Az X50 szép nagy és fekete dobozban érkezik. Az egyik oldalon maga a gép, a másik oldalon a touch + all in one felirat olvasható. Ez utóbbi egyértelművé teszi, hogy találunk érintőkijelzőt, és a használathoz nem is kell majd más, mint a gép. Ezzel azért majd vitába szállunk, de csak később. Ha további adatokat szeretnénk megtudni a gép specifikációjáról, akkor csalódnunk kell, hiszen a doboz semmilyen konkrét adattal sem szolgál. Nincs más hátra, ki kell bontani, és ki kell csomagolni a kijelzőt, ami ugye egyben a gép is.
A Shuttle — mint alma — nem esett messze a fájától, ami ebben az esetben az Apple. A gép színe, a műanyag tapintása, minősége szinte teljes egészében az almás gyártót idézi. Egyértelmű koppintás, de nem baj, a jótól nem szégyen tanulni, legalább a nagy baklövéseket el lehet kerülni.
A kijelzőt széles, de mégsem túl széles káva veszi körül. Egyedül alul tűnik kicsit soknak a fehér felület, de nem zavaró, ráadásul a gyártó emblémája sem annyira hivalkodó, mint az MSI hasonló kütyüjén. Az alsó sorban találjuk a hangszórókat rejtő rácsot. A hang fülünkbe juttatásáért két darab, egyenként két wattos egység felel.
Az asztal lapját az X50 a káva aljából kék fénnyel világítja meg. Ez nappali fényben nem volt zavaró, sötétben azonban lehet, hogy szembántó lenne, ha a tervező nem gondoskodott volna arról, hogy a kékséget az oldalsó gombokkal halványíthassuk vagy akár ki is kapcsolhassuk.
A kijelző egyébiránt 1366 x 768 pixeles felbontással rendelkezik, 15,6 colos, 16:9-es képarányú, és természetesen tükröződésmentes. Ez utóbbi tulajdonság sok esetben csak lózung marad, ám az X50 esetében valóban nem panaszkodhatunk a túlzott tükröződésre. A betekintési szög nem mondható nagynak, jószerével csak szemből látunk kifogástalan képet.
A kezelőszervek mindegyike a készülék baloldalára került. Ezek egyébként ki is merülnek négy gombban. A felső sarokban a bekapcsoló-, alul pedig a hangerő, és a fényerő szabályzására szolgáló gombok kaptak helyet. A használathoz meglehetősen nagy erő kell a benyomásokhoz. Az asztalon a gumitalpak szerencsére ellen tudtak tartani, ezzel együtt lehetne kicsit finomabb a kezelés.
A kezelőszervek mellett öt darab USB kaput, egy mikrofon bemenetet, egy vonali ki- és egy bemenetet, a kártyaolvasó nyílását, a LAN és a tápegység csatlakozóját találjuk az oldallapokon. A hátlapon mindössze egy VGA (D-Sub) kimenet árválkodik, ami ezen a gépen kicsit feleslegesnek tűnik, ráadásul napjainkban már kicsit túlhaladott is.
Fontos megemlíteni, hogy a káva felső részén egy integrált webkamera és a hozzá tartozó mikrofon nyílása is helyet kapott, valamint a káva hátsó részébe elrejtve találjuk a stylust is, ami az érintőkijelző használatában segít.
Amiről még nem szóltunk, az a készülék talpa. Pontosabban talpa nincs is neki, van viszont a hátlapra csavarozott támasz, ami egy képkerethez hasonlóan tartja a kijelzőt majdnem függőleges helyzetben. Plusz funkcióként ez a támasz teljesen fel is hajtható, ekkor, mint a számítógép füle működik, és segítségével kényelmesen hordozhatjuk gépünket a lakásban.
Lássuk mit rejt a burkolat!
