Június első napján hivatalosan is útnak indult az Intel Haswell széria.
Izgalmas időket él meg az amerikai processzorgyártó óriás. A Tick-Tock fejlesztési menetrendnek köszönhetően az eleddig fő rivális AMD-t sikerült alaposan lehagyni, ám eközben új trendek formálódtak ki, új ellenfelek jelentek meg. Számos jelet fedezhetünk fel a tekintetben, hogy a fejlesztésnél a mobil éra került a célkeresztbe – második helyen talán az integrált grafikus processzor állhat.
Nagyon kevés ponton támadható az Intel Haswell család, de a túlhajtás mégis ebbe a körbe tartozik. Az integráció a feszültségszabályzó áramkör „behozásával” most már olyan szintre lépett, ami nehézségeket okozhat a CPU túlpörgetésénél.
Véleményünk szerint a 22 nm-es gyártástechnológia okán döntöttek úgy a fejlesztők, hogy ismét pasztát kennek a kupak és a CPU mag közé, s nem forrasztanak. Azt egyelőre nem tudjuk megmondani, hogy az Ivy Bridge processzorokhoz hasonlóan itt is egy gyengébb minőségű hővezetőt használtak-e, ez majd akkor látható, ha a bátrabb lelkületű tesztelők lecserélik azt. Ami viszont tény, a beépített feszültségszabályzó ismét egy olyan komponens, mely nehezíti a hűtést, s ennek vannak is látható jelei.
A HardOCP közzétette az ASUS statisztikáját, mely több száz Haswell túlhajtása után született meg. Ezek alapján nagyjából ilyen esélyekkel indulunk: a processzorok kétharmada (egész pontosan 70%) viselte el a 4,5 GHz-es órajelet, s minden harmadik példány stabil volt 4,6 GHz-en. Sajnos csak a tesztelt CPU-k ötöde érte el a 4,7 GHz-et, 4,8 GHz-ig pedig alig tíz százalék jutott el. A sikeres túlhajtáshoz tehát egy (jó) adag szerencse, nagyjából 1,275 voltos magfeszültség és egy remek hűtőrendszer – ilyen például a Corsair H80i – ismét elengedhetetlen lesz.
Még tovább időzve ezen a területen. Érdekesség az új generációnál, hogy a 100 MHz-es BCLK értéket most már 125, 167 és 250 MHz-re is felemelhetjük, ám sajnos csak a K, azaz a nyitott szorzózárral bíró modelleknél – Mátyás király meg az eszes lány története modern kiadásban.
Számos rajongó a Core i7 4770K által nyújtott előrelépéssel sincs megelégedve. Az Intel korábban 5-15%-os javulásról regélt, ami már önmagában sem túl jelentős, de az első tapasztalatok egy picit még lentebb vitték a mércét. A Prohardver összesített eredményei alig 5 százalékos előrelépést mutatnak, bár az Apache feltűnően gyenge eredményeit levonva ez 8,4%-ra ugrik. Most ennyivel kell beérnünk, ettől függetlenül badarság lenne gyengének nevezni az új jövevényt.
Mindenképpen érdemes említést tenni az IGP-t érintő módosításokról. Itt van rögtön az Iris Pro 5200, mely egyfajta negyedszintű gyorsítótárat kapott (eDRAM), s ezzel esetenként akár már a GeForce GT 640 és a GT 650M is megközelíthető, ha átlagosan ugyan nem is. Az Intel megoldása viszont jóval kisebb méretet és fogyasztást eredményez, ezért nem elvetendő az Iris Pro IGP – asztalon a BGA tokozást használó Intel Core i7 4770R kapta meg ezt a megoldást. Természetesen a sokkal szerényebb erőforrásokkal gazdálkodó Intel HD 4600 (a felsőkategóriás asztali CPU-kban ezt találjuk) lényegesen kisebb előrelépést ér el, az elődhöz mérten 25-30%-os ugrást várhatunk.
A kisebb Haswell modellek (Core i 3, Pentium, Celeron) megjelenése később várható.
