Mind a három új generációs konzolban (Xbox One, PlayStation 4 és Wii U) AMD erőforrás található, bár a Nintendo egy régebbi hardverre alapoz.
Az Xbox One és a PlayStation 4 közös pontja a Jaguar x86-os processzormag, melyből rögtön nyolc került a konzolokba. További érdekesség, hogy az üzemi frekvencia is megegyezik, mind a két modellnél 1,6 GHz-re tehető a tempó. A Sony nem aprózta el a grafikus teljesítményt, az APU-ban a Jaguar magok mellett 1156 stream processzor is helyet kapott, az IGP természetesen a GCN architektúrára alapoz. A rendszer közös memóriát (GDDR5-ös chipek, 8 GB kapacitás) használ, ez 256 biten csatlakozik az APU-hoz, ami az 5,5 GHz-es órajel mellett 176 GB/s sávszélességet eredményez. Véleményünk szerint ez tekinthető a PlayStation 4 fő erősségének.
Ahogy már fentebb említettük, az Xbox One burkolta alatt is AMD APU-t találhatunk. A Microsoft viszont lényegesen szerényebb IGP mellett döntött, a GPU 768 stream processzorral gazdálkodhat. A feldolgozó egységek koherens, 8 GB-os mérettel bíró memóriát kaptak, de a chipek GDDR3 szabványúak, a sebesség pedig 2133 MHz-re tehető – a sávszélesség így elméletileg 68,3 GB/s. Ami viszont segíthet a konzolnak, az a 32 MB-nyi SRAM cache. Utóbbi ugyan még mindig „csak” 102 GB/s sávszélességet kínál, de a késleltetése lényegesen jobb, mint a GDDR5 memóriáknak. Ez egyébként nem egy új keletű megoldás, az Xbox 360 is kapott ilyen memóriát, de annak mérete alig 10 MB volt. Lényeg a lényeg: az új Xbox bemutatásánál nem véletlenül említették feltűnően ritkán az IGP teljesítményét, az ugyanis bizonyosan elmarad a PlayStation 4 megoldásától.
A két konzol erősen eltérő szoftveres vonalat vonultat fel. A Sony masináján egy UNIX alapú rendszer fut OpenGL 4.2-vel, még a Microsoft (többek között) egy 64-bites Windows NT rendszerre, illetve a DirectX 11 API-ra voksolt. Mindenesetre még így is elég sok a közös pont, ami a játékfejlesztők számára mindenképpen örvendetes dolog, mert csökkentheti a fejlesztési költségeket.
