Ahogy az új Intel processzorok esetében az utóbbi években tettük, úgy most sem tudunk kitérni némi történelmi visszatekintés elől. Nem árt ismét elismételni, hogy az Intel napjainkban is tapasztalt uralma a CPU-k területén nem volt örök és állandó, hiszen évekkel ezelőtt olyan zsákutcába sétáltak bele, amiből a kitolatás nem volt egyszerű manőver. Ez a zsákutca nem volt más, mint a Netburst architektúra.
Az Intel abban az időben a megaherzek bűvöletében leledzett, és ebből nem is nagyon akart kitörni. Eközben az AMD műhelyeiben elindult a fejlesztés egy új iránya, mely előtérbe helyezte az órajel folyamatos emelésével szemben a többszálú feladatvégrehajtást, vagyis a párhuzamos adatfeldolgozást. Az új gondolatok, új ötletek aztán a friss Athlon, Athlon X2 processzorokban testesültek meg.
A piac jól reagált, az AMD eladásai növekedésnek indultak, eközben az Intel csak vergődött a saját csapdájában, hiszen kiderült, hogy az órajel állandó növelése az technológia akkori állása szerint nem volt folytatható. Elérkeztek a skálázhatóság egy olyan határához, amit átlépni nem tudtak. Akkoriban kezdtek elterjedni a hírek egy teljesen új fejlesztésről, mely sutba dobja az addig csodának kikiáltott Netburstot, és egy olyan központi egységet jövendöltek, mely a sikeres mobil Intel processzorokra épül.
És a csoda bekövetkezett! Az Intel piacra dobta a Core, majd Core 2 processzorokat, amiket a nem túl távoli múltban a Core i7 követett. Ha már az új architektúrák váltásánál tartunk, akkor ismét meg kell említenünk Tick-Tock elvet, mellyel az Intel mintegy kötelezte magát arra, hogy a fejlesztésekkel ne akarjon ismét 6-8 évet várni, mint a Netburst esetében történt. Ezen új filozófia szerint az Intel kétévente új architektúrát dob piacra, a közbenső években pedig ezen architektúrák továbbfejlesztett változataival találkozhatunk.
Itt jön egy kis zavar az erőben, hiszen, ha a Tick-Tocknak hiszünk, akkor most egy olyan processzorral kéne találkoznunk, mely a tavaly novemberben bemutatkozott Core i7 tovább fejlesztése. Esetünkben – mint a cikk további részében látható lesz – a fejlődés valóban nyomon követhető, ám nem a megszokott csíkszélesség csökkentés, alacsonyabb fogyasztás vetületben. A most bemutatkozó Core i5, és a hozzá adott P55 ennél nagyobbat változott, de persze a szokásos csíkszélesség váltás sem marad el, csak kissé eltolódik időben, várhatóan 2010 első negyedévére.
Azt, hogy miben változott a teljes architektúra a Core i7-hez, és az őt befogadó X58-hoz képest a következő oldalon tárgyaljuk.
