Bevezető

Az első drónom, az első drón cikkem. Ez rossz, hiszen nem tudok arra hivatkozni, hogy xy gép erősebb, xy kvadkopternek jobb a távirányítója, yz viszont gyengébb. Ez a cikk annak leírása lesz, hogy milyen vassal és hogy vesztettem el drón szüzességemet.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy valamikor 15 évvel ezelőtt aktívan repülőztem, volt több habgépem is, nagy is kicsi is, szóval a repülés nem áll tőlem távol, a távirányító nem idegen a kezemben, bár persze a drónozás egy teljesen más világ. Hogy mást ne mondjak, itt nem kell a szárny belépőéleit üvegszálas szalaggal ragasztgatni, aminek az egyik komoly oka, hogy nincsenek szárnyak.

Anno, amikor abbahagytam a repülőzést a drónok még nem is léteztek. Aztán ahogy teltek az évek és egyre több, egyre több soklégcsavaros gép jelent meg, úgy erősödött bennem az érzés, hogy újra távirányítót fogjak a kezembe és megpróbálkozzak a repüléssel. Ez az idő most jött el, így elmesélem, hogy kezdőként miért választottam az Up Air One gépét.

Olyan drónt kerestem, ami sok segítséget ad egy kezdőnek. Fontos volt számomra, hogy legyen automatikus le és felszállás, legyen GPS, bírjon olyan képességekkel, mint a követés vagy a körberepülés. A lényeg tehát, hogy olyan gépet szerettem volna, ami nem játékszer, jó minőségű kamera van rajta, használható minőségű gimballal ötvözve, de az irányítása a lehetőségekhez képest könnyű. Sajnos vannak rossz tapasztalataim szárnynélküli eszközzel, mert a repülők után vettem egy Walkera helikoptert, amit az első repülés alkalmával sikerült úgy letennem, hogy a műanyag fogaskerekek mindegyike ledarálódott. Akkoriban még nem volt olyan egyszerű alkatrészt szerezni, mint manapság, főleg, hogy a helikopteremet nem is forgalmazták felénk, így nem is sikerült minden alkatrészt beszerezni, azóta is a dobozába pihen.

Nem szerettem volna az első repülést azzal kezdeni, hogy földhöz csapom a gépet. Ezzel együtt sem ment balesetmentesen a dolog, így a következő mondatokat minden kezdőnek a figyelmébe ajánlom, a profik meg ne röhögjenek!

Szóval, nem szoktam anélkül vásárolni, hogy ne nézzek utána mindennek a neten. Az Up Air One repüléseket, amit csak találtam megnéztem a Youtube-on. Ezek úgy néznek ki, hogy elindítják a gépet, az felszökken 3 méter magasba, szinte függőlegesen, aztán ott lebeg. Emiatt aztán azt gondoltam, hogy egy nagyjából 3 x 3 méteres üres terület, alacsony fákkal körbevéve pont elég lesz ahhoz, hogy először felszálljak. Már gondolhatjátok, hogy nem lett elég. Szóval az első felszállásom a körtefába történt, és mire sikerült kiszabadítanom és leállítanom az egyik légcsavar szétvágta a tenyerem. Jó lecke volt, hogy tudatosuljon bennem, egy ilyen képességű drón már nem játék, akár veszélyes is lehet, ráadásul keresnem kell egy nagyobb szabad területet.

Up Air One Plus és a gyártó

Amikor rátaláltam erre a kvadkopterre természetesen utána olvastam a neten, aminek az lett a következménye, hogy rögtön tovább is lapoztam, és elkezdtem egy másikat keresni. Ennek oka az volt, hogy az Up Air nevű cégnek ez volt az első, egyben az egyetlen terméke. Ez nem jelent túl jót, hiszen, ha a gyártó már nem létezik, honnan szerzek lapátokat esetleg akkumulátort, hogy csak a kézenfekvő alkatrészeket említsem.

Hogy miért lett végül mégis ez a gép a választásom tárgya? Azért, mert az Up Air felvásárlása után az eredetileg Up Air Chase nevű gép új nevet kapott, a Chase helyett One lett belőle, ráadásul az eredeti 5,8 GHz-es FPV verzió mellett megjelent a cikk tárgyát képző WiFi-s, mobil applikációs változat is. Ez számomra azt jelentette, hogy bár az eredeti gyártó megszűnt, az új tulajdonosnak tervei vannak a drónpiacon. Erre utal az új név, a One, ami reményeim szerint azt jelenti, hogy ez az első termékük, és erre utal az is, hogy az eredeti gépet tovább fejlesztették. Javítottak az antennák elhelyezésén például, amivel nőtt a hatótáv.

Up Air One Plus applikáció

Az Up Air One Plus tehát egy barátságos gépnek tűnt, van hozzá egy korrekt távirányító és van hozzá egy mobil applikáció, ami nagyon sokat segít abban, hogy gond nélkül repkedhessünk. Ez az applikáció megoldja helyettünk a felszállást és a leszállást is, könnyedén tudjuk ki és bekapcsolni például a követő funkciót, de ezen keresztül, a Google mapson tudunk útvonal repülést beállítani.

Ez egyébként számomra nagyon fontos szempont volt, mert úgy éreztem, hogy ez is segít abban, hogy ne hibázzak, ez pedig biztonságérzetet ad. Az útvonal sarokpontjai egy gombnyomással megadhatóak, és megadhatjuk azt is, hogy az adott ponton milyen magasan legyen a gép.

A programban bekapcsolhatjuk a kezdő módot, ez lekorlátozza a gép repülési magasságát és a tőlünk való távolságot is. Ezt az opciót amúgy, a kezdő mód kikapcsolása nélkül is használhatjuk, beállíthatunk maximális repülési magasságot és távolságot, aminek elérésekor a kijelző közepén megjelenik a drón sziluettje pirossal áthúzva.

Maga a program egyébként nagyon jól áttekinthető. A kijelzőn minden fontos funkció elérhető, így az „egygombos” le és felszállás is. Azért tettem ezt macskakörömbe, mert a funkció úgy van kialakítva, hogy ne tudjuk véletlenül aktiválni. A le- illetve felszállás piktogramját megnyomva megjelenik agy csúszka, amit teljesen jobbra húzva aktiválhatjuk, és indíthatjuk a gépet vagy kezdhetjük meg a leszállást.

A telefonos program segítségével végezhetjük el a kalibrálást is. A magasság kalibrálása automatikus, ezzel nincs más dolgunk, mint megvárni, hogy lefusson. Az iránytű kalibrálása már más tészta, de ez sem nehéz. Számomra nem volt teljesen nyilvánvaló ennek menete, hiszen bár a képernyőn megjelenik milyen pozícióban kell tartanunk a gépet, azt sehol ne jelzik, hogy mielőtt elkezdjük a gépet forgatni a megadott irányba meg kell várnunk, hogy a gép ábrája alatti nyíl sárgára váltson. A forgatást akkor hagyhatjuk abba, amikor a sárga nyíl kékre vált. Ekkor megjelenik a következő pozíció, megvárjuk a sárga nyilat és forgatjuk a drónt. Fontos, hogy amíg a kalibráció nincs kész a cucc repülni sem fog, felszállni sem tudunk.

A képernyőn természetesen látjuk a kamera által közvetített képet. Ez manapság már természetesnek tűnik, de anno, amikor repülőztem még kicsit sem volt az. Az RC modellek reptetésekor az egyik legnehezebben megtanulható dolog az volt, hogy a repülés irányától, attól függetlenül, hogy a repülő hozzánk közeledik, tőlünk távolodik, vagy csak jobbról balra vagy fordítva reptetjük tudjuk, hogy a gépnek merre van a jobbra, merre a balra irány. Konkrétan például a felénk közeledő gépnél az irányok megfordulnak, és amikor azt akarod, hogy a gép jobbra kanyarodjon, akkor neked balra kell húzni a kart. Ahhoz, hogy ez az összevisszaság a kezedben legyen, nagyon sokat kell repülni, de még többet szimulátorozni.

Nos, ha olyan gépet veszel ami FPV képes, vagyis a kijelzőn vagy telefonon látod a kamera képét, akkor java részben hagyatkozhatsz erre, így pedig teljesen nyilvánvaló, hogy merre repülsz. A kamerán át a jobb mindig jobb, a bal mindig bal lesz.

A telefont és a drónt két módon tudjuk összehangolni. Az egyszerűbb a WiFi. A kvadkopter rendelkezik WiFi-vel, a telefonon a WiFi hálózatok között megtaláljuk, kapcsolódhatunk. A másik mód a távirányítón keresztül egy USB kábel segítségével történik. Ilyenkor ki kell választanunk a telefonon az USB megosztást és ezt kell bekapcsolni. A két mód közül a távirányító bekapcsoló gombjával tudunk választani, ami a táv alján van és háromállású. Értelem szerűen a harmadik állás a kikapcsolás.

Távirányító

A vezérlő azaz eszköz, amiről már tudok úgy véleményt mondani, hogy van némi összehasonlítási alapom. Ez mondjuk, sajnos kimerül abban, hogy rájöjjek, az elmúlt 15 évben hihetetlenül sokat javult a cucc. Nem mondom, biztos van ezekből is jobb és rosszabb is, de az Up Air One távirányítója nekem nagyon bejön. A karok hossza változtatható, ez mondjuk már régen is így volt. A karok ellenállása határozott, de nem nehézkes, mozgatás közben nem érezni „karcosságot”, ami a silány mechanikákat jellemezte anno. A középállásba is megfelelő határozottsággal térnek vissza.

A vezérlő amúgy nagyon pofás, teljesen fehér, sallangoktól mentes, már-már Apple dizájnnal versenyző darab. Nem szórták tele kapcsolókkal, az irányítókarok mellett csak egy kétállású és egy háromállású kapcsolót találunk, illetve van egy potméter, aminek tekerésével a kamera dőlésszögét változtathatjuk a drónon, magyarul nézhetünk lefelé vagy előre, és a feljebb már említett bekapcsológomb alul.

A kétállású kapcsoló a baloldalon hátul van, ennek funkciója a return to home, vagyis ha átkapcsoljuk, akkor a drón visszatér arra a pontra ahonnan felszállt. A másik oldalon, jobbra hátul találjuk a háromállású kapcsolót. Ennek nincs nulla pontja, vagyis mind a három állás jelent valamit. Választhatunk a sima magasságtartás mód, a magasság és pozíciótartás mód, illetve a headless módnak nevezett funkció között. Ez utóbbi próbálja orvosolni azt a problémát, amit feljebb már kifejtettem, vagyis, hogy attól függően, hogy a gép tőlünk távolodik, vagy hozzánk közeledik, megfordulnak az irányok a karoknál. Nos, a headless módban az történik, hogy nem fordul meg semmi. Pontosabban megfordul, de most a távirányítón fordulnak az irányok, szóval mindegy, hogy merre áll a drón eleje, hogy hozzánk közeledik vagy tőlünk távolodik, a távirányítón a jobb jobb, a bal bal marad.

Azt írják a tőlem szakavatottabb tesztelők, hogy ez komoly segítség kezdőknek, engem nagyon összezavart. Itt talán visszatért valami a régi beidegződésekből, sokkal jobban éreztem magam e segítség nélkül.

A drón

Bocsássatok meg, nem fogok a száraz műszaki adatokról írni, akit ez érdekel, úgyis megtalálja a neten. A cikk elején már írtam mi volt a fontos számomra ebben a drónban, így ezt is csak ismételni tudom. A repülős korszakomban a szénkefe mentes motorokat aranyárba mérték. Nem mondom, most is olcsóbb egy kefés megoldás, mint egy kefementes, de az árkülönbség akkor is elfogadhatóvá szelídült. Szóval, nekem fontos volt, hogy a drón erős, kefementes motorokkal rendelkezzen, mert anélkül már gyenge szélben is használhatatlan lenne.

Fontos a kamera is. Az Up Air One-ból jelenleg 4 különböző fajta létezik, ezekből kettő Plus jelölésű, ezek azok, amik a WiFi miatt kisebb hatótávval de könnyebb irányítással rendelkeznek. Ezek a két gép csak a kamera miatt tér el egymástól. Az olcsóbbik 2,7- a drágábbik 4K felbontású kamerát kapott. Én ez utóbbit választottam. Sajnos ehhez a cikkhez csak 2K-s tesztvideót tudtam készíteni, aminek oka, hogy még nem érkezett meg a megfelelő sebességű memóriakártyám.

A kamera egy kéttengelyes gimbalra van szerelve. Tudom, több tengely szebb mozgás, de abban az árkategóriában amiben én keresgéltem ez volt elérhető és a netes tesztvideók alapján sem tűnt rossznak. Most, a kipróbálás után már merem mondani, hogy élőben is megfelel annak a szintnek, amit én vártam.

Az első repülés

Ha kitaláltuk, hogy milyen módon kapcsoljuk a telefont a drónhoz, akkor jöhet a kalibrálás, ami, ahogy azt írtam számomra nem volt teljesen egyértelmű. Azonban, ha ezen túl vagyunk, akkor már repülhetünk is. a motorokat beindíthatjuk a szokásos módon is, vagyis a karokat le, és középre húzva és ott tartva, vagy felszállhatunk az egygombos módon.

Legyetek résen, kell néhány másodperc, mire megtalálja a helyét a levegőben. Eközben lehet, hogy kézzel korrigálni kell a magasságot és az oldalirányú pozíciót is. Ha ezen túl vagyunk, akkor a gép viszonylag stabilan a helyén marad. Persze jöhet egy széllökés és máris korrigálni kell megint, szóval még egyszer, légy résen!

Ha idáig eljutottál már sínen vagy, próbálkozhatsz finoman a jobbra, balra irányokkal, az emelkedéssel és süllyedéssel. Az Up Air One nagyon jól reagál az irányításra. nem túl érzékeny, nem túl izgága, a repülés, ha ésszel kezdesz neki nem lesz nehéz. Az észt ebben az esetben fontosnak tartom kiemelni. Ez a drón kimondottan veszélyes is lehet, ha nem bánsz vele a szükséges tisztelettel. Nem adnám 16 év alatti fiatal kezébe, bár persze előfordulhat, hogy egy 14 éves is elég érett lesz hozzá.

Bár, a kezdőknek szánt könnyítő funkciók nagyon hasznosak, a használatuk nem egyenlő az életbiztosítással. Az első leszállásnál például, nagyjától egy méterre a földtől kaptam egy olyan széllökést, ami 3-4 méterrel arrébb lódította a gépet, és csak szerencsével sikerült szépen letennem, persze kézzel korrigálva a mozgást. A lényeg tehát, hogy ha teljesen 100 százalékosan magától, mégis teljesen biztonságosan repülő gépet keresel nem ez lesz az. Azért 10 százalékban Te is kelleni fogsz!

Összegzés

A legfontosabb kérdés, hogy az Up Air One Plus olyan-e, mint amire számítottam, megadja-e azt, amit vártam tőle. A válaszom az, hogy részben igen.

Az előbbi kérdésre adott válaszomban sajnos ott van egy részben szó is. Ennek oka a kamera. Sajnos ezen nem fejlesztettek, és bár rossznak nem mondanám, jónak sem jó. Nagyjából egy gyengébb, 4K-s akció-kamera képességeivel rendelkezik, valahonnan a 60 dolláros kategóriából. Vannak problémák a tömörítéssel az élek nem elég élesek, nem szereti se a sötétet, se az éles fényeket. Szóval olyan közepes, de még éppen élvezhető minőséget produkál. Mondjuk örültem volna, ha legalább a 30 FPS meg van, de sajnos 25 képkockánál többet nem tud.

Ha kezdő vagy, de olyan gépet szeretnél, amit nem fogsz kinőni 1-2 hónap alatt, akkor jó lesz ez a drón neked is. Nem mondom, hogy nem lehetne jobb. A neten a fellelhető vélemények egyöntetűen dicsérik, de azt azért kiemelik, hogy az építés, a használt anyagok szempontjából nem egy DJI. Ez valószínűleg igaz is, ám nekem, aki még nem látott közelről DJI drónt ez egyáltalán nem fáj. Ez a szerkezet az igényeimnek teljesen megfelel szinte minden tekintetben.

A sok pozitívum és a kevés negatívum után jöjjön a kérdés, megéri-e megvenni az Up Air One Plust?  Nos, amikor megrendeltem ezt a drónt az ára a GearBesten 350 dollár volt, míg a közvetlen ellenfél, a nevesebb DJI Phantom 3 Standard 500 dollárért volt kapható. Azt gondolom, hogy ez a 150 dollár különbség valószínűleg indokolt is, még úgy is, akkor is, ha a kamera tökéletes rajta, de nem az. Ám, mire ez a cikk megjelenik a gép ára, számomra érthetetlen és indokolhatatlan módon 426 dollárra emelkedett, miközben a DJI „olcsó” modelljének ára maradt  500 dollár. Ez már csak durván 70 dollár különbség, így pedig erősen kérdéses, hogy ezt vagy a DJI-t érdemes-e megvenni.

Ha mégsem szeretnétek 500 dollárt költeni egy drónra, akkor azt javaslom, hogy felejtsétek el a 4K verziót, vegyétek meg a 2,7K-s kamerával szereltet, mert ez a 4K sajnos nem 4K. Ha viszont a 2,7K-s verziót választjátok, az ár 397 dollárra változik, ez pedig már 27 ezer forint különbség a DJI-hez képest.

Sajnos, ahogy a cikk elején jeleztem, nem tudom nektek azt mondani, hogy ez a drón repül úgy, lehet úgy irányítani, mint például egy DJI Phantom 3 Standard-et, csak azt tudom mondani, hogy engem meggyőzött, elegendő erőt és sebességet mutatott, könnyen irányítható, és teljesen kezdőként is biztonságosan uralható. A döntés tehát a Tiétek, én a magam részéről biztos vagyok benne, hogy ha el is adom az nem a minősége miatt, hanem csak azért lesz, hogy másikat rendeljek helyette, amiről újabb cikket írhatok még mindig kezdőként, de már némi összehasonlítási alap birtokában.

Az Up Air One drónokat itt találod: Up Air One/Up Air One Plus

Itt pedig válogathatsz sok száz drón közül: Rengeteg drón

Ha vásároltok, akkor rendelésnél, a termék kosárba rakása és a kosár megnyitása után keressétek az EU Express szállítási módot, ha van ilyen, akkor a kereskedő ígérete szerint vám és ÁFA mentes szállítást kaptok!

Búcsúzóul nézzetek meg egy videót az első repülésekről!

Szerkesztő értékelése

{REVIEW}

label=Öszesített pontszám decimal=0 max=10 Dizájn=8 Képességek=9 Stílus=10 Használat=9 Ár=10 {/REVIEW}

Editor’s rating

{REVIEW} label=Overall decimal=0 max=5 Design=5 Features=4 Styles=5 Ease of use=5 Price=2 {/REVIEW}