Bevezető
Ez a monitortesztelés viccesen kezdődött. Aki néhány hete olvasta már, hogy miként érkezett meg a teszt alanya hozzám, az nyugodtan ugorja át a következő bekezdést.
Szóval történt, hogy kaptam egy listát a tesztelhető monitorokról. Az előző két teszt alkalmával inkább az ésszerű vagy érdekes megoldásokra mentem rá, a csúcs UHD kijelzőket hanyagoltam. Emiatt gondoltam úgy, hogy most elérkezett az idő, egy 4K-s monitor kipróbálására. Ha lúd, hát legyen kövér, nem csak, hogy 4K, hanem hajlított is. Ezt választom!
Másfél hét múlva érkezett meg a futár a monitorral. Ahogy lenni szokott felhívtak, hogy itt áll az épület előtt a csomagommal. Ilyenkor mindig megmondom, hogy első emelet, balra az irodák, ott várom az ajtóban. A szokásos válasz helyett azonban most azt kérdezte a futár, hogy van-e kiskocsim. Nem igazán értettem a kérdést, hiszen egy monitorhoz nem nagyon kell kiskocsi, úgy hogy mondtam, hogy nincs, de hozza csak fel, van lift is az első emeletre. Azt mondta, ő ezt bizony meg nem emeli.
Magamban elküldtem gyorsan melegebb éghajlatra, mondtam neki, hogy rendben, hozzá se érjen, lemegyek és felviszem én. A meglepetés a teherautó rakterében ért, a monitor doboza elfoglalt egy euro raklapot. Se köpni, se nyelni nem tudtam. Nem volt nehéz, de cserébe iszonyat nagy volt. Felcipeltem az irodába, kibontottam a külső papundeklit, és megláttam belül a nagy színes kartont a mérettel, 40 col. A kiválasztásnál minden termékjellemzőt elolvastam, egy dolgot nem, a méretet.
Így alakult, hogy az íróasztalomon most egy televízió méretű, UHD felbontású, hajlított kijelzős monitor terpeszkedik immár másfél hete. Most jutottam el odáig, hogy úgy éreztem elég benyomás ért ahhoz, hogy elfogultság nélkül, egy objektív bemutatóval örvendeztesselek meg titeket.
