VIVOTEK Network Video Recorder – Biztonság, központosítva

A rendszer kiépítéséhez kicsomagoltuk az NVR-t és a három kamerát, majd egy viszonylag üres asztalunkon megfelelő helyet kerestünk a számukra. Az NVR-t egy hálózati kábel segítségével a főgerincre, esetünkben a saját belső hálónk routerének egyik portjára kötöttük. Így (is) oldható meg a világháló elérése, valamint abban az esetben, ha az NVR négy darab LAN PoE portját már kihasználtuk, de további kamerákra is szükségünk van a rendszerben, a routerre kötve azokat ily módon elérhetővé és vezérelhetővé válnak az NVR számára is.

Lássuk az adminisztrációs felületet, elsőként annak Configurations (konfigurációk) paneljét:

Device (eszköz):

Ebben az ablakban a Start Searchingre kattintva automatikusan megkerestethetjük az előzőleg még fel nem ismert eszközöket. Amennyiben a kívánt modellek megjelentek a listában (ehhez feltétel az Install Manager 2 előzőleges futtatása, melyről a későbbiekben szólunk), az Add device gombbal társítsuk őket a rendszerhez. Ezt követően a Select Device pontnál az eszközöknek meg kell jelenniük, első körben jellemzően egy semmitmondó számmal és betűsorozattal, melyet kiválasztva azt a kép alsó felében felbukkanó beállításoknál egyénileg átírhatunk. Amennyiben valamely eszközünk nem jelenik meg a listában, kézzel is hozzácsatolhatjuk a rendszerhez a szükséges adatok beírásával.

Network (hálózat):

A hálózattal kapcsolatos legfontosabb beállítások ablaka. Kétféle módszer szerint építhetjük ki rendszerünket: az első változat az, ha routerrel rendelkezünk. Ekkor a WAN opciót kell választanunk, amely egy további kérdés eldöntésével jár. Mivel az NVR WAN portja DHCP kliensként is képes a működésre, amennyiben routerünk aktív DHCP szerverre van állítva, az NVR automatikusan kaphat saját IP-címet. Ha nincs aktív DHCP szerverünk, vagy egyszerűen csak nem azt szeretnénk használni, az értékeket természetesen manuálisan, fixre is megadhatjuk. A Service Settingsben a két meghatározó portot állathatjuk be, melyek alapértelmezés szerint 80, illetve 554 – valójában, ha gyári konfigurációt használunk, nincs szükség a módosításukra.

LAN (helyi hálózat):

A LAN menüpont alatt a kamerarendszerhez tartozó, NVR által kreált alhálózatot állíthatjuk be. Esetünkben a 192.168.0.1 az NVR saját címe a saját tartományában, és mivel ezen a szinten képes DHCP szerverként működni, automatikusan kiosztja a címeket a kamerák számára a megadott kezdő és végcím között, ha erre igényt tartunk.

Acces List (hozzáférési lista):

Egyénileg konfigurálhatunk engedélyező- vagy tiltólistákat arra vonatkozólag, hogy milyen címekkel rendelkező számítógépek férhessenek hozzá a rendszerhez (akár van accountjuk, akár nincs), melyeket értelemszerűen az okok megszűnésével módosíthatunk vagy törölhetünk is. Alapértelmezés szerint minden IP-cím engedélyezett, amiből logikusan következik, hogy semmilyen cím sincs tiltva.

DDNS (dinamikus domainnév-szolgáltatás):

A módszer használatához első körben szükségünk lesz egy DDNS szolgáltatóra, próbánk során ez a DynDNS.com volt. Az oldalon létre kell hozunk egy regisztrációt, ki kell választanunk a számunkra szimpatikus előre definiált végződést a listából — esetünkben ez dyndns.org –, majd elé kell írunk az egyéni előtagot, ami bármi lehet (néhány kikötéssel, például ugyebár ékezetes betűt nem tartalmazhat). Ha ez megvan, meg kell adnunk a netszolgáltató által biztosított IP címünket. Hogy a dinamikusan változó IP-cím ne okozzon problémát, a szolgáltatás lehetőséget kínál arra, hogy dynDNS előre meghatározott időintervallumonként (például 60 mp) mindig újra és újra közölje a kliensgép aktuális IP-címét. Amennyiben DDNS szolgáltatásunk elkészült és üzemkész (az aktiválás igénybe vehet 10-15 percet is), visszatérhetünk az NVR adminjába, a DDNS fülhöz. Itt nem kell mást tennünk, mint kiválasztani a szolgáltatónkat, megadni a létrehozott címet, illetve az éléréshez szükséges felhasználónevet és jelszót.

Security (biztonság):

Kiemelten fontos menüpont, mely a hozzáférésekkel és a felhasználókkal kapcsolatos műveleteket tartalmazza. A root password a rendszergazdai hozzáférést teszi lehetővé. A root (Administator) a hálózat teljhatalmú ura, minden műveleti szinthez kizárólag ő fér hozzá, melyek a következőek:

• Rendszer konfigurálása
• Eszközök konfigurálása
• Valós idejű követés és vezérlés
• Visszajátszás

A rendszernek több Administratorja is lehet. Új felhasználókat a Manage Users alatt hozhatunk létre. Ha egy új admin a cél, akkor értelemszerűen jogszintnek az Administratort kell kiválasztani. Korlátozott jogú tag az operátor. Minden olyan művelet elvégzésére képes, mint az admin, kivéve a rendszerrel kapcsolatos beállításokat. A legegyszerűbb felhasználó a Viewer (néző), neki kizárólag az élő kép megtekintéséhez, illetve visszajátszásához van joga.

Lehetőség van viszont az egyes felhasználói szintekhez tartozó jogosultságok módosítására is az Operator és a Viewer esetében, például előbbitől elvehetjük az eszközkonfigurálás lehetőségét, utóbbitól pedig a felvételek megtekintését – ezeknek az eldöntése az Administratorok dolga. Ha ez megtörténik, az előző bekezdésben tárgyalt, felhasználói szintekhez tartozó jogok értelemszerűen módosulnak az alapértelmezéshez képest, és nem lesznek igazak az adott egyéni rendszerre.

Shedule (programozott felvételkészítés):

Ezen a panelen naptárszerűen definiálhatunk konkrét időpontokra beprogramozott (a kezdési és a befejési időpontot is megadva) felvételkészítést. Például ha alkalmazottaink hétfőtől péntekig 8 és 8:15 között haladnak át azon a szobán, ahol az aranyrúdjainkat tároljuk, érdemes ezekre az időpontokra beprogramozni a felvételkészítést. Ha leltárunk során hiányt észlelünk a rögökből, kezünkben lesznek a felvételek, melyek megoldhatják az aranyak eltűnésének rejtélyét.