A Redmi sorozat áldozatul esett az új képernyő trendeknek, kérdés mennyire zavar ez minket.

Tartalomjegyzék Mutasd

Bevezető

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Redmi 4. A négyes sorozatban a Redmi 4 a középkategória alján helyezkedett el. Tisztes hardver volt alacsony áron, ráadásul kis mérettel. Ezek az erények fontosak voltak, a jól faragott árcédula miatt pedig itthon is az egyik legkeresettebb Xiaomi modell lett.

Amikor megérkeztek az első adatok a Redmi 5-ről, akkor sokfelől hallottam, hogy nem érdemes a Redmi 4-et lecserélni, és hogy a legnagyobb hibát a Xiaomi a méret növelésével követi el. Félő volt, hogy az új trendek szerint 18:9-es képaránnyal és megnövelt képátlóval érkező Redmi 5 már túl nagy lesz az egykezes használathoz. Ebben a tesztben ennek is megpróbálunk utána járni, ahogy annak is, hogy a telefonba épített hardver mire lesz elég mostanában.

Csomagolás és külső

A telefon a Xiaomitól már megszokott narancs színű dobozban érkezik. A fedelet felnyitva a felső szinten egy szilikon tok vár minket, ez a telefonra pattintva kényelmes használatot tesz lehetővé. Nem vastag és nem csúszik, szóval a nagyobb koppanásoktól nem fog védeni, kisebb koccokat személyes tapasztalatom szerint kibír.

Ezt felemelve megtaláljuk a telefont, alatta pedig ott sorakoznak a tartozékok. Elsőként egy rövid angol nyelven íródott beüzemelési segédlet, majd egy töltőfej, egy kábel és a tű a SIM-tálca kivételéhez.

A telefon külsőleg teljesen átlagosnak mondható, kevés műanyag, sok fém és üveg. Az összeszerelés minősége, ahogy minden Xiaomi telefonnál itt is példás, nem nyekereg, nem nyiszog és tekergetni sem nagyon lehet.

A külső mértek alaposan megváltoztak a Redmi 4-hez képest, ami leginkább annak köszönhető, hogy annak még a hagyományos 16:9-es képaránya volt, ennek meg 18:9-es, vagyis megnyúlt a telefon. Ennek köszönhető a nagyobb képátló is.

A gombok és a SIM-tálca a megszokott helyükön vannak, előbbiek a jobb, utóbbi a balodalon, természetesen szemből nézve. A gombok nyomáspontja határozott, érezhető, hogy mikor „pattan” át. Férfi kézben az elhelyezkedésük tökéletes, de kisebb tenyérben, rövidebb ujjakkal a hangerőszabályzó felső részéhez már nyújtózkodni kell.

Bár a telefon 18:9-es, a ház mégsem a megszokott vagy inkább divatos teljesen keret nélküli kivitel. Ez annyiban rossz, hogy a mobil szélességét kicsit növeli, de annyiban jó, hogy kevésbé lesz érzékeny az elejtés miatti törésre. Az oldalsó keretek még viszonylag vékonyak, de alul és felül vastag fekete csík fogad minket. Ennek ellenére alul nem találunk gombokat, a megszokott három billentyű virtuális, a képernyő alján jelenik meg. Ennek előnye, hogy legalább elrejthető, így a helyet nem foglalja.

A hardver

A Xiaomi szerencsénkre előszeretettel válogat a Qualcomm lapkái közül, így ebbe a telefonba is Snapdragon egység került, a 450-es. Viszonylag modern, már 14 nanométeres csíkszélességen gyártott lapka ez, utóbbi adat pedig nem a teljesítmény, hanem a fogyasztás miatt fontos, már csak azért is, mert a megnövekedett képméret mellett nem nőt, hanem csökkent az akkumulátor kapacitása az előd modellhez képest.

A Snapdragon 450 nyolc magot kapott, ezek mind ARM Cortex-A53-asok, a maximális órajel 1800 MHz. A lapkába telepített memóriavezérlő egycsatornás, ez hajtja meg a telefonba telepített 3 GB kapacitású LPDDR3 memóriát, ami 933 MHz-en szalad. Az egységbe integrálva egy Adreno 506 rajzolja a képet a kijelzőre. Nem mondhatjuk, hogy bika erős darab, de a telefon HD+, vagyis 720 x 1440-es felbontásához pont elegendő, így akár komolyabb játékok futtatásával is megpróbálkozhatunk.

Ha már említettük a kijelzőt folytassuk is azzal. Ahogy feljebb olvashattátok ez a telefon már 18:9 oldalarányú panelt kapott. Ez a kategóriában elfogadott módon IPS technológiára épül, hozva annak tipikus számait. Vagyis az NTSC színtér lefedettsége 72 százalékos, a fényerő 450 cd/m2, a kontraszt pedig 1000:1-hez. A képátló ennél a telefonnál 5,7 col, ez pedig ennél a felbontásnál 282 ppi pixelsűrűségre elegendő. Nem mondom, hogy nem találunk ennél jobb értéket, de az már egy másik kategória. Amúgy ez a pixelsűrűség ezen a kijelzőn teljesen jó, használat közben nem fogsz hibát találni benne.

Kamerák terén sem kapunk semmi meglepőt, a hátlapon egy 12 megapixeles Omnivision OV12A10, az előlapon pedig egy Omnivision OV5675 dolgozik, utóbbi 5 megapixelnyi képpontot használva. Az objektív rekeszértéke hátul f/2.2, elől f/2.0, ami előre vetíti, hogy szürkületben, este már nem lesz tökéletes a fényképezőkkel készülő kép.

Szoftveresen minden rendben van, hiszen a HDR-től a panoráma fotón és a sorozatlövőn át az arc detektálásig mindent megkapunk, ami egy mai, telefontól elvárunk.

Rádiók terén sem fogunk panaszkodni, hiszen az n szabványt támogató wifi és a 4.2-es Bluetooth, ha nem is a legújabbak teljesen elegendők a telefonba. A navigációs műholdak közül a GPS, GLONASS és BeiDou rendszerek kaptak támogatást.

Fontos még említeni az akkumulátort, ami, mint feljebb írtam kisebb lett, mint az elődben, és most természetesen nem a fizikai kiterjedésére gondolok. A kapacitása 3300 mAh, és bár a telefonon nem Type-C hanem Micro USB csatlakozó van nem maradt ki a Qualcomm Quick Charge 3.0 támogatása sem, ezzel nagyjából két óra alatt tudjuk az akkut elektronokkal kitömni.

Használat, tesztek

Lefuttattam a szokásos teszteket, ezek eredményét képernyőmentések formájában megtaláljátok lejjebb. Ami a lényeg, hogy a telefon teljesen jól használható. A processzor és a GPU ereje teljesen elégséges a működéshez, a kép mozgatásához. A MIUI felület egyébként is problémáktól mentes szokott lenni, ezen a telefonon is zökkenők nélkül fut minden.

A külsőről már feljebb olvashattatok, a nagy kérdés ebben az esetben az, hogy a telefon mennyire használható egykezes módban. Nos, a válasz az, hogy valamennyire igen.

Bár a képátló nőtt, a telefon szélessége a 16:9-ről 18:9-re történő váltás miatt nem változott, sőt, valamivel vékonyabb is lett, köszönhetően talán annak, hogy kisebb kapacitású akkumulátor került bele. Ilyen módon tehát a képernyő átellenes széle is elérhető a hüvelykujjal, ez pedig jó!

Azért nem fenékig tejfel az élet, mert bár viszonylag hosszú ujjaim vannak a képernyő tetejét sehogy sem sikerült elérnem vele. Ha úgy csúsztattam a tenyeremben a telefont, hogy alul a virtuális gombokat kezelni tudjam akkor a felső rész volt elérhetetlen, ha középre helyeztem a tenyeremben a telefont, akkor pedig sem az aló, sem a felső sávot nem értem el. Szóval bajos az egykezes használat. Nem lehetetlen, de vezetés közben inkább ne kísérletezzünk, meg amúgy is, akkor inkább az útra koncentráljunk!

A telefon hangképző szervei jók, de nem kiemelkedők. Alul mono hangszórón jön a zaj, aminek erőssége teljesen jó, minősége kielégítő, egy Sokol rádiónál például mérföldekkel jobb, így délidőben inkább ezen hallgattam a Ki nyer ma, játék és muzsika 10 percben című kedvenc műsoromat.

A beszéd hangszóró tisztán és erősen szól, a partner jól érthető, ahogy ő is jól hall minket, így gyaníthatóan a mikrofonnal sem lesz probléma.

A képernyőről már szóltunk, az IPS panel a technológia miatt tökéletes. Nem egy AMOLED, de cserébe nem is ég majd bele kedvenc játékunk a kijelzőbe. A fényerő elégséges, így akár napfényes helyen is használhatjuk a mobilt. Igaz, ilyen helyzetben nem süti majd ki a szemünket, de azért használható marad.

A csatlakozókat, pontosabban az USB csatlakozót már említettem, ez egy hagyományos Micro USB csati. Emiatt, pontosabban a Type-C hiánya miatt a Xiaominál kénytelenek voltak egy hagyományos jack csatlakozót is a telefonra applikálni, ami inkább előny, mint hátrány.

A szoftverről túl sok mindent nem érdemes írni. A megszokott MIUI felület, alatt egy nem túl friss Androiddal, ami rögtön frissülni akart a telefon bekapcsolása után. Jól tette! A MIUI-t szeretem, sok apró extrát ad az alap Android rendszerhez. Nem vagyok ellenére annak sem, hogy a Xiaomi felhőszolgáltatását használjam a telefonon tárolt dolgaim mentéséhez, tapasztalatom szerint ezzel lényegében gyerekjáték egyik MIUI-t futtató telefonról a másikra költözni, szóval én létrehozom ezt a fiókot is a Google fiók mellett.

Jöjjenek akkor most a tesztek képernyőmentései, a végső összegzésében még úgyis írok néhány mondatot a telefonról.

Kamerák, fotó és videó

A kamerák hardveres képességeiről már olvashattatok, így most inkább a minőségre koncentrálunk. A kamera szoftvere mindent tud, amit egy ilyen kategóriájú telefontól elvárhatunk. Fotózhatunk panorámát, kapunk vízmértéket, hogy a képeink ne legyenek ferdék, van HDR funkció, ami kontrasztos képeket ad, ráadásul a bántó szélsőségeket, mint például a túl erős fény megszűri.

A szoftver kezelése is egyszerű, az elsütő billentyű mellett egy érintéssel tudjuk a vakut kezelni, a HDR-t ki- és bekapcsolni, váltani az első és a hátsó kamera között, illetve így használhatjuk a különböző szűrőket, effekteket is.

Alább találtok néhány tesztfotót, de íme amit én leszűrtem ezek alapján. Ahogy sejthető volt a képek nappali fényben, főleg napsütés mellett bőven vállalhatóak, sőt inkább jónak mondanám őket. A kép közepe tűéles, és bár a szélek felé tapasztalható némi elmosódás ez közel sem zavaró. A videókra is nagyjából ez a helyzet, nyaralásra, nappali felvételekhez teljesen meg lehetünk elégedve a teljesítményével.

Bár a teszt elejét írva még nem próbáltam ki a kamerát, az objektív rekeszértéke miatt már ott írtam, hogy az esti felvételekkel baj lehet. Nos, van is. A szenzorra jutó kevés fény miatt a színek teljesen szétesnek, és választanunk kell, hogy a szemcsés, magas ISO értéket választjuk vagy a semmit. Persze dőreség lett volna ennyi pénzért ennél jobb kamerát várni, szóval igazságtalan lenne emiatt lehúzni a telefont. Maradjunk annyiban, hogy ha nem is maradéktalanul, de meg voltam elégedve vele.

Konklúzió

Kezdjük a lényeggel! A Xiaomi Redmi 5 jó telefon lett. Megkapjuk a megszokott kiemelkedő Xiaomi minőséget, megkapjuk a nagyon jól használható MIUI rendszert, szóval panaszunk nem lehet.

A bevezetőben feltett kérdésre, miszerint az egykezes használat mennyire kivitelezhető feljebb már megadtuk a választ. Sajnos csak részben, kezünket kicsit tornáztatva tudjuk így használni a telefont, vagyis inkább azt mondanám, hogy a régi értelemben vett egykezes használatot felejtsük el!

A hardver erősségével nem volt probléma a teszt alatt, ahogy a navigáció és a telefon funkciók is ragyogóan működtek. Bár a wifi az ac szabványt nem, csak az n-t támogatja, azt hiszem, hogy ez senkinek nem fog fájni, ahogy az sem, hogy „csak” 4.2-es a Bluetooth. A szenzorok természetesen jól működtek. Az egyik problémás dolog az ujjlenyomat olvasó lehetett volna, de szerencsére erre sem volt panasz. Az érzékelés pontos és gyors, így a kijelző feloldása problémáktól mentes volt az olvasót használva.