A mobiltelefon elveszítésétől, a mobilkapcsolat hiányától való félelem, a nomofóbia elsősorban a közösségi hálózatok megszállottjait fenyegeti.
Elsősorban a közösségi hálózatok megszállottjait fenyegeti a “no mobil phobia” kifejezés összevonásából keletkezett új betegség, a nomofóbia, azaz a mobiltelefon elveszítésétől vagy a mobilkapcsolat hiányától való félelem jelensége. Februárban mintegy ezer mobiltelefon-felhasználó körében végeztek felmérést Nagy-Britanniában, ahol a nomofóbia kifejezés 2008-ban megjelent. A megkérdezettek 66 százaléka mondta azt, hogy “szorong a mobiltelefon elveszítésének gondolatától”.
A SecurEnvoy mobiltelefon-biztonsági cég által megbízásából elvégzett közvélemény-kutatás során megkérdezett 18 és 28 év közötti fiatalok körében 76 százalékos volt ez az arányszám. A megkérdezettek 40 százaléka mondta azt, hogy két mobiltelefonja van. “Az okostelefonok és a korlátlan átalánydíjak megjelenésével a jelenség csak tovább erősödött. Mindenkinek egész sor szolgáltatáshoz van hozzáférése: Hol vagyok? Van-e étterem a közelben? Megveszem a vonatjegyet a hétvégére, megtervezem az esti programomat” – összegezte Damien Douani, a FaDa ügynökség újtechnológia-szakértője.
“Néhány éve az SMS volt a nomofóbia egyik formája, hüvelykujj-generációnak hívták azokat, akik megállás nélkül üzeneteket pötyögtek, az internetes okostelefon azonban az SMS tízezerszeresével ér fel” a szakértő szerint. “A Google-reflex mobiltelefonra került, ha szükségem van egy információra, bárhol megtalálom a választ, ez kimeríthetetlen lehetőség” – hangsúlyozta Damien Douani.
A franciák 22 százaléka vallotta be egy márciusban, a Mingle cég által márciusban 1500 felhasználó körében elvégzett felmérés szerint, hogy egy napot sem képes eltölteni a mobiltelefonja nélkül. A 15-19 évesek között ez az arány 34 százalékos volt. A megkérdezettek 29 százaléka válaszolta azt, hogy nehezen, de kibírja több mint 24 órán át a mobiltelefonja nélkül, míg 49 százalékuk “gond nélkül” megvan nélküle.
“Érthető, hogy az emberek függővé válnak az okostelefontól, hiszen benne van az egész életük, s ha elveszítik vagy elromlik, a világtól teljesen elzárva érzik magukat” – hangsúlyozta Phil Marso író, a február 6-8-ig évente megrendezett mobiltelefon-mentes világnapok szervezője. “Ez az eszköz elembertelenít. Láttam egyszer egy embert, aki az okostelefonján böngészte a városnegyed térképét, ahelyett, hogy megkérdezte volna tőlem, hol az az utca, amelyet keres” – mesélte.
“Ezzel párhuzamosan a közösségi hálózatok közösségekkel teremtenek kapcsolatokat, ami az állandó aktualizálás és konzultáció igényét váltja ki. Ha lenne a telefonon egy olyan számláló, amely mutatná, hogy hányszor nézi meg az ember, sokan meglepődnének” – mondja Damien Douani, aki szerint “a függés területének valódi kiszélesedéséről” van szó. “Megjelent egy új tünet: állandóan rajta vagyok a hálózaton, megnézem a telefonomat, hátha…”
“Robotszerűen működő társadalomban élünk, ahol egy sor dolgot kell egyszerre csinálni. A lakosság egy része azt hiszi, ha nincs bekapcsolva, lemarad valamiről. Márpedig, ha lemarad az ember valamiről, vagy nem tud azonnal reagálni, szorongás, idegesség alakul ki. Az emberek türelmetlenek” – mondta Phil Marso, aki 2004-ben első könyvét teljes egészében SMS-ekben írta. “Az okostelefon tönkretesz egyfajta fantáziát. Mindent tálcán kap az ember, nincs többé olyan spontaneitás vagy meglepetés, mintha az ember a mobiltelefonos keresés helyett csak úgy betérne valamelyik étterembe. Kiirtunk egyfajta váratlanságot az életünkből” – vélekedik az író.
Forrás: MTI
