Xiaomi Poco F2 Pro – a legolcsóbb csúcstelefon

Ha a legerősebbet keresed a legjobb áron, akkor parkolj le, pont jó helyen jársz!

Bevezető -Poco F2 Pro

A Xiaomi két évvel ezelőtt, nagy meglepetésünkre piacra dobott egy új telefont, egy új márkanév alatt. Ez volt a Pocophone F1, ami az akkori csúcshardvert kapta, de néhány képességben, mint például a kamerák, és az anyaghasználat minőségében elmaradt a zászlóshajóktól.

Tavaly is vártunk egy Pocophone-t de végül nem jött, a telefon, amiről azt gondoltuk az új Poco lesz, végül Mi 9T Pro néven jelent meg.

Már azt hittük, hogy a Pocophone karrierje, hiába volt fergeteges az indulás, az első telefonnal véget is ért, amikor megérkezett a hír, idén megszületik az utód. Mint kiderült, a Poco F2 Pro a Kínában már bemutatkozott Redmi K30 Pro-val teljesen megegyezik, kivéve persze, hogy a Poco global verzió, vagyis itthon is lesz pl. 4G.

Ami bizonyos, hogy a Poco F2 Pro-t nézve a recept nagyon hasonlónak tűnik, mint két évvel ezelőtt az F1 esetén volt. Vagyis az elérhető legerősebb vasat beteszik egy nagyon picit olcsóbb (de ahogy látni fogjátok csodaszép) házba, a hátlapba beszúrnak egy kicsivel gyengébb kameracsoportot, és lényegében kész is az olcsósított csúcstelefon.

Ebben a cikkben utána fogunk járni, hogy mit tud az új Poco, kivesézzük töviről hegyire a mobilt, tartsatok velünk!

Ha lusta vagy olvasni, akkor nézd meg a videós tesztet itt:

Csomagolás – Poco F2 Pro

Egyszerű, mégis elegánsnak mondható fekete doboz, amin megmaradtak a Poco F1-nél már megismert sárga feliratok, igaz a karaktertípus és a betűméret is előnyére változott.

A dobozban csak a minimálisan megkövetelhető tartozékokat találjuk, egy mutatós és csúszásgátló mintázattal ellátott szilikon hátlapot, egy töltőkábelt, és egy 30 wattos töltőfejet. Akár költséghatékonynak is mondhatnánk, de mostanában nagyjából ez az elvárt lista, esetleg az üvegre adhattak volna egy fóliát.

Lássuk gyorsan a telefon!

Külső – Poco F2 Pro

A Pocophone F2 Pro-t nézve rengeteg jelző ugorhat be, de az olcsó vagy olcsósított pont nincs ezek között. Az F1-nél egyértelmű volt a különbség az olcsóbb és a drágább készülékek anyaghasználatát látva, de az F2 Pro-nál, legalábbis ránézésre ez teljesen eltűnt.

Szóval a lényeg, a Poco F2 Pro a külső miatt csillagos ötöst érdemel!

A telefon széltében és hosszában is hatalmas (7,54 cm x 16,33 cm), de ez nem csoda, a 6,67 colos képátlóval rendelkező kijelzőnek bele kell férnie. Széle, hossza nagy, de nem túl vastag, mindössze 8,9 milliméteres, a tömege pedig 218 gramm. Tipikusan a nem tépi le az ember kezét a súly, de érzed, hogy van benne anyag kategória. Az biztos, hogy nem a könnyebb telefonok közé tartozik, a hasonló méretű kijelzővel szerelt készülékek általában könnyebbek. Talán a méretes akkumulátor és a szelfikamera mechanikájának plusz súlya okozza ezt.

A telefon négy színben vásárolható meg, ezek a Neon Blue (neonkék), az Electric Purple (elektromos bíbor), a Cyber Green (cyber zöld) és a Phantom White (fantom fehér).

A ház kerete alumíniumból van, elől és hátul Gorilla Glass 5 üveg van, legalábbis a leírás szerint. Érzésre a hátulja akár műanyag is lehetne, de látványra valóban inkább üveg. A lényeg, hogy nagyon jól néz ki.

A kijelző feletti üveg (szerencsére) nem a hajlított szélű (csak 2,5 D), ebből következik, hogy a nagyjából semmire sem jó hajlított AMOLED kijelzőt sem kell „élveznünk”, és esélyes, hogy találunk majd használható üvegfóliát, ami védi a karcoktól. Maga a telefon amúgy elég sikamlós darab, mindenképpen érdemes a hátlapot feltenni, mert anélkül esélyes, hogy hamar koppanni fog a padlón.

Lássuk az éleket! Érdekes módon, alul találjuk a SIM-kártya nyílását. Ennek oka, hogy a megszokott helyen, baloldalon fent egyszerűen nem fért el a szelfikamera mechanikájától. A SIM-tálca mellett az USB Type-C csatlakozó, a csati túloldalán pedig a szokásos hangszórórács. Abból, hogy egy rácsot találunk egyértelmű, hogy sztereó hang nincs.

A jobboldalon a bekapcsológomb és a hangerőszabályzó, itt az érdekesség az, hogy a bekapcsoló piros színű a sportosság jegyében, de erről majd kicsit később írok még.

A keret felfelé néző oldalán találunk egy jack csatlakozót (hurrá!), egy infravezérlőt (hurrá, hurrá!) és a felfelé kibukkanó szelfikamera tetejét. Ez utóbbiból nyilvánvaló, hogy az előlapon nem lesz se kameralyuk se kamerasziget.

A hátlapon egy érdekes és mutatós kameracsoportot találunk. A köralakú szigeten négy optika csücsül, közöttük egy 64MP felirat, amiből már meg is tudtuk a főkamera felbontását. Véleményem szerint jó ötlet volt a kamerasziget középre helyezése, mert itt a legvastagabb a telefon, így itt türemkedik ki legkevésbé a hátlapból. Ujjlenyomatolvasó természetesen nincs, ennek egy csúcstelefonnál már az előlapi üveg alatt a helye.

A Poco F2 Pro kívülről tényleg nagyon mutatós, de a java, a hardver és a használat még csak most jön, szóval olvassatok tovább!

Hardver – Poco F2 Pro

Processzor, memória, háttértár

Szokás szerint a központi egységgel kezdjük, amit az érthetőség kedvéért processzornak hívunk, ám tudjuk, hogy nem az, hanem egy SoC, amibe a 4G és 5G rádióktól kezdve a procin át a memóriavezérlőig és a grafikus gyorsítóig sok minden integráltak. Vagyis, ez egy komplett rendszer egy lapkán belül.

Nos, a Pocophone F2 Pro a jelenleg kapható legerősebb mobilokba szerelhető SoC-ot, a Qualcomm Snapdragon 865-öt kapta. Ezzel olyan készülékek mellé zárkózott fel teljesítményben, mint a Samsung Galaxy S20, S20+ vagy Ultra, a Vivo IQOO 3, a Realme X50 Pro, az ASUS ZenFone 7 vagy a márkatárs Xiaomi Mi 10 és Mi 10 Pro.

Lássuk mi van a SoC-on belül! A 7 nanométeres gyártástechnológiával készülő lapkában egy 8 magos processzor találunk. Ebben egy 2,84 GHz-es Kyro 585, három darab 2,42 GHz-es Kyro 585 és négy darab 1,8 GHz-es Kyro 585 mag dolgozik a skálázhatóság, a magas teljesítmény, és az energiatakarékos működés kedvéért. A proci természetesen 64 bites és támogatja az ARMv8-A utasításkészletet.

A CPU mellett a grafikus gyorsító egy Adreno 650-es GPU, aminek maximális órajele 587 MHz. Az integrált memóriavezérlő kétcsatornás és elboldogul az LPDDR4X és LPDDR5 modulokkal is, ami ebben a telefonban kimondottan hasznos. Ugyanis, a 6 GB memóriával szerelt készülékben LPDDR4X, míg a 8 GB-os verzióban a gyorsabb LPDDR5 modulok dolgoznak. A memória órajele 2570 MHz.

Beépített tár tekintetében is két verzió lehetséges. A 6GB memória mellé 128, míg a 8 GB mellé 256 GB UFS 3.1 tárolót kapunk.

A SoC-hoz és a memóriához tartozik azaz érdekesség, hogy a Pocophone F2 Pro is speciális folyadékhűtést kapott, még pedig a Xiaomi második generációs, LiquidCool technológiáját (LiqiudCool Technology 2.0). Ez Segít elosztani a keletkező hőt a házon belül, így a processzor tovább tud teljes kapacitáson üzemelni, mielőtt a túlmelegedés védelem csökkenti az órajeleket. A gyári adatok szerint, a mobilok között ez az egyik legnagyobb többrétegű folyadékhűtés, ami teljes belső szerkezet 28 százalékát lefedi, a processzor hőmérsékletét pedig 14 fokkal csökkenti.

Kijelző

Csúcstelefonba nem is lehet más, mint AMOLED panel. A Xiaomi MIX 3-nál nagyon szerettem, hogy a kamera nem rondított bele a kijelzőbe, ilyen megoldást pedig eddig a Xiaomi csak a tavaly bemutatott Mi 9T és 9T Pro esetén tudott adni, igaz, ott ehhez periszkópkamera kellett. A MIX 3 egyedi slidere, vagyis a lehúzható kijelző mögül előbukkanó kamera egyedi megoldás maradt, a Poco F2 Pro is a felső keretből kiemelkedő szelfikamerát kapta meg. A technológiától már nem kell félnünk, hiszen a 9T modellekben már kipróbálhatták, azóta pedig tökéletesíthették a mechanikát.

A kijelző-előlap arány a kamerasziget eltűnése miatt jobb lett, az F2 Pro esetén már az előlap 87,52 százalékát foglalja el a kijelző, vagyis a keret sem lett túl vastag az üveg körül. Ahogy feljebb már olvasható volt, a panel képátlója 6,67 col (16,94 centiméter), az oldalak aránya 20:9-es, amihez 6,95 centis szélesség és 15,45 centis képmagasság jár.

Az AMOLED panel felbontása 1080 x 2400 pixel, ez pedig 395 ppi-t vagyis képpont sűrűséget eredményez. Az AMOLED képességei természetesen rögtön feltűnnek, ha az ember a kezébe veszi és bekapcsolja a Pocophone F2 Pro-t. A 24 bites színmélység, az 500 CD/m2 fényerő, ami autó módban akár 800 cd/m2 -ig is növekedhet, az óriási kontrasztarány és a HDR10+ képességek lenyűgöző minőségű képet adnak. Őszintén megmondom, ilyen fényerőt én még kijelzőn nem láttam, pedig volt már a kezemben néhány készülék.

Hogy valami negatívumot is mondjak, a Poco F2 Pro kijelzője nem kapott extra sebességű képfrissítést, talán egy 90 Hz befigyelhetett volna. Ezzel együtt a kijelző miatt nem érheti szó a hát elejét.

Egyéb képességek

Kezdjük a rádiókkal! A Snapdragon 865-nek hála már rendelkezünk 5G hálózati támogatással is, így a leggyorsabb mobil adatáviteli technológia is adott a szélesebb körben elterjedt 4G mellett. Utóbbinál természetesen kapunk B20 800 MHz-es támogatást is.

Talán nem meglepő, hogy Bluetooth-ból is az 5.0-ás verziót kapjuk, ahogy az sem, hogy a Wi-Fi csatoló is a legújabb, vagyis támogatja az ax szabványt, ismertebb nevén a Wi-Fi 6-ot

A navigációval garantáltan nem lesz probléma, a telefon négy műholdas navigációs rendszert is támogat, a megszokott és alap GPS mellett ott a GLONASS, a BeiDou és az európai Galileo rendszerek támogatása is. Vagyis, abban már most is biztosak lehetünk, hogy működő telefonnal a zsebünkben nem sok esélyünk lesz eltévedni.

A szenzorok terén is van újdonság. Természetesen megkapunk mindent, amit csak kívánhatunk. Van közelségérzékelő, gyorsulásmérő, iránytű, giroszkóp, lépésszámláló, gravitációs szenzor, geomágneses szenzor, és ujjlenyomat olvasó is. Ami komoly fejlesztésen esett át, az a fényérzékelő szenzor, pontosabban a fényérzékelő rendszer működése. Most már nem egy, hanem egyenesen három szenzor figyeli, hogy milyenek a fényviszonyok a telefonunk körül, és ehhez képest állítja be a kijelző fényerejét. A három szenzor természetesen nem elől van, találunk hátul is és oldalt is egyet-egyet.

Lassan a végére érünk a képességeknek, és jöhetnek a kamerák. Ami kimaradt még az NFC, természetesen fizetésre is alkalmas, és nem beszéltünk még a telefon hangjáról, pedig a kép mellett ez is fontos. Rengeteg olyan kodeket támogat a mobil, amikkel jobb minőségű hangokat csalogathatunk elő fülhallgatónkból. Ezek az AAC, az AAC+, az AMR(-WB), az apt-X (és HD) vagy a FLAC, hogy csak az ismertebbeket említsük.

Legvégül az akkumulátor, amit még említeni kell. A házba építve egy 4700 mAh kapacitású lítium-polimer egységet kapunk, amihez természetesen jár gyorstöltés is, még pedig 33 wattos. Ami viszont, számomra kicsit érthetetlen módon nem fért bele a csomagba, az a vezeték nélküli töltés. Oké, nagy az akku, a gyorstöltés pillanatok alatt telepumpálja árammal, de azért egy majd 500 dolláros mobilba a vezeték nélküli töltésnek talán bele kellett volna férnie. Ez kicsit fáj.

A gyári adatok eszerint ez az akkumulátor kapacitás 17 napos készenléti időt, 13 óra folyamatos játékhoz vagy 6 órányi folyamatos videózáshoz biztosít elegendő áramot. Ha sokat akarunk telefonálni, akkor akár 36 órán keresztül is beszélgethetünk egyhuzamban, ha a filmek szerelmesei vagyunk, akkor videózhatunk egy töltéssel több, mint 25 órát. Szóval, ez az akkumulátor a mai elvárásoknak bőven megfelel.

Szoftver – Poco F2 Pro

A telefon a Poco Launcher nevű felülettel érkezik. Ez a MIUI 11-re, az pedig az Android 10-re épül. Aki használt már MIUI-t, az szeretni fogja a Poco Launchert is, mert a két felület lényegében megegyezik. Ami más, az alapértelmezett beállítások.

Például alapértelmezetten a MIUI alatt nem találunk alkalmazások felületet, tudom, hogy sokan utálják azt, hogy a MIUI alapból mindent a lapozható kezdőképernyőre pakol. A MIUI 11-nél azonban már átkapcsolható a felület az alap Androidhoz hasonlóra, és lesz alkalmazások felületünk. Na, itt ez fordítva van, alapértelmezetten be van kapcsolva az alkalmazások, és ha kikapcsoljuk, akkor kapjuk meg a MIUI-t megszokott felületét.

Ha már az alkalmazásokról beszéltünk, akkor van egy dolog, ami nagyon tetszik. Az alkalmazások oldal tetején kapunk egy témacsoportosítást, vagyis adott esetben nem kell alkönyvtárakba pakolnunk az összetartozó dolgokat, ezt megtehetjük a füles témarendszer segítségével is. Megint egy nagy pirospont!

Ahogy azt megszokhattuk a MIUI-tól, a testreszabhatóság egészen durva. Színprofilok a kijelzőhöz, olvasó mód, most már lényegében minden programra és felületre kiterjedő sötét mód, rengeteg Always on Display háttér, széleskörűen beállítható rezgések, és milliónyi egyéb opció. Ha már rezgés, akkor érdemes megemlíteni, hogy az új rezgőmotor nagyon finoman működik. Az egészen finom, légy rezgésektől a keményen odacsapunkig mindent tud, néha talán már egy picit túl erős is. Igaz, mivel ez is szabályozható, nem tudom igazi hibaként felfogni, ízlés szerint állíthatja be mindenki a rezgéserősséget.

Én eddig nem szerettem az automatikus változó háttérvilágítást – hogy jobb lett-e a 3 szenzoros megoldás, arról kicsit később-, így mindig manuálisan húzgáltam a csúszkát. Ez egészen addig jó, amíg az este lehúzott fényerejű telefonnal nem akarok reggel, tűző napsütésben például telefonálni. Ekkor ugyanis, hogy finoman fogalmazzak, nem látok lószart se.

A Xiaominál erre kitaláltak most egy megoldást, aminek a neve Sunlight Mode, vagyis magyarul napfénymód. Ha az automatikus fényerőszabályzás ki van kapcsolva, ez a mód akkor is maximumra teszi a fényerőt, ha erős napfényt érzékel. Hatalmas ötlet!

Végül a játékosokat érintő kérdések. Természetesen találunk Game Turbo módot, ez a Xiaominál már talán megszokottnak mondható. Ez az erőforrásokat másképp kezeli, ha játszunk, legyen szó a processzorról, vagy a mobilnet használatáról. Ami egy kicsivel több, mint amit megszoktunk, hogy a Poco F2 Pro-nál a különböző játékokhoz különböző profilokat hozhatunk létre, akár olyan mélységig állítva a képességeket, mint a kijelző érintésének érzékenysége.

Kicsit a játékhoz, pontosabban a játékosok igényeihez kapcsolódik az is, hogy a szelfikamera fényjátékát önálló menüből állíthatjuk be. Itt vannak előre beállított profilok, amik a hang effektet változtatják, emellé pedig több színből is választhatunk a felvillanó fény terén.

Kamerák – Poco F2 Pro

Kezdjük a szelfikamerával, már csak azért is, mert erről tudunk a legkevesebbet. Amit tudunk, hogy 20 megapixeles képeket és 1080p-s videókat készíthetünk vele, utóbbit 30 képkocka/másodperc sebességgel. A szenzorméret 1/3,4”, a képpontméret 0,8 µm, a rekeszérték f/2.2, és támogatja a HDR felvételi módot.

Fontos, hogy a tavalyi Mi 9t És 9t Pro telefonokhoz hasonlóan, itt is beépítésre került a leesés elleni védelem. Ez persze nem a leeséstől véd, hanem a kamerát húzza vissza, szó szerint pillanatok alatt, ha a szenzor úgy érzékeli a mobilt elejtettük.

Hátul, ahogy azt már olvashattátok négy kamerát találunk. A főkamera egy 64 megapixeles Sony IMX686, ami a már megszokott módon 4 az 1-ben szuper pixel technológiával dolgozik, de, és ez nagyon fontos, képes natív módon akár 64 megapixeles képek készítésére is, tehát a kamerában található technológia lehetővé teszi, hogy a szenzorok külön is dolgozzanak. Egyes Samsung szenzoroknál előfordul, hogy bár 4-az -1-ben technológiát használnak, vagyis a képpontok száma megegyezik egy hasonló Sony szenzor képpontszámával, ezeket nem tudják natív módon használni. Ez azzal jár, hogy bár a telefonban átkapcsolható, hogy a kamera teljes felbontást használjon, a létrejövő kép felskálázással készül, vagyis a minősége sokkal rosszabb lesz, mint a natívan dolgozó Sony szenzornak.

Kicsit elkanyarodtunk a témától, éles balossal visszafordulunk! Szóval a kamera szenzora egy 64 megapixeles Sony IMX686, ami 1/1,7”-os szenzormérettel rendelkezik, a (natív) képpontméret 0,8 µm, a rekeszérték f/1,89. A 4-az-1-ben módszert alkalmazva 16 megapixeles képek készülhetnek, de ahogy írtam használhatunk akár 64 megapixeles felbontást is. Hogy ennek van-e értelme, és ha igen mennyi, a tesztekből majd kiderül.

Ami még lényeges, hogy héttagú lencserendszert kapott a fényképező, ez legalábbis a tagok számában megegyezik például a Xiaomi Mi Note 10 108 megapixeles fényképezője előtti lencserendszerrel.

A maradék három szenzorból kettőt használhatunk fényképezésre, egy pedig a megszokott mélységszenzor, ami a háttér pontos elmosásáért felel. Amit használhatunk, az egy ultra-széleslátószögű kamera, ami13 megapixeles, vagyis már használható felbontással rendelkezik. A látószöge 123 fok. A rekeszérték itt már rosszabb, f/2,4-es, de a tesztekből majd kiderül, hogy fényszegény belső térben mennyire használható.

A harmadik kamera kicsit érdekesebb darab, már csak neve miatt is. Az alacsonyabb költségvetésbe nem fért bele a zoom kamera, a beépített egységnek a születésénél telemacro lett a neve. Azt tudjuk róla, hogy 5 megapixeles, hogy a képpontok mérete 1,12 µm, és azt is tudjuk, hogy a rekeszérték f/2,2. Aztán hogy ez a kamera mit tud a valóságban majd a fényképek elemzésekor kiderül.

Utoljára maradt a mélységszenzor, ami 2 megapixeles. Megjegyzem, a mélységszenzornak sok értelmét nem találom, ennyi kameránál már lenne más mód is, hogy a háttér elmosást megvalósítsák. Lehet, hogy a beépítése mindössze a kamerasziget szimmetriájának megtartása végett volt fontos.

Ezzel a hardverek leírásának végére értünk, következhetnek a tesztek!

Fotó, videó – Poco F2 Pro

Ha már a kamerákkal fejeztük be, a teszteket kezdjük ezekkel! Elsősorban a hibákról fogok írni, ami nem jelenti azt, hogy rosszak a kamerák. A képeket látjátok Ti is, az összhatás lényegében mindegyiknél jó, a hibákra vadászni kell, de én ezért vagyok, hogy ezekre vadásszak.

Szelfikamera – 20 megapixel

A szelfikamera jó! De nam csak úgy egyszerűen jó, hanem inkább JÓÓÓ! A 20 megapixeles felbontás nagyon rendben van, az egyetlen kis gyengeség a 2.2-es rekesz, de normális fény mellett nagyon jó képeket lehet vele készíteni. Nézzétek meg alább, marha jól nézek ki arcszépítés nélkül is. 😀

Na jó, félre a tréfával, ez a kamera tényleg ott van, jók a színek, a képélesség, nem torzít, és mivel portré módban fényképez, nagyon nem látszik az sem, ha a széle felé kicsit homályosodik, mert a háttér elmosása miatt amúgy is el van minden homályosítva.

A téma és a háttér elválasztása szinte hibátlan, érdemes a hajszálaknál belenagyítani a képbe. Itt-ott vannak apró hibácskák, de nem számottevő, a szoftver jól dolgozik.

Ami még fontos, hogy a háttér elmosása szép. Ez azért lényeges, mert szoftveres a dolog, de ezen, sok más telefonnal ellentétben nem lóg ki a lóláb!

Főkamera – 64 megapixel

Általánosságban elmondható, hogy a Sony szenzorral készült képek jók, az átlagnál jobbak, bár határozottan mobilos minőség. A színek az én ízlésemnek egy cseppet túlszaturáltak, de nem zavaróan, inkább csak egy picit HDR-esen, még akkor is, ha nem használunk HDR-t. Erre nem lehet azt mondani, hogy jó vagy rossz, van akinek tetszeni fog, más meg ez a „színesség” is kevés lesz.

A hibák, amik a kis lencseméret és a kisméretű szenzor miatt megszokottak most is megvannak most is, így a szélek felé haladva a képen egyre homályosabbak az élek, de a torzítás mintha kicsit kisebb lenne. A fák lombja, a levelek a szélek felé már hajlamosak összemosódni kicsit, de nem szemet bántó módon.

A fókusszal problémáim voltak. A szobros képeknél hiába böktem az arcra, mint fókuszpontra, a háttér élesebb lett, mint a téma. Az elmosott hátterű fotón portré módot alkalmaztam, ez segített a dolgon, de még ez sem tökéletes, az arc felénk lévő részei – mint például az ott- helyett, a hátrébb lévő részeken van a fókusz.

Ez utóbbi hiba csak erősen a képbe nagyítva látszik, vagyis nem zavaró, de az előbbi akkor is megfigyelhető, ha nem nagyítjuk fel a fotót. Nem bántó a dolog, de, ha ránézünk a képre, akkor látjuk, hogy valami nem stimmel vele.

A színkezelés, a fehéregyensúly, az automata ISO nagyjából rendben van. Az ég nem ég ki, viszont akadnak azért világos részek, amik igen. A kézi (Pro) beállításokkal biztos javítható lenne valamelyest, de nem akartam belenyúlni, telefonnál az auto módot használja lényegében mindenki.

Ami tetszett, hogy a sötét templombelsőben is használható képek készültek. Az f/1.89-es rekeszérték a mobil kameráknál már nem kiemelkedően jó, de azért a képen látszik, hogy rossznak sem merném mondani.

Összegzés: A főkamera tehát átlagon felüli minőséget ad, de kisebb-nagyobb hibák azért felfedezhetők. Nem csak jó fényviszonyok között használható, tökéletes sötét beltérben is, alapvetően meg voltam elégedve a teljesítménnyel.

Ultraszéles látószögű kamera – 13 megapixel

Ez a kamera alapvetően a beltéri felvételekhez lesz jól használható, legalábbis egy ilyen széles látószögű kamerát erre szoktak használni. A Poco kamerája nagyjából hozza is az elvártakat.

A 13 megapixel manapság már nem számít túl combos értéknek, de ne feledjük, néhány éve (pl. a Xiaomi MIX 3, Mi 6, Mi A1) a 12 megapixeles kamerákból is szuper képeket lehet kihozni, ami bizonyította, hogy a felbontás nem minden, sőt.

A Pocophone 13 megapixeles azonban nem ilyen. Napos időben, kültéren szuper fotók készülnek vele, beltérben, kimondottan rossz fényviszonyoknál viszont kiütköznek a gyengeségei. Az elkészült kép kevéssé lesz részletgazdag, az élek elmosódnak, egyszóval ez messze van a tökéletestől.

Hogy mondjak valami jót is, a képeken a színek rendben vannak, és van egy dolog, amit átlag fölé értékelek, ez pedig a széleslátószög okozta hordóhatás javítása. A látószög miatt az épületek dőlnek egymás felé, ezen nem lehet javítani még profi gépeken sem, de az, ahogy a görbeséget kiszedték tényleg megsüvegelendő. Ezzel a fényképezővel, emiatt igazán élvezetes kültéri képeket készíthetünk!

Telemacro – 5 megapixel

A kipróbálás előtt erre a kamerára voltam a leginkább kíváncsi. A normál zoomkamera és a macro kamera helyett egy kombinált egységet kaptunk alacsony, de legalább már nem 2 megapixeles felbontással.

A telefon egy kétszeres zoomot kapott, mellé szoftveresen 10-szeres nagyítást. Előbbi használható, utóbbi használhatatlan, ahogy a szoftveres zoom úgy általában az. Az 5 megapixel eléggé behatárolja a nagyíthatóságot, az esetleg jobb képrészletek kivágását, önálló képpé változtatását, de ettől eltekintve a kamerára nem lehet panasz.

A színek itt is jók, az élességgel sincs probléma, sem a zoom, sem a macro üzemmódban.

Mélységszenzor – 2 megapixel

Nekem nem kell mobilos kamerarendszereket tervezni, nem is értek hozzá annyira, mint azok, akiknek ez a munkájuk. Azonban van egy olyan érzésem, hogy a mélységszenzornak ebben a telefonban nem sok értelme van. Egyrészről van épp elég kamera, amire rá lehetett volna bízni a feladatot, más részről, ha megnézzük a szelfikamerát, akkor láthatjuk, hogy a szoftver, a mesterséges intelligencia elég jól teszi a dolgát, és ismeri fel, különíti el a témát, mossa el a hátteret külön mélységszenzor nélkül is.

Tény viszont, hogy a dizájn szempontjából a négy kamera mutat jól.

Összegzés: Jó a kétszeres zoom, de ma már egy csúcstelefontól kicsit kevés. A képminőség jó, és kapunk egy használható felbontású képeket készítő macro kamerát, ami személyes kedvencem lett ebben a telefonban. Ha tehetitek, próbáljátok ki ezt a közeli fotózást ezzel a mobillal, tudom, hogy nektek is tetszeni fog!

8K tesztvideó:

4K tesztvideó:

Tesztképek:

Sebességtesztek – Poco F2 Pro

Vannak olyan dolgok, amikről felesleges túl sokat beszélni, és a sebességteszt pont ilyen. Most őszintén, mit lehet elmondani napjaink legerősebb központi lapkájáról vagy annak a sebességéről? Egyszerűen földbe döngölő élmény, és annak is kell lennie, mert a Pocophone F2 Pro-nak pont ez a legnagyobb erőssége.

A Qualcomm Snapdragon 865 egyszerűen mindent visz, itt nincs akadás, nincs gondolkodás. A Xiaomi Mi Note 10 esetén bemutatkozó kamera Vlog módoknál egyetlen dolgot nem szerettem, ez pedig a viszonylagos lassúsága a dolognak, amíg a készülék az elkészült videókból és az effektekből összerakja a végeredményt. Viszonylagos lassúság, tehát nem zavaróan lassú. Viszont, a Poco F2 Pro-nál ez az idő majd a felére csökken, és ez jól mutatja a két telefon közötti hardveres különbséget.

Alább a grafikonban a szokásos mérések eredményei, ízlelgessétek a számokat!

Használat, tapasztalatok – Poco F2 Pro

Kezdjük a szoftverrel! Aki a MIUI-t szereti, az a Poco Launchert is szeretni fogja. Az alkalmazások felület szokható, sokan pont ennek hiánya miatt írtóznak a MIUI-tól, szóval valószínűleg ez a jó irány. Már az új MIUI-ban is bekapcsolható ez az elrendezés, csodálkoznák, ha hamarosan nem ez lenne az alapértelmezett. A rugalmasságot segíti, hogy az előre létrehozott csoportok, mint a kommunikáció, szórakozás, etc. Törölhetők, átnevezhetők vagy akár újak is létrehozhatók.

Félig, meddig a szoftverhez tartozna az értesítő LED is, ha lenne, de nincs. A Xiaomi az Always on Display funkcióra bízta a feladatot, ami végül is szokható. Azért, hogy kötözködjek is kicsit, azt nem igazán értem, hogy a szelfikamerába épített LED-eket miért nem lehetett erre a célra is felhasználni, a semminél az is jobb lett volna, ha az értesítési LED nem az előlapom, hanem a kamera tetején villog.

A Procophone F2 Pro, ahogy feljebb többször írtam, a Xiaomi olcsósított telefonja. Egy két helyen ez a külsőn is kiütközik. A hátlapra azt mondják üveg, de ha az, akkor elég vékony lehet, mert úgy kopog, mintha műanyagból lenne. Ez mondjuk nem gond, úgyis rátesszük a csúszásbiztos szilikon hátlapot.

Amire viszont nem kerül hátlap, az a kameracsoport. Az e fölött lévő üveg (vagy műanyag) tényleg olcsó hatást kelt. Maga a kamera elrendezés mutatós amúgy, így inkább ez az, ami a szemet vonzani fogja, az üveget meg ne piszkáld.

A PIROS bekapcsológomb mutatós, ugyan akkor a hangerőszabályzó egy picit lötyögősebb, mint amit a Xiaomitól megszokhattunk. Mondjuk a szilikon hátlappal ez is lényegtelen hibává silányul, mert a műanyagot nyomkodjuk majd, nem a gombot.

Fényképezni, kamerázni viszont jó a telefonnal. Feljebb olvashattátok, hogy van ezen a téren is olyan momentum, amibe bele tudtam kötni, de összességében az élmény meg van. Ez a telefon már bőven alkalmas arra, hogy kiváltson egy egyszerű marokkamerát, sőt, kis ügyeskedéssel még ennél is többre.

Aminek viszont semmi értelmét nem látom, az a 8K felvétel. Ezen a felbontáson rezgéscsillapítás nulla, maximum akkor lehetne normális videókat készíteni, ha állványon lenne a telefon. De nem, még akkor sem, mert a kép olyan, mintha felskálázták volna 4K-ról. Arról már nem is szólok, hogy a 2,5 perces tesztvideót az i7-es gépen rengeteg memóriával együtt is több, mint egy óráig generálta. Szóval röviden, ne a 8K videó miatt vedd meg!

A kijelző szinte tökéletes, de csak szinte. Az AMOLED nyilván brutál jó, a fényerő a szemedet kiégeti, és olyan feketéket kapsz, hogy besza, behu. Mi akkor a baj?

A baj az, hogy a Pocophone részben a játékosok számára készült, amit sok dolog támaszt alá. Olyanok, mint például a hatalmas kijelző, a brutál processzor, az eddigi legnagyobb felületű, leghatékonyabb folyadékhűtés, a piros bekapcsológomb vagy a LED-es fényeffekt a szelfikameránál. Ha pedig játékosoknak készült, akkor érthetetlen, hogy miért nem sikerült legalább 90 Hz-es képernyőfrissítést berakni a csomagba. Úgy tűnik az árba ez nem fért bele, ez pedig komoly versenyhátrány lehet.

Ahogy nem fért bele sajnos a vezeték nélküli töltés sem, amit végképp nem értek. Amikor már egy 150 dolláros UMIDIGI-be is bele tudják tenni, akkor egy 500 dolláros Pocophone-ba miért nem? És most hagyjuk ezt a kérdést lebegni kicsit a levegőben….

A sok rossz után jöjjön megint valami jó. Ez a telefon valami egészen elképesztően erős. Nem csoda, a jelenleg kapható legerősebb mobil processzor van benne, illik is hasítania. Tényleg elképesztő a teljesítménye, olyan, amit szerintem a vevők 80 százaléka ki sem fog használni.

Azért, persze marha jó érzés a telefont használni, és furcsa érzés utána újra egy lassabb mobilt kézbe venni. Azt hiszem ilyenkor jövünk rá, hogy mire is kellenek az elképesztő izmok.

Majdnem elfelejtettem, igaz, feljebb már érintőlegesen említettem a rezgést. Ez is csudijó, sokkal jobb, mint addig bármi hasonló, amit telefon tudott. Legalábbis azok közül, amik jártak nálam. Talán a játékosok kedvéért lett ennyire jó. Igazából nem is tudom meghatározni, hogy mi annyira jó benne. Valahogy nem csak rezeg, hanem olyan 3D-se rezeg, mintha lenne iránya is a rezgésnek.

A navigáció olyan Xiaomis, vagyis nem találsz benne hibát. De tényleg nem, piszok gyors már az első használatkor is, és az, hogy mennyi műholdat kezel lehetetlenné tesz olyan bakikat, amikkel olcsóbb mobiloknál találkozunk.

A Pocophone F2 Pro-ban méretes akkumulátor van. Mondanám, hogy leteszteltem, és tényleg egy napig lehet rajta folyamatosan videózni, de hazudnék. Nem abban, hogy bírja az egy napot, mert erről fogalmam sincs. Azt viszont tudom, hogy megállás nélkül nyomkodom, este megnézek rajta egy részt valamelyik sorozatomból, és két nap így lazán meg van. Tudom, lehetne több is, de egyelőre nem merném átlagosnak mondani a használatot, közel sem. Majd talán egyszer, ha már megszoktam.

Összegezve az eddigieket, és figyelembe véve a kritikáimat, ez a telefon nagyon jó. Nem hibátlan, közel sem az, de álljon fel, aki tud egy tökéletes mobilt mutatni! Oké, Te, ott jobbra hátul, ülj le, és ne lobogtasd az iPhone-t, az sem az!

Összegzés – Poco F2 Pro

A Xiaomi két éve mutatta be a Pocophone F1-et, ami nagyon jól sikerült telefon volt, legalábbis üzleti szempontból. Megtalálta azt a vásárlóréteget, akiknek a piac egyik legerősebb telefonja kellett, ráadásul olcsón, cserébe szemet hunytak az olyan hiányosságok felett, mint az érezhetően olcsó ház, vagy a gyengécske kamerák.

A Pocophone F2 Pro pont ugyan abból a receptből készült, mint az elődje, mégis más lett kicsit. A külső terén a Xiaomi nem tudott túl olcsót faragni, mert már egy Ulefone vagy egy UMIDIGI telefon is marha jól tud kinézni, egy Elephone-ról nem is szólva. Szóval itt nem volt, vagy legalábbis szűk tér volt csak az olcsósításra.

A hardver terén megint nem lehetett túl sokat spórolni. A proci (SoC) adott volt, a legerősebb kellett. Ahogy írtam, a 6 GB-os verzióba csak LPDDR4x memória került, ezen lehetett spórolni valamicskét.

Amin a legtöbbet lehetett fogni, azok a kamerák. A magam részéről, a főkamera terén, a tavalyi év meglepetését, a Redmi Note 8 Pro-t jobban szerettem, mint a Poco F2 Pro-t szeretem most. Ami jól sikerült a csomagban a szelfikamera és a macro kamera, a többi erős közepes.

Persze itt is van egy határ, ami alá már nem szabad bemenni, így, és emiatt a Poco kamerái több, mint használhatók, csak éppen nem egy igazi csúcstelefonba illő megoldások. A Poco F1-ben sem voltak azok.

A végső kérdés, megéri-e az árát a telefon!

Na, itt jönnek a problémák. Sajnos, az utóbbi években a csúcstelefonok árai durván megszaladtak. Erre a trendre természetesen a Xiaomi is felült, így egy év alatt az aktuális csúcsmobiljuk nagyjából 20 százalékot drágult, és ezzel még mindig az olcsóbb gyártók közé tartoznak.

Sajnos a Poco ára is jóval magasabb lett, mint a két évvel ezelőtti modellé volt. Emiatt azt gondolom, hogy sokaknak az 500 dolláros, vagyis nagyjából 160 ezer forintos ár a fájdalomküszöb felett lesz, mondom ezt akkor is, ha tudjuk, ennyi pénzért, ilyen erős telefont más gyártótól nem kaphatunk.

Van viszont az a pénz, amit a többség nem szívesen fizet meg, akkor sem, ha csúcstelefonról beszélünk.

Szóval, a válasz nem egyszerű, mert egyrészről nem is kérdés, hogy bőven megéri az árát a Pocophone 2 Pro, más részről viszont, a magasabb ár miatt jelentősen szűkülhet a fizetőképes réteg.

Amennyiben Te szeretnéd a piac egyik legerősebb mobilját, és nem vagy hajlandó 500 dollárnál (~160 000.-) többet fizetni érte, akkor most európai raktárból (raktár jele: ES) , rövid szállítási idővel rendelheted meg az alábbi hivatkozásról. Ha inkább spórolni szeretnél, és nem probléma, ha a tovább tart a szállítás, akkor válts kínai (HK) raktárra, és spórolj meg 6000 forintot. Ne feledd, a Kínából történő rendelés esetén válaszd a vám és ÁFA mentes EU Priority Line szállítást! Vám és ÁFA természetesen nincs, hiszen EU-n belüli vásárlásról beszélünk.

Vásárlás itt:

POCO F2 Pro Global verzió 6 GB/128 GB

További Xiaomi tesztek oldalunkon