A monitor tesztek általában egysíkúak. Persze, a szerző próbál könnyed stílusban írni, vicces szófordulatokat használni, hogy a nyájas olvasó ne unja halálra magát, de akkor is, lássuk be, egy monitor teszt nem szokott túl izgalmas lenni.
Van egy rövid bevezető, utána írunk néhány sort a dobozról, a tartozékokról, majd rátérünk a külsőre. Ez nagyjából 1-, talán másfél oldal. Ezután következhet a techmániások számára az érdekesebb rész, a tulajdonságok leírása, a teszt és a szerző személyes tapasztalatai. Nagyjából ennyi.
Azonban, ha nem is túl gyakran, akadnak olyan termékek, amikről nem lehet a megszokott rend szerint cikket írni. Kitaláltátok, ilyen lesz ez a cikk is. Ennek egyszerű oka van, a Philips 275C5QHGSW Ambiglow Plus monitort nem a belső, a képmegjelenítési képességek, hanem a külső teszi izgalmassá. Belelátok a fejetekbe, most az motoszkál benne, hogy ez egy baromság, egy monitornál a képességeken van a hangsúly, az az érdekes, a külső csak másodlagos. Úgyis a képernyőt bámuljuk, nagy részben sötétben, akkor meg úgy sem látunk mást. Kit érdekel milyen a talp, a kijelző hátulja?
Nos, a Philipsnél is így gondolkodtak valahogy, talán emiatt juthatott eszükbe, hogy ezen változtatni kéne. Mi lenne – gondolták, ha most az egyszer azért vennék meg a monitorunkat, mert a külső megjelenéshez adtunk valami izgalmasat? Ez a mi lenne az a kérdés, amire ebben a cikkben választ próbálok találni. Bármi legyen is a végeredmény, az tutira szubjektív lesz, mert, ahogy mondani szokás, ízlések és pofonok erősen különböznek!
Azok számára, akik most azon gondolkoznak, hogy minek olvassanak el egy cikket, ahol csak a műanyag borításról írnak, megnyugtatásul közlöm, hogy egyrészről a belsőről is szó lesz, más részről az, hogy a külső a lényeges nem jelenti azt, hogy belül hulladék van.
Na, lapozzatok, aztán meglátjátok, miről vartyogok!
