A Geekbuying jóvoltából most egy androidos médialejátszót tudunk nektek bemutatni, új partnerünk első ízben eme terméket ajánlotta a figyelmünkbe, sőt kaptunk hozzá egyedi kupont is, hogy olvasóink olcsóbban megvásárolhassák!

A nemes egyszerűséggel H96 Mini névvel illetett lejátszó az Amlogic S905W SoC-ra épül, 2 GB DDR3-as memóriával és 16 GB-os belső tárhellyel bír, következésképp nem egy megfizethetetlen csodával lesz dolgunk. Ennek természetesen vannak előnyei is, hátrányai is. Kezdjük szokás szerint a specifikációkkal.

Teljes specifikáció

Csomagolás

Semmi csicsa, semmi hivalkodás, ettől azért kicsit mutatósabb körítést vártunk: egyszerű, fekete kartondoboz, a belsejében egy elválasztó papírral – márkajelzés, technikai leírás sehol. A tartozékokat a fenti táblázatban már összefoglaltuk (vizuális típusú Olvasóinknak a lenti képet ajánljuk), úgyhogy lendüljünk is tovább.

Az aprócska készülék fényes műnyag borítással lett körbefuttatva, felül pedig átlátszó műanyag lappal védi magát. Ez igencsak szemrevaló, tudniillik alvó állapotban ezen egy sejtelmes vörös fény szűrődik át, ami sötétben abszolút megnyerő. Az oldalán egy TF slot és két USB 2.0-s port lakozik, hátul az AV jack (belső reset kapcsoló), a HDMI, az Ethernet (10/100) és a DC tápegység aljzat látható. Az aljára pillantva olvashatunk némi technikai leírást (CPU, RAM, OS, ROM), illetve megfigyelhetjük, hogy a hűtéshez szükséges légmozgás innen biztosított – itt nem zárt a burkolat. Apropó hőtermelés: komolyabb terhelés alatt némi melegedés tapasztalható – én kifejezetten kényes vagyok az ilyen dologra –, úgyhogy a nyári melegben lehetséges, hogy nem árt neki, ha a sarkainál kicsit megemelve fekszik. Nincs kizárva, hogy beleköltöztetem a hamarosan bemutatásra kerülő pók alakú tartóba, egyúttal az egyedi megjelenés is garantált lesz.

Üzembe helyezés

A művelet egyáltalán nem tartott sokáig: miután áram alá helyeztük a H96 Minit, na meg persze az ahhoz kötött megjelenítőt, már rögtön indult is a bootolás. Ez a procedúra fél percen belül lezajlott, és már meg is jelent a főképernyő – ezt láthatjátok az alábbi képen:

A felhasználói felület felbontása 1920×1080 képpont, az alsó sor ízlés szerint testre szabható, az összes többi csempe viszont nem, szóval ezt kell megszokni. Kapunk egy állapotsort és értesítési sávot is, előbbit egy szerencsétlen mozdulat keretében rögtön be is zártam. Ez némileg kellemetlen volt, a gyári távirányítóval nem is bírtam visszavarázsolni (egy swipe mozdulatot kellett volna produkálnom), szerencsére vezeték nélküli egérrel sikerült orvosolnom a problémát. Az értesítési sávnál is van némi mozgásterünk a kozmetikázást illetően: néhány parancsikont tudunk itt elhelyezni. A gyári appok listáját a következő képeken figyelhetitek meg:

Jól látjátok, akad AirPlay és Miracast is, de egyébként ezek hiányában is megoldható lenne a képernyőtükrözés, erre a funkcióra számos androidos alkalmazás van. A DLNA médiamegosztás sem maradt ki (AirPin(PRO)), én régi vágású vagyok ez ügyben, szóval FTP szerverrel intézem az adatmozgatást.

Konfigurálás

Futottam pár kört a beállítások között, még mielőtt alaposabban használatba vettem volna a kütyüt. Kezdjük azzal, hogy a  médialejátszónál nem féltek teljes kontrolt adni a felhasználónak: root jog és a Google Play Áruházon kívül appokat is alapértelmezett beállításokkal telepíthetjük. Első körben mindenesetre nem bántalmaztam durván a lelkivilágát; jött a magyar nyelv élesítése (legalábbis nagyrészt magyar nyelv), aztán felmásztam a WiFi-re, majd jöhetett a pontos idő. Utóbbinál némi magyarázatra szorul a dolog: a H96 Mini rossz időzónába rakott, emiatt nem volt jó rajta az idő. Egyébként messze nem ez volt az egyedüli furcsa jelenség: a képernyőkímélő mindennemű próbálkozásnak ellenállt, sehogy sem sikerült működésre bírnom. Ettől némiképp kellemetlenebb, hogy az OTA frissítés képtelen volt kapcsolatot teremteni a szerverrel, szóval ebből az irányból nem igazán várható szoftveres támogatás. Ezen az árszinten mondjuk egyébként sem kényeztetnek el minket a gyártók, így meg aztán… 

A finomhangolás eme szakaszában váltottam át a vezeték nélküli egérre, mert így rögtön gyorsabban mentek a dolgok – hála a tervezőnek a 3,5 dolcsis rágcsálóm gond nélkül üzemelt. Igény esetén egyébként ez utóbbit is a tesztpadra fektetjük, most viszont kanyarodjunk vissza jelen cikkünk tárgyához. 

Az alapszintű konfigurálás lehetőségeit a fenti kép mutatja, a haladó beállítások között található a HDMI CEC, a hangkimenet kódolása, a felbontás konfigurálása, a HDR átalakítás és a kikapcsolásra szolgáló gomb funkciója is itt módosítható: alvás és újraindítás. Most pedig a felhasználói élményt fogjuk jellemezni a távkapcsoló tekintetében.

A távvezérlő

Nem kertelek, a távirányító nem keltette egy minőségi darab benyomását, ami talán amiatt lehet, hogy túl könnyű. Leszögezem, ettől függetlenül korrektül vette az akadályokat. Persze nyilván voltak olyan helyzetek, amikor kétszer is a tudtára kellett adnom a szándékomat, az biztos, hogy nem árt egy normális elemet beletolni, mert azzal amúgy tényleg elég jó a pontosság. Figyelmes Olvasóinknak a fenti kép után nem nagy meglepetés, hogy gyorsgombbal előhívhatóak a beállítások, van virtuális egér is, aztán ott a számsor, a dedikált alkalmazásközpont, ugyanakkor mégis minden hiába, mert egérrel sokkalta fürgébb vagyok, úgyhogy nem sokat vacakoltam ezzel. Magam mellett tartottam, de mégis inkább az egérrel száguldoztam.

Használat

Személy szerint baromira kíváncsi voltam rá, hogy a multitasking mennyire fog feküdni ennek a kis apróságnak, hiszen a 2,0 GB memória nem egy bitang nagy kapacitás – a rendszer alapból 400-500 MB körül csipeget. Hatalmas meglepetés volt, hogy a H96 Mini az esetek döntő többségében gördülékenyen kezelte a váltásokat, a futó feladatok közötti ugrálást. Persze ritkán megállt némi malmozásra, ám ezek (általában) akkor történtek, amikor már a programon belül dolgoztam. Ilyenkor direkt körbefuttattam a feladatváltót, de meglepetésre a cucc semmit sem lapozott ki a memóriából. Szóval nem tökéletes (meglepő, ugye?), a SoC nálam így is erősen várakozáson felül teljesített a rendszersebesség viszonylatában. Papíron tényleg nem egy gyilkológép, ezt valószínűleg a szintetikus mérőprogramok be is bizonyítanák, kész szerencse, hogy egy médialejátszót ritkán vásárolnak rekord döntögetés miatt… 

A Google Chrome böngésző naprakészen fogadott, mert a médiabox a Google alkalmazásait automatikusan frissítette. Mivel gyárilag rootolt, ezért elég könnyen mókolható. Később talán megkapja a LibreELEC-et, első körben a gyári felhasználói élményt akarom felderíteni, plusz akkor legalább 2-3 nappal később került volna ki ez a teszt. A fő kérdés egyelőre az, hogy a korábban bemutatott Mercusys routerrel (MW325R) miért nem tudja jobban megérteni magát az apróság; 30,0 Mbit-ből nagyjából a felét éri el úgy, hogy kb. két méterre fekszik tőle. Apró vigasz, hogy a Bluetooth már sokkal jobban viselkedett.

A médialejátszó képességeit a PROHARDVER! ingyenesen letölthető (bővített) tesztcsomagjával ellenőriztük, erről részletesebben itt tudtok olvasni. A legegyszerűbb eseteket kapásból átléptük, teljesen egyértelmű volt, hogy egy 480×272 pixeles anyaggal nem lesznek gondok. A gyári lejátszókra fókuszáltunk, hisz a VLC Player amúgy sem egy rossz megoldás, és ugyanez igaz a KDMC-re is – ez egyébként egy Kodi fork.  

Láthatjátok, hogy nem bántunk kesztyűs kézzel a H96 Minivel, a 4K felbontást sem mellőztük. A KDNC és a VLC Player vegyesen került bevetésre, hol előbbi, hol pedig utóbbi alkalmazása volt célravezető. Valamelyest meglepő, hogy a H.265 kódolású „Kazu” kifogott a kis dobozon, ellenben a komolyabb terhelést jelentő „Beauty” már nem – talán a 23,98 fps lehet a bűnös. A „Suzumiya” feltehetően a 10 bites kódolás miatt bukott el, a többi esetnél nem tapasztaltunk problémákat.

Csináld magad – Linux, játékgép

Vállalkozó kedvű felhasználók egészen meglepő dolgot is ki tudnak hozni a cuccból. Ebben nagy segítségünkre lesz az MXQ Project, ők részletes bemutatókkal prezentálják, hogy miként kell lecserélni az operációs rendszert. A népszerű LibreELEC az alábbi módon telepíthető:

Most kapaszkodjatok meg, mert retró játékgépet készítünk! A ScottELEC installációs folyamata így fest:

Természetesen a fenti műveleteket csak saját felelősségére végezhetjük el! A letöltéseknél figyeljetek a helyes SoC kiválasztására, ami jelen esetben az S905W.

Összegzés

A fenti táblázat után meglehetősen bosszúsak lettünk. Itt van egy korrekt árú TV Box, mely bizonyos tekintetben erőn felül teljesít; a 4K-s HEVC anyag 120 FPS mellett simán megfektette azt a számítógépet, melyről ezeket a sorokat írom, ellenben a H96 Mini lazán vette az akadályt. Szóval egyáltalán nem válogatás a médiaanyagok terén, pedig a szakmai fórumokban talán nem a legjobb híre van az Amlogic S905W rendszerchipnek. Bevallom, hogy részben emiatt is alkalmaztam ilyen sokrétű és megterhelő tesztcsomagot (ezt utólagosan is köszönöm a PROHARDVER!-nek), hadd izzadjon bátran az a SoC! Jól döntöttünk, és határozottan állíthatjuk, a multimédiás képességeket illetően példás helytállással találkoztunk! Akkor mégis miért vagyunk „dühösek”? Azért, mert a körítésnél hiányzik még némi körültekintés, egy kicsit terjedelmesebb alaposság. Néhány bosszantó apróság éktelenkedéséről van itt szó, ezekről fentebb említést tettünk. Ha ezeket sikerült volna kiköszörülni, akkor itt most lehet, hogy valami igazán különlegessel találkozhattunk volna. Némi tanakodás után arra jutottunk, hogy a barkácsoló lelkületű felhasználóknak érdemes egy pillantást vetniük erre a médialejátszóra, megfelelő szakmai tudással akár két rendszer is telepíthető rá. Utóbbit is mérlegelve némi kísérletezési hajlam mellett ajánlott, azt nem számolva pedig tetszett a H96 Mini.

A H96 Mini aGeekbuyingon jelenleg is megvásárolható (katt a képre!), az ára mindösszesen 39,99 dollár (akciós!), de mivel ez az első tesztünk a Geekbuying részére olvasóink kapnak egy spéci kupont is, amivel még olcsóbbá tehetik! Vásárlásnál használjátok a hoc.hu kódot a kuponnál, hogy még néhány dollárt faragjatok az egyébként sem vaskos árból!

Ha bármi kérdésetek van, ne habozzatok feltenni!