Ahogy az eddig leírtakból kiderült két hardver érkezett hozzánk. Egy vezérlőkártya és egy kliensgép. Kezdjük az egyszerűbbel, a kártyával!
Ahogy olvasható volt a használathoz mindössze egy szabad PCI Express x1 sínre lesz szükségünk. A kártya nem igényel meghajtó telepítést, a behelyezés után lényegében használható is. Csatlakozók tekintetében két félével találkozhatunk. Ez egyik egy gigabites Ethernet aljzat, a másik egy DVI csatlakozóhoz hasonlító bemenet. Azért bemenet, mert ehhez csatlakoztathatjuk a videokártya kimeneteit. Igen, nem tévedés, nem véletlenül írtam kimeneteket. Két megoldás közül választhatunk.
A kártyához kapott Y kábel egyik felén két videokártyára csatlakoztatható DVI dugót találunk. Ha ezek közül csak egyet használunk, akkor a másikhoz a gép melletti megjelenítő használható, a klónozott desktop pedig átvihető a kliense. Azonban lehetőségünk van arra is, hogy mind a két csatlakozót felhasználjuk. Ilyenkor a gép képét csak a kliensen keresztül láthatjuk, ám arra is lehetőségünk van, hogy ez a két kép két teljes HD felbontású kijelzőn jelenjen meg, természetesen mind a két kijelzőn teljes HD felbontásban. Magyarul a vezérlőkártya képes arra, hogy az IP hálózaton keresztül két teljes HD kijelzőt meghajtson a kliens gépen keresztül, mindezt olyan sebességgel, mintha a munkaállomás mellett ülnénk!
Ahogy azt sejthetjük a kliens az érdekesebb, legalábbis a szemrevételezés okán. Maga a gép mindössze 21 centiméter magas. A mélysége 13-, a szélessége pedig 6,5 centiméter, tehát apró jószággal van dolgunk, A hátlapon két USB, egy gigabites Ethernet, egy hangszóró kimenet és a tápegység csatlakozója található. Az előlapon további két USB kaput, egy fejhallgató kimenetet és egy mikrofon bemenetet, valamint egy főkapcsolót és a kiszolgálóhoz történő csatlakoztatáshoz szükséges gombot találjuk.
A megfelelő számú USB csatlakozók miatt a klienshez csatlakoztathatunk akár nyomtatót is. Ami apró hátrány, hogy a hagyományos PS/2-es billentyűzeteket elfelejthetjük. Az egerekkel amúgy sincs baj, azokból már nehezen találunk olyat, ami nem USB felületen csatlakozik.
Természetesen ki is próbáltuk a cuccot, ha már megkaptuk. A próba sajnos féloldalasra sikerült, mert ahhoz, hogy kialakítsunk egy több virtuális gépből álló hálózatot minimum két kliensre szükségünk lett volna. Ám az érdekesebb próbát, a két teljes kijelző képének átvitelét a hálózaton kipróbáltuk.
Ahogy írtuk a kártyához nem kell meghajtó program, a klienshez meg természetesen nem kell, így a telepítgetéseket megússzuk. A beüzemelés iszonyatosan egyszerű. Kell egy DHCP-t támogató router, ez akár az is lehet, amin a normál hálózat ketyeg a PCoIP mellett. Csatlakoztatjuk az Ethernet csatlakozókhoz a hálózati kábeleket, a másik végük megy a routerbe. A kliens a bekapcsolás után megnézi, hogy van e kiszolgáló kártya a hálózaton, ha igen, akkor egyből fel is ajánlja a csatlakozást. Rákattintunk, és már meg is jelenik a kiszolgáló desktopja a monitorokon. Nem árt újra hangsúlyozni, hogy mindez két teljes HD felbontású kijelzőn történik. Mivel mi 3D-ben nem dolgozunk csak játszunk, rögtön fel is telepítettünk néhány demót, hogy kipróbáljuk milyen a kliensen játszani. Nos, azt kell mondanunk, hogy a dolog működik. Igaz, hogy gigabites hálózaton próbáltuk, de ez talán az alap, ha valaki PCoIP megoldáson töri a fejét. A kép késlekedés és szaggatás nélkül érkezett a kliens által meghajtott kijelzőkre, a csatlakoztatott perifériák pedig ugyancsak késlekedés nélkül reagáltak.
Az érdekes persze az lett volna a dologban, ha egy irodaház egyik végében lévő kiszolgálóhoz csatlakozhattunk volna egy a másik végében lévő klienssel, mert akkor egy apró és teljesen zajtalan dobozka mellett játszattunk (dolgozhattunk) volna úgy, mintha egy erőmű lett volna mellettünk.
A próba meg volt, összegezzünk!
