Az alábbi művet a Magyar Opera blog egyik olvasója hozta össze, s nyilvánvalóan az Opera böngésző új irányvonalához, legújabb kiadásához kapcsolódik. Külön érdekes, hogy a szerző alapjában véve egy szerelmes versre építkezik – láthatóan Csokonai Vitéz Mihály egyik remekműve az alap –, melynek címe ismét hordoz magában némi pikantériát.
summoner: A presto margójára.
Widget-ekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa Desktop team!
Kit teremt magának
Az Opera fan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Csúnya webkit-el mit rémiszgetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes híreket mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.
Kezelőfelületem gombokkal
Végig űltetéd;
Színes gyorshívókkal
Kezdőlapom éltetéd;
Rám ezer snapshottal
Szórtad a next ágat
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a kompatibilitásért
fórumaid felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
MDI-t kértem;
S megadá az ég.
Jaj, de az új cikkeid
Elhervasztanak;
Könyvjelzőim, keresőim
Használhatatlanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! Csak jegyzeteim hagytad volna
és az M2-t nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Betű simitással a búkat
Elfelejteném,
S az oldalsávot
Nem igényelném.
Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: userjs-be
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Böngészőm megmentésre vágy.
Nékem az új UI hímetlen,
Az rss reader kisűlt,
A zengő Browser fórum kietlen,
Az [opera:config] éjre dűlt.
Site preferences!
Tarka skin-ek!
IRC! Privát fülek! Presto!
Isten véletek!
