Redmi Note 8 Pro – Összegzés

Ahogy a bevezetőben írtam, számomra ez a mobil a meglepetések telefonja lett. A MediaTek Helio G90T központi egység villámgyors, már-már a felsőkategóriás egységek teljesítményét súrolja. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyetlen játékról sem kell lemondanunk, használat közben pedig, a rendszeren nem veszünk észre még ezredmásodpernyi bizonytalanságot sem.

A fényképezőgépek közül, a 64 megapixeles egység több, mint használható. Ha nem állítgatjuk, akkor automata, 16 megapixeles módban csodás képeket lőhetünk vele, ha pedig ügyes vagy, akkor használhatod 64 megapixeles módban is, csak figyelj a fényviszonyokra és a téma kiválasztására, és Te leszel az ász az ismerőseid között, legalábbis mobil fotózás terén.

Számomra igazán meglepő volt a kijelző minősége is, ami nem sokban, leginkább talán fényerőben marad el az AMOLED mögött, de így is remekül használható, akár erős napsütésben is.

Összességében a Redmi Note 8 Pro egy minden igényt kielégíteni képes telefon. Ha fotózás miatt keresel mobilt, tökéletes. Ha játékhoz keresel mobilt, tökéletes. Ha egyszerűen csak egy szép telefont szeretnél, tökéletes. Persze, azért nem szabad elfeledkezni róla, hogy ez azért még mindig, „csak” egy középkategóriás készülék, de azok között, jelenleg, az egyik legjobb!

Itt tudod megvenni:

Gearbest: https://www.gearbest.com/sale/redmi-note-8-pro?lkid=11111215

Banggood: https://www.banggood.com/search/redmi-note-8-pro.html?p=CE09146403323201609I