Bevezető

Vannak olyan cikkek, amiknek nagyon nehezen állok neki, és vannak olyanok, amiknek kezdetét nem győzöm kivárni. Ez most az utóbbi lesz, így alig egy hét használat után próbálok véleményt alkotni az eddigi legszebb telefonomról.

Aki olvassa ezt a blogot az tudhatja, hogy a Vernee készülékeit kimondottan kedvelem. Az utóbbi hónapokban is ilyet használtam, egy Mars Pro személyében, és nem titok, elégedett voltam vele. Úgy gondoltam, hogy ennél jobb telefon nekem nem kell, erős, sok a memóriája, szép a kijelzője, és úgy általában az egész telefon olyan jól összerakott benyomást kelt. Egy valamivel nem voltam teljesen kibékülve, ez pedig a fényképezőgép. A vele készült képek valahogy élettelenek voltak. Mintha mindent nagyon halvány, alig észrevehető ködfátyol takarna, vagy talán csak a színek kicsit tompák.

Aztán október elején megjelentek az első képek a Vernee MIX 2-től. A telefon a renderelt fotókon jól nézett ki, a hatalmas kijelző, a 18:9-es képarány miatti nyúlánk forma, a hátlapi üvegborítás mind-mind szép volt, ráadásul a hátlapon két kamerát láttunk. Felcsillant a remény, lehet, hogy érkezik egy Mars Pro erősségű telefon nagyobb kijelzővel és jobb kamerával?

Azután eljött a nap, a forgalmazás kezdete, és kiderült, hogy a telefon nem is lett túl drága. Sőt, a Mars Pro-nál olcsóbb, ráadásul amióta azt megvettem már van EU Express szállítás is, ami miatt a vámolással járó időveszteség is eltűnik, és persze nem kell plusz vámot és ÁFA-t sem fizetnünk. Egész nap rágtam, győzködtem magam, nem kell, nincs rá szükségem, jó nekem a Mars Pro. Azután mielőtt éjfélt ütött volna az óra megvettem. Sőt, mivel már akkor látszott, hogy nagyon sokan vettek belőle úgy döntöttem, hogy kifizetem a drágább szállítást, a vámot és minden terhet, hogy az első között nálam lehessen, és megírhassam ezt a cikket. Most már talán részben értitek miért szerettem volna mielőbb nekiesni az írásnak. De ez csak az egyik ok, a másik maga a telefon.