PCoIP – varázslat a Leadtektől?

Ahogy azt a bevezetőben írtuk a felkérés, miszerint egészen speciális Leadtek eszközöket kéne kipróbálni kicsit meglepett, kicsit meg is ijesztett minket. Az addig rendben van, hogy nem vagyunk teljesen analfabéták ha számítástechnikáról van szó, azonban annyira új dologgal álltunk szemben, amiről a net hazai oldalán még forrás anyagot sem találtunk. Maga a PCoIP sem túl elterjedt fogalom, így az alapok megismeréséhez is az angol nyelvű WIKI szócikkei között kellett turkálni.

Külön nehézséget jelentett az is, hogy csak egy klienst kaptunk. Az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy többgépes rendszer kipróbálására nem lesz lehetőségünk, de így abban sem lehettünk biztosak, hogy a rendszer működése, a VMWare használata úgy működik ahogy azt sejteni véljük. Végül e-mailes segítséget kellett kérnünk a Leadtektől, hogy cikkünk valóban pontos, és tárgyszerű legyen.

Az előzmények és a levelezés után nyilvánvalóvá vált, hogy a Leadtek hardverei nem egy, hanem két üzemmód, két megoldás ötvözéseként fogható fel. Egyrészről a vezérlőkártyás módszer, amikor a hálózaton keresztül a teljes desktopot át tudjuk vinni úgy, hogy a kliens segítségével nem csak a számolási kapacitás, hanem a teljes grafikus erőforrás rendelkezésünkre áll akár a világ másik felén is. Ez esetben persze az is elképzelhető, hogy a cég komoly adatacenterrel rendelkezik, ahol a rack szerverek egy központi szerverteremben vannak elhelyezve, a kliensek pedig egy-egy szerverre kapcsolódnak közvetlenül a kártya segítségével. Ilyen formán, még ha minden munkatárs is komoly grafikai munkát végez elegendő, hogy az asztalukon csak az apró kliens foglalja a helyet. Másrészről itt van nekünk a vezérlőkártya nélküli megoldás, amikor a kiszolgálón futtatott virtuális gépeket érjük el a kliensek segítségével. Ha pontosak akarunk lenni, akkor van egy harmadik mód is, a kettő ötvözése. Ilyenkor a virtuális gépeket is elérhetjük, vagy a hálózatba kötött kliensek bármelyikén használhatjuk a teljes grafikus arzenált is.

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a rendszer működik, és amit ígér azt meg is kapjuk tőle. Igyekeztünk az előnyöket kidomborítani, annál is inkább, mert hátrány nem jutott eszünkbe, így ha azokat szerettük volna leírni, akkor rövidke cikk született volna. Tény, hogy a Leadtek megoldása nem az otthoni hálózatok kihasználáshoz készült. Ugyanakkor azt kell mondanunk, hogy egyáltalán nem elrugaszkodott ötlet a kártya és a kliensek használata otthoni környezetben, főleg akkor, ha nem használjuk az összes gépet 3D-s játékok futtatására. Megtehetjük, hogy egy erős gépet állítunk össze kiszolgálónak, melybe rakunk bőven háttértárat. Ezt feltehetjük a padlásra vagy le a pincébe, a szobákban pedig az asztalokon egy-egy apró kliens lesz csak, mely nem foglal helyet, nem termel zajt, és bizonyára kevesebbet fogyaszt, mint ha teljes értékű számítógépeket használnánk. Ezeket a klienseket használhatjuk az íróasztalon, a gyerekszobába vagy akár a nappaliba HTPC helyett, legalábbis akkor, ha lemondunk a térhatású hangról.

A lényeg tehát, hogy a Leadtek VP200H és VP200P képében igazán hasznos és újszerű megoldással bíró hardvereket ismerhettünk meg, melyeket tiszta szívvel ajánlunk elsősorban most épülő vagy újjáépülő vállalati környezetbe, de akár otthoni felhasználásra is.

A hardvereket a hazai forgalmazó, a Computer Emporium nagykereskedés bocsájtotta rendelkezésünkre, köszönjük!