Az elmúlt évek során számos alkalommal hiába vártunk egy-egy ígéretes játékra (gondoljunk csak Duke Nukem barátunkra), az csak nem jelent meg. Azonban ebben az esetben lassan vége a várakozásnak, miénk lehet a préda, vagyis a PREY.
A lassan 10 éve készülő, és többször a kukát is megjárt Prey le sem tagadhatná, hogy a licenszelt Doom 3 motorral készült, ami több okból is szerencsés, egyrészt aki játszott a Resurrection of Evil kiegészítővel az tudhatja, hogy a motort végre tovább optimalizálták, így érezhetőbben gyorsabban fut, ergo egy gyengébb kártyával is próbálkozhatunk. A második előny, hogy a grafika fenomenális, kimondottan a szörnyes, fogvacogtatós, épületen belül harcolós játékokhoz illik, néha már sajnálom is, hogy nem jelenik meg egy új Alien játék ezzel a motorral.
Mindezek után a Prey egyik nagy dobása, hogy kimondottan az egyjátékos módra koncentrál, és ez alatt NE a Doom 3 megvalósítását értsük. Ebben a játékban is természetesen van egy Tommy nevű főhős, meg alienek kiket gyilkolászni kell, de a sokakat megosztó Doom 3-tól ez jóval élvezhetőbb és újrajátszhatóbb lesz. Természetesen megmaradnak a sötét sarkok, amik előtt azért illik megcsókolni a monitorra aggatott rózsafüzért, és ami még inkább a kedvencünk lehet, a már régóta ismerős portálok bevezetése (első kép), amin keresztül egyik helyről a másikra juthatunk. Végezetül, a helyszínek és az idegen inváziós történet nagyon ütősre sikerült, annyit elárulok, hogy parazitaként élősködő idegenek és a már megszokott épület belsők ötvöződnek az élő húsban (!) zajló akciókkal.
Kattints a képekre a nagyobb méretért!
Így képzelték el a Prey-t 1998 táján (eredeti képernyőfotó az akkori játékból – ami sosem jelent meg)
