POCO X3 telefon teszt – amire senki sem számított!

Itt az első igazi POCO telefon, itthon elsőként tesztelhettük le.

Nézd meg videós tesztemet is, és iratkozz fel oldalunk YouTube csatornájára!

POCO X3 teszt – Bevezető

Van abban valami szép, amikor a semmiből, előzmények nélkül egyszer csak érkezik egy izgalmas telefon. A POCO X3 ilyen, hiszen a gyártó, a POCO, ami a Xiaomi egyik almárkája, eddig elég gyengén muzsikált.

Na nem azért, mert rossz telefonokat kaptunk tőlük, az idei csúcsmobiljuk, a POCO F2 Pro (tesztünket itt olvashatjátok) például brutálisan erős lett, hanem azért, mert az utóbbi időben bemutatott mobiljaik már bemutatkoztak Redmi néven Kínában, mielőtt POCO néven megérkeztek hozzánk.

A történet azért is érdekes, mert a POCO F1 megjelenése után, – ami egyébként tényleg sikertörténet volt -, jó egy évig nem is hallottunk a POCO almárkáról, már kezdtük azt hinni, hogy az első telefonjuk az utolsó is volt. Aztán a semmiből jöttek a POCO-ra keresztelt REDMI készülékek, most pedig itt van az X3, ami egyelőre, csak a POCO almárka zászlója alatt tűnt fel.

Szóval, jelenleg a REDMI mellett a POCO is beindulni látszik, ami abból is látható, hogy az X3 nagyon sok tesztelőhöz jutott el, már a hivatalos bejelentés előtt, hogy a megjelenés napján rátok tudjuk zúdítani a cikkeket. Az is meglepő (bár, a Xiaomit ismerve annyira nem is), hogy a telefon az Aliexpress hivatalos Xiaomi boltjában mutatkozik be, és onnan is lehet megvásárolni. Na, nem kell kétségbe esni, van a boltnak spanyol és francia raktára is, ahonnan mi, európai vásárlók gyorsan megkapjuk majd a portékát.

Nos, a telefon megérkezett, és abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy már napokkal a hivatalos bejelentés és a szállítás elkezdése előtt kipróbálhattam mit tud. Nem lelőve a pont annyit elárulok, hogy nem vagyok maradéktalanul elégedett, a miértekre a cikkből választ kaptok!

Csomagolás

A POCO X3 a gyártó színeibe öltöztetett dobozban érkezett. A fekete fedlapon nagy sárga X3 jelölés, a fedlapot leemelve sárga doboz, szóval sárga-fekete minden, ahogy annak lennie kell.

A doboztető alatt sárga kartonban találjuk a SIM-tűt, a csúszásmentesített (és anti-bakteriális) hátlapot és a leírást. Utóbbi sok nyelven lett nyomtatva, mondjuk magyar nincs, de legalább angolt találunk. Látszik, hogy a készülék a nemzetközi piacra lett szánva.

A hátlap dobozát kiemelve megtaláljuk a mobilt, alatta pedig a töltőfejet, ami elég izmos, de ez kell is, hiszen a telefont 33 wattos gyorstöltéssel tudjuk majd tölteni. Szerencsére a gyártó most nem spórolt, és olyan töltőfejet csomagolt a készülék mellé, ami ezt tudja is. A töltő mellett egy USB Type-C kábelt találunk még, mást nem.

Külső

A gyártó kitett magáért, a telefon a Xiaomitól megszokott minőségű és szépségű. A kijelzőben nincs kamerasziget, a kamera egy lyukon néz a külvilágba. A keretek vékonyak, csak alul szélesebb picit, de ez sem zavaró. A kijelző 6,67 colos képátlóval bír.

A felső élen találunk egy mikrofont és egy infraportot, valamint, ahogy az a Youtube-os élő bemutatóból kiderült egy hangszórónyílást, alul egy normál hangszórórácsot, még egy mikrofot, a Type-C csatlakozót, és igen, itt van egy jack csatlakozó is, vagyis nem kell Type-C – jack átalakítóval bajlódni, ha vezetékes fülest szeretnél beledugni.

Szemből a jobboldalon a szokásos gombok, megspékelve azzal az extrával, hogy a bekapcsológomb egyben ujjlenyomatszenzor is. Jobb oldalon csak a SIM-tálca, a megszokott helyen, felül.

A telefon hátlapját kiszivárgott fotókon már láthattuk, így nem ért meglepetésként a dizájn. Az inkább, hogy a képek alapján arra számítottam, hogy az amúgy nagyon jól mutató sráfozás csúszásmentesítésre szolgál, de nem. A hátlap is Gorilla Glass 5 borítást kapott, és bár tényleg menő, csúszik mint az istennyila. Arról ne is szóljunk, hogy a port és az ujjlenyomatokat is szereti gyűjteni, mint az összes többi üveg hátlapos telefon.

A burkolat és az összeszerelés minőségében persze keresve sem találunk hibát, ahogy feljebb már írtam, olyan Xiaomis az egész. Szóval brutál jó érzés kézbefogni!

Nem szóltam még a hátlapi kamerákról, amikből négy darabot kapunk, ötödikként csatlakozik hozzájuk egy dupla LED-es villanó. A kamerasziget nem lett olyan szép, mint a POCO F2 Pro esetén, de azért jól néz ki ez az elrendezés is. A burkolat festése miatt kereknek látszik, de ahogy a képeken látszik, nem teljesen az.

Hardver

SoC, memória és háttértár

Ahogy mindig, most is a SoC az első, amit be kell mutatnom. A telefon egyik érdekessége ez, szóval érdemes rá szót vesztegetni.

Természetesen egy Qualcomm egységről van szó, a Snapdragon 732G-ről. A G, ahogy már megszokhattuk, a gamer rövidítése, vagyis ez a lapka a játékok gyors futtatására lett kihegyezve. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy csak játszani lehet vele, hiszen a játékok elég hardverigényes programok, szóval, ha egy játék szépen elszalad, akkor minden más is el fog.

Na, de hogy miért is érdekes számunkra az SD732G? Azért, mert a POCO X3 az első telefon a világon, ami erre a lapkakészletre épül. Még izgalmasabb lenne, ha nem az SG730G ráncfelvarráson átesett változatáról lenne szó. Sőt, a ráncfelvarrás itt lényegében csak az órajeleket érintette, vagyis most már nem 2,2- hanem 2,3 GHz-en futnak a felső fürt magjai.

A gyártó állítja, hogy a GPU szoftveres támogatásán is hangoltak valamennyi, így a 730G-hez képest 15 százalékkal nőtt a grafikus teljesítmény. Hogy ez mennyire igaz a tesztekből majd kiderül!

A processzor kapcsán fontos még kiemelni az új folyadékhűtést (LiquidCool Technology 1.0 Plus), ami várhatóan kedvező hatással lesz a teljesítményre, mert ezt használva a melegedés nem lesz jelentős, így huzamosabb ideig dolgozhatnak a magok teljes órajelen.

Ami számomra rendkívül fájó – és itt rajzoltam az ellenőrzőbe az első nagy fekete pöttyöt -, hogy a Wi-Fi 6 támogatás kimaradt. Ez azért fájó, mert ahogy a Snapdragon 730, úgy a 732 is támogatja a Wi-Fi 6, vagyis az ax szabványú modemeket, így csak annyi kéne, hogy a gyártó ilyet épít a telefonba a központi egység mellé.

Az, hogy a tavaly év végén bemutatott Xiaomi Mi Note 10-ben még nem volt Wi-Fi 6 bocsánatos bűn, de hogy az idén szeptemberben megjelenő POCO X3-ban sincs, nem az. Itt vagyunk a Wi-Fi 6 korában, ezerszámra lehet jobbnál jobb áron Wi-Fi 6 routereket venni, szóval kérdem én, miért kell a Wi-Fi 6 modemet a csúcskategóriás telefonoknak tartogatni?

A SoC mellett kapunk a telefonba egy csomó memóriát és normális méretű háttértárat is. Az olcsóbb kiszereléshez 6 GB RAM és 64 GB beépített tár jár, a nagyobbikhoz 6GB-ot és 128 GB-ot kapunk.

Hardveres tesztek

A Qualcomm által ígért 15 százalékos javulás a grafikus sebességben igen izgató, ahogy az is, hogy a sajtóanyagok szerint, az Antutu pontszám 300 000 feletti. Utóbbi azért izgalmas, mert az Mi Note 10 a Snapdragon 730G-vel a fedélzetén, nálam 263 723 pontot tolt, szóval, ha valóban képes az új SoC a 300 ezer feletti pontszámra, az megsüvegelendő.

Nos, a sajtóanyag, és a valós mérés között van leheletnyi különbség sajnos. Én nem bűvészkedek, egyszerűen csak elindítom a tesztet úgy, hogy nem fut semmilyen program a háttérben, de például a Bluetooth és a Wi-Fi is be van kapcsolva, a fényerő maximumon, szóval azt hiszem ez a valós használat.

Nos, ahogy az alábbi táblázatból látszik, a pontszám nálam 280 786 lett, ami nem rossz, és nagyjából igazolja is azt a 15 százalékos gyorsulást. Na, de ez akkor sem 300 ezer.

A táblázatból azért jól látszik, hogy volt fejlődés. Az általános használatot szimuláló PCMark tesztekben jelentős a növekedés, míg a 3DMark esetén nagyjából olyan arányú fejlődést látunk, mint az Antutu eredményben. A lényeg tehát, hogy a Qualcomm által ígért teljesítménynövekedés valós, de a POCO X3 sajtóanyagokban látható mérték, legalábbis nálam, nem volt bizonyítható

Kijelző

Háboroghatnék a kijelzőn, de nem teszem, csak szép csendben berajzolok az ellenőrzőbe egy pici fekete pöttyöt. A POCO X3-ban ugyanis nem AMOLED, hanem IPS panel van. Nem véletlen, hogy a bekapcsológombon ott van az ujjlenyomatérzékelő, a kijelző alá nem lehetett betenni.

A panel méretét feljebb már írtam, de ismételjünk, 6,67 colos a képátló. Hát mit mondjak, nem lett kicsi. A felbontás 1080 x 2400 pixel, vagyis FHD+ a jelölés. Az oldalak aránya 20:9-hez, a pixelsűrűség 395 ppi. Ezek mind szép adatok, de miért nem AMOLED?

Nos, ahogy írtam háboroghatnék, de nem teszem. Nem teszem, mert a Xiaomi a középkategóriában, legalábbis az alá tartozó nagyobb gyártónál, a Redminél is az IPS-t pakolja a telefonokba. A POCO F2 Pro esetén, mivel az egy csúcstelefon, egyértelmű volt az AMOLED, de az X3-nál egyáltalán nem az!

Ami viszont nagyon fontos, egy gamer telefonnál talán még fontosabb is, mint hogy AMOLED vagy IPS, az a képfrissítés.

A POCO F2 Pro esetén azon háborogtam, hogy egy örült erős, és meglehetősen drága csúcstelefonba, amit elsősorban a játékosoknak szántak, miért nem fért bele a 120 hertzes képfrissítés. Nos, ezt a POCO X3-ban megkaptuk (végre). Egyes játékok igenis igénylik ezt a tudást ahhoz, hogy a kép szépen, zökkenőmentesen tudjon szaladni. Egyszerűen kell ez a tudás, egy 2020-ban megjelenő játékosoknak szánt telefonba.

Persze ahhoz, hogy profitálni tudjunk ebből a képfrissítésből nem kell játékosnak lennünk, a mindennapi használat közben is érezhetően simábban fut a kép, már akkor is, ha a programok ikonját görgetjük.

A 120 Hz-es képfrissítés kapcsán lényeges, hogy a telefon képes dinamikusan váltani a 60- és a 120 Hz között, vagyis játékoknál feljebb kapcsol, ha az alkalmazás úgy szeretné (ha alapértelmezetten 60 Hz-re állítva). Ezzel némi akkumulátoros üzemidőt mindenképpen nyerünk.

Játékosoknak fontos lesz még, hogy az érintés érzékelés 240 Hz-es, így villámgyorsan, késedelem nélkül reagál a telefon az irányításra.

Fontos még megemlíteni, hogy ez a kijelző HDR10+ képességgel is rendelkezik, szóval az élénk színekben nincs hiány.

Na, de milyen a kép minősége? Azt hiszem, hogy senki nem fog miatta panaszkodni. Ahogy már többször leírtam, az IPS technológiát elsőként a grafikusok által használt monitorokhoz fejlesztették ki. Ha egy grafikusnak jó volt az a színhűség, kontraszt, és betekintési szög, amit az IPS adni tud, akkor szerintem nekünk is jó lesz.

Amin az egész elbukhatna a háttérvilágítás, de a POCO X3 ezen a téren remekel. Szép, egyenletes, és legfőképp erős a világítás, szóval szeretni fogjátok!

Kamerák

Le kell szögeznünk, hogy a POCO X3 nem egy kimondottan fényképezésre kitalált készülék, sokkal inkább az általános felhasználásra, de még inkább, a középkategóriás gamer telefont keresőknek lesz jó megoldás.

A telefonon összesen öt optikát találunk, ebből négyet tudunk fényképezésre használni, az ötödik egy hátlapi mélységérzékelő, aminek 2 megapixeles a felbontása.

A szelfikamera 20 megás, ez elfogadható, ahogy a képességei is. A rekeszérték f/2.2, a látószög széles (27 milliméter), a szenzorméret 1/3 4”, a képpontok mérete 0,8 mikrométeres. Ahogy írtam, elfogadható.

A hátlapon négy kamera van. A főkamera 64 megapixeles, a szenzort a Sony gyártja. Hogy egészen pontosak legyünk, ez egy Sony IMX682-es szenzor, ami az egyik legjobb napjainkban. Ennek egészen remek, f/1.9-es a rekeszértéke. A képpontok kisebb, mint a szelfikamerában, ami érthető, mert bár a szenzor fizikai méretei is nagyobbak, jóval több a képpont is.

Ennél a kameránál érdemes kicsit a részletekbe is belemenni, mert nem csak fényképeket, hanem videókat is fogunk vele készíteni. A maximális felbontás 30 képkocka sebesség mellett 4K lehet, 1080p-ben pedig elmehetünk akár 120 FPS-ig is, ami azért nem rossz. A megszokott semmire se igazán jó 960 FPS csak 720p-s felbontásban érhető el, de ez zavar a legkevésbé, mert a minőség ennél a Xiaomi POCO telefonnál is felejtős.

A kamera természetesen a 4-1-ben pixelösszevonást használja, így a készülő képek 16 megapixelesek, Természetesen van mód váltani, így akár 64 megás képeket is készíthetünk.

A maradék kamerák, legalábbis amikkel fényképezni lehet sok szót nem igényelnek. Ilyenekkel találkozhattunk már millió és egy mobilban, és bár most, amikor a specifikációt írom, még nem láttam milyen képeket lőnek, az eredményt borítékolni merem.

A lényeg. Van egy ultra-széleslátószögű kameránk, ami 13 megapixeles, a rekeszértéke f/2,2, és van egy makrokameránk, ami 2 megapixeles, a rekeszértéke pedig f/2,4.

A kameraszoftveren a telefonon lévő MIUI 12-ben megint alakítgattak, és érezhetően jobb lett. Nem mintha a MIUI kameraszoftvere rossz lett volna, de érdekes módon mindig találnak rajta annyi faragnivalót, hogy úgy érezzük, még jobban kézreáll.

Most például kaptunk egy külön menüt, amiben megtaláljuk az extrákat, mint például a maketthatás, a lassított felvétel vagy a klón- és a vlogmód, utóbbinál a telefon szép átvezető videókat vág nekünk össze.

A videózásnál kapunk egy csúszkát, amivel nagyon finoman és szépen tudunk ráközelíteni távoli dolgokra. A hatás, mint egy profi kameránál, a minőség, mint egy szoftveres nagyításnál, mert hogy itt csak az áll rendelkezésre. Azért jó, hogy van!

Csak érdekességképpen, a szofverből elérhető a fent említett klón mód is, ami számomra tök új dolog. Ez hasonlóan a Vlog módhoz – ahol a telefon helyettünk effektezi be a vágóképet -, érdekes effektet tesz a videóinkba. Konkrétan klónozni tudunk embereket a videón. Előbb fel kell venni a klónt, aztán egy újabb videó indításakor az első videó emberalakját ráteszi a második videóra. Jó mulatság, csak arra kell figyelni, hogy közben a telefont ne mozdítsuk el, így lesz a hatás tökéletes.

Ha ez még mindig nem elég a különlegességekből, akkor lehetőségünk van arra is, hogy az elő és a hátlapi kamerával egyszerre rögzítsünk videót. Ilyenkor a kép egyik felén az egyik, a másikon a másik kamera képét kátjuk.

És milyen lett a képek minősége?

Természetesen fotóztam és videóztam is a telefonnal, a tapasztalataim vegyesek.

Sajnos a 13 megás ultraszéles és a makro kamerák csak azt a szintet hozzák, ami előzetesen várható volt. A makróval készült képek a közösségi megosztásra megfelelő minőségűek, de másra, már csak a képméret miatt is alkalmatlanok. Amúgy, az elkészülő fotókkal nincs baj, persze fény az kell, de ha van, akkor élvezhető a minőség.

A 13 megás ultraszéles látószögű kamera fényképezésre megfelelő. Ha van fény, akkor használhatóak a képek, a torzítás sem vészes, ingatlanosoknak szobabelsőt fotózni jó lesz. Közepes fényerősség mellett is használható, egyedül a sötét helyzeteket nem szereti. A szoftver hatékonyan és szépen tünteti el a lencsetorzítást, hordósodást. Ha belegondolunk abba, hogy néhány éve még 12 megapixeles főkamerákkal fotóztunk, és nem sírtunk miattuk, akkor azt hiszem a 13 mega miatt sem kell. Tény, hogy a mai vezető kamerákhoz képest sem a felbontás, sem a rekeszérték nem mondható kiemelkedőnek, de ezt ellensúlyozandó ott a főkameránk!

Szelfi – 20 MP	Széleslátószög – 13 MP

A főkamera azt a szintet hozza, amit egy Sony szenzoros 64 megás egységtől egy Xiaomi telefonban elvárunk. Természetesen itt is láthatjuk a megszokott problémát, a szélek felé egyre mosottabb a kép, egyre kevesebb a részlet, de ez nem a telefon, hanem a kisméretű szenzor és lencserendszer hibája, vagyis lényegében minden telefonba épített kamera ilyen.

Ezzel együtt, én nagyon örülök, hogy nem a Samsung szenzort erőltették (Mi Note 10, igaz az 108 megás), mert a Sony véleményem szerint jóval ütősebb, és ahogy feljebb írtam, az IMX682 egy kimondottan minőségi szenzor.

Pro módban természetesen választhatjuk a valós 64 megapixeles felbontást is, és bizonyos esetekben ennek előnyét is láthatjuk. Lásd a képek között a szoborról készült fotót. De, például tájképek, városképek fénykepézésez teljesen felesleges ezt használnunk, nem nyerünk semmit, csak az elkészülő képek mérete, tárhely foglalása nő hatalmasra.

Főkamera – 16 MP	Főkamera – 64 MP

Aki szeretné a fotóit szerkeszteni, annak itt, ahogy a többi Xiaomi telefonnál is rendelkezésére áll a RAW mód, az ezzel készült képeket egy jobb képmanipuláló programmal, akár profi szemmel nézve is vállalhatóra alakíthatjuk.

Az elkészült képek minősége átlagosnak, vagy annál kicsit jobbnak mondható. A minőség ellensúlyozza a másik két kamera hiányosságait, a kezelőfelület jó, és egészen élvezhető képeket és videókat készíthetünk, akár olyan minőségben, amit eltehetünk a fontosabb fotóink közé, vagy akár kis is nyomtathatjuk őket.

A videózás is hasonlóan alakul. Alább találtok egy tesztvideót, aminek a minősége finoman szólva is változó, attól függően, hogy az adott jelenetet melyik kamerával készítettem. Remek hír, hogy a rázkódáscsökkentés nem csak 1080p, hanem 4K felvételeknél is elérhető, ez meglehetősen szokatlan egy ilyen árfekvésű telefon esetén.

A szoftver lehetőséget ad arra, hogy váltogassuk a kamerákat, hol ezzel, hol azzal dolgozzunk, a beépített zoom csúszka pedig nagyon finom ráközelítésre vagy távolításra is alkalmas. Azt azonban – ahogy a videón is látszik – figyelembe kell venni, hogy a kamerák minősége közel nem azonos, és bár lehetőségünk van 4K felbontásra, a 64 megás kamera kivételével inkább az FHD, vagyis 1080p felbontást válasszuk.

Makró – 2 MP	Makró – 2 MP

Az mindenképpen elmondható, hogy videózásra is a 64 megás szenzort érdemes használni, még úgy is, ha nem akarjuk kihasználni a 4K felvételt. A minőség ezzel megfelelő lesz, legalábbis, ha nem akarunk zoomolni a képbe, mert akkor azért találkozhatunk egy „csöppnyi” kockásodással. Sajnos, a látószöget egy picit szűknek érzem, ezért főleg közeli felvételeknél kénytelenek vagyunk a 13 megás szenzor után nyúlni, ami kinyitja a képet, amennyire szükséges.

Egyéb képességek

Kaptunk új rezgőmotort, ami akár 170 féle rezgést imitálni tud. Kaptunk sztereó hangot, és megtaláljuk a Game Turbo 3.0 technológiát, ami a játékok futtatása alatt az erőforrásokat a játékokhoz irányítja.

Ezek a képességek, hozzájuk csapva a 120 Hz-es kijelzőt, a 240 Hz-es érintési érzékenységet és a folyadékhűtést, ideális középkategóriás játékos telefonná teszik a POCO X3-mat.

Az X3 akkumulátora 5160 mAh kapacitású, ehhez kapjuk a 33 wattos töltést. A gyártó szerint egy töltéssel 10 óra folyamatos játék és 14 óra filmnézés érhető el. Annyit tennék hozzá, hogy a normálisnál kicsit intenzívebb használattal is meg van a két nap, normál használattal szerintem a három is meglehet.

Ahogy feljebb már írtam, Wi-Fi-ből csak az ötös verzió, vagyis az ac szabványú jutott a telefonba. Ez persze kétcsatornás, a 2,4 mellett az 5 GHz-es hálózatokat is támogatja. A Bluetooth 5.0-ás, ez mondjuk jó hír, de nem is meglepő, egy új telefontól mondhatni minimum elvárás.

Navigációhoz GPS, GLONASS és BDS műholdas rendszerek támogatása jár. Van ezeken kívül NFC is, ami egyre többeknes fontos funkció, és, amit a Xiaomi előszeretettel hagyott ki a középkategóriás mobiljaiból.

Feljebb már említettem, hogy a hang sztereó, és egész jól is szól. Oké, ez is csak egy mobil, de azért, amennyire az lehetséges dinamikus a hang, már-már azt merem mondani, hogy mély is van benne.

Szoftver

A POCO X3 már a MIUI12-vel érkezik, ami a Xiaomi legújabb rendszere, ami az Android10-re épül. A tesztre érkezett telefonon az utolsó biztonsági frissítés egy hónappal ezelőtti, vagyis azt elmondhatjuk, hogy a Xiaomi ennél a telefonnál is oda fog figyelni a frissítésekre.

A kezelőfelület, ahogy a többi POCO telefonnál, úgy itt is a POCO Launcher, ami az alap MIUI módosított változata. Míg az alap szoftverek, mint például a kamera kezelője megegyezik, addig a POCO Launcher esetén kapunk egy alkalmazások felületet is, ahol a programok témakörönként automatikusan csoportokba rendeződnek, aszerint mire lehet őket használni.

A MIUI véleményem szerint napjaink egyik, ha nem a legjobb Androidra épülő rendszer, magasan veri az alap Android képességeit. A POCO LAuncher erre tesz még egy kislapáttal, az, hogy kinek mi teszik, az alap MIUI vagy a POCO Launcher, leginkább ízlés kérdése.

Használat, tapasztalatok

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a telefon már majd egy héttel a hivatalos bemutató előtt megérkezett, így elegendő időm volt, hogy belakjam, és elsődleges telefonomként használjam.

Amit mindenképpen fontos elmondani, hogy ez a telefon egy Xiaomi, szőröstűl, bőröstűl, ahogy mondani szokták. A kialakítás, az anyagok, a külső, szokás szerint kifogástalan, erről nem is írnék túl sokat, ezerszer megtettem már.

Természetesen hibátlanok a szenzorok, a Bluetooth, a navigáció és a Wi-Fi is, bár, ez utóbbi kapcsán, azért tényleg fáj, hogy kimaradt a Wi-Fi 6. Elsőre az ujjlenyomatolvasó pontatlannak tűnt, de egy váratlan segítség megoldotta a problémát. A gondot az okozza, hogy a bekapcsológombbal egybeépített szenzor mérete jóval kisebb, mint amit a hátlapiaknál megszokhattunk.

Amikor beállítottam a telefont előfordult, hogy sokadik próbálkozásra tudtam feloldani. A baj addig tartott, amíg a szilikon hátlapot fel nem tettem a telefonra. A segítséget valószínűleg az jelenti, hogy a hátlapban kialakított nyílás a megfelelő helyre „irányítja” az ujjamat, így pedig már tényleg gyorsan és pontosan működött.

A telefon sebességével nincs gond. Nekem már az Mi Note 10-zel sem volt, bár tény, azért érezhetően elmaradnak ezek a középkategóriás procik a legerősebb daraboktól. Azonban továbbra is úgy érzem, inkább a mai csúcsprocesszoroknak nincs túl sok gyakorlati hasznuk, alig van valaki, aki ki tudja a képességeiket aknázni, a normál felhasználásra pedig a középkategória, fele áron is tökéletesen megfelel.

Azt, hogy mennyi izom szorult a telefonba, a tesztek számaiból láthatjátok. Elegendő.

Ahogy feljebb olvastátok, a kijelző nem AMOLED. Ez viszont, sajnos érezhető is. Érezhető annak ellenére is, hogy ritka az ennyire fényes IPS, így még napfényben is használható marad, de értitek, azért egy AMOLED, akkor is AMOLED. Értem én, hogy nem fért az árba, és a játékosok úgysem a tűző napon játszanak, ráadásul nekik sokkal fontosabb a 120-as képfrissítés.

Ahogy feljebb már írtam, ennek a képességnek nem csak a játékosok számára van haszna, érezhetően simábban „csúszik” a kép a kijelzőn.

Úgy összességében a felhasználói élményre azt tudom írni, hogy aki egy kategóriás Xiaomit kipróbált, az veheti úgy, hogy mindet kipróbálta. Nem lóg ki ez sem a sorból, ez a cég napjaink egyik legjobb gyártója, és nem véletlenül. A POCO X3 ismét egy rendkívül szerethető telefon lett.

Összegezzünk

A POCO X3 első sorban egy játékos telefon lett, és másodsorban egy hétköznapokra koncentráló készülék.

A tudása javarészt arra szolgál, hogy a játékos és a multimédiás élmény tökéletes legyen, de ez persze egyben azt is jelenti, hogy ezekből a képességekből azok is bőven profitálhatnak, akik nem fognak rajta játszani. A képernyőfrissítés, a fejlett rezgőmotor, a sztereó hang, a folyadékhűtés, mind-mind olyan tulajdonságok, amik a napi használat alatt is érzékelhető előnnyel bírnak.

Ez a telefon kicsit olyan, mint a Xiaomi Mi Note 10. Míg annál a Xiaomi egy tökéletes kamerás rendszert pakolt egy középkategóriás készülékbe, most egy hibátlan, játékosoknak szánt megoldást pakolt egy erős középkategóriás processzor köré. Azt azonban ne feledjük, hogy a Xiaomi Note 10 ára jóval 400 dollár felett volt, míg a POCO X3-mat fele annyiért megkapjuk. Ez azért nagyon nem mindegy.

Annak ellenére, hogy az X3 nem egy fényképezésre kihegyezett telefon lett, ahogy fent írtam, a kamerák terén sem lehet panaszunk. A nyilvánvaló gyengeségek (2 megás makrókamera) mellett a Sony szenzoros 64 megás főkamera főnyeremény azoknak, akik fotózni, videózni szeretnének.

A végére maradt az ár. A bevezető akcióban a telefonért, legalábbis a 64 GB háttértárral szerelt darabért, mindössze 200 eurót kérnek. Ez mondhatni ajándék ár ezért a mobilért. A POCO szemmel láthatóan a Redmi által kijelölt úton jár, telefonjaikkal földbe döngölik a konkurenciát, nem csak minőségben, hanem ár-teljesítmény összefüggésben is.

A telefont spanyol vagy francia raktárból alig egy hetes szállítási idővel tudjátok megvásárolni az Aliexpress hivatalos gyártói boltjából, így megkapjátok a terméktámogatást és a két év garanciát is. További jó hír, hogy szeptember tizedikéig, az első 5000 darabot kedvezményes áron hozhatjuk el. Ehhez a 64 megás változatnál a POCOX3DDM5, a 128 GB-os verziónál aPOCOX3DDM10 kuponkódot kell használnotok.

Vásárlás itt:

POCO X3 6/64 GB vagy 6/128 GB

További Xiaomi tesztek oldalunkon