Normál használat mellett 10 napig működött egy töltéssel, szinte lemeríthetetlen.

Bevezető

Ismét abba a hibába estem, hogy egy telefoncikket nem a telefon kézhezvétele után egy héttel írok meg. Súlyos hátrány ez, hiszen a konkurencia megjelenteti a saját írásait, amiből kiderül milyen pontszámot ér el a telefon a kötelező tesztprogramokban, és intenzív merítés mellett meddig bírja az akkumulátor.

Egy olyan telefonnal, mint az Oukitel K10 a cikkírás még nehezebb. Egy átlag mobilnál, ha siet az ember, akkor fényképezéssel, merítéssel, tesztekkel és írással együtt két nap elég lehet. Most arról ne szóljunk, hogy egy ilyen cikkben a valós felhasználás tapasztalatai mennyire lesznek benne, nyilván semennyire. Az Oukitel K10 esetén egy átlagos 1-2 napos teszt egyszerűen nem kivitelezhető, mert a telefon nem akar lemerülni ennyi idő alatt. Jó, mehet rajta naphosszat a Youtube, de ez elég messze áll a valós felhasználástól, attól pedig, hogy a kapott eredményt elkezdjük osztani-szorozni, hogy megkapjuk azt, hogy hány napig ment volna a telefon… Na ennek nem sok értelmét látom.

Ahogy többször leírtam már, nekem sajnos 1-2 nap nem elég egy tesztre. Mindig szeretném átadni az érzéseimet, amit egy adott hardver használata jelent. Lehetnek ezek emocionális tapasztalatok vagy a valós használatból származó információk, mindegy is, minden esetben fontosnak tartom, hogy a teszt valós teszt után szülessen meg. Emiatt aztán engem kicsit sem zavart az, hogy az első etap, a töltéstől a lemerülésig több mint egy hétig tartott. Már magammal kötöttem fogadásokat, hogy amikor reggel felkelek, akkor hány százalékon áll majd az akkumulátor és hány napot ír még működési időnek. Mivel a Facebookra is feldobtam egy-egy képernyőmentést az ismerőseim sora kérdezte, hogy áruljam már el, milyen telefon ez, mert milyen az már, hogy hat napja használom és még mindig 20 százalék fölött van az akkumulátor.

Nos, Ez az Oukitel K10, amit képtelenség lemeríteni.

Oukitel K10 – Kicsomagolás

Az Oukitel követi a mostanában divatos csomagolási módot, így a telefon egy nagy, fekete, négyzet alakú, de lapos dobozban érkezett, a tetején egy fényes, ezüst K10 felirattal. A doboz alján találunk még egy matricát különböző információkkal. Nem igazán tudom, hogy miért a közelség érzékelő és a fényszenzor volt, amit fontos kiemelendőnek tartottak, de ez legyen az Oukitel dolga, én inkább az akkumulátor kapacitását emeltem volna ki.

A doboz tetejét leemelve egy kartonnal borított műanyag tálcában fekszik a telefon, szépen be van zacsizva, hogy ne sérüljön. A tálcát felemelve jobboldalon két nagyobb, baloldalon a telefon alatti részen egy hosszabb fekete doboz fogad minket a tartozékokkal. A nagyobb dobozok tetején piktogram is van, az egyiken egy töltőfej, a másikon egy USB kábel vége. Ezekből rögtön kiderül, hogy előbbiben a töltőt, utóbbiban a kábeleket találjuk meg. A kábelek ebben az esetben konkrétan három kábelt jelent. Az egyik a töltőfejhez kapcsolódó hosszabb USB, a másik egy az USB Type-C portból fülhallgató kimenetet varázsoló darab, a harmadik pedig ismét egy átalakító, ami az USB Type-C-ből normál USB csatlakozót varázsol.

A töltőfejről nem kell túl sokat mesélni, a technikai dolgokat majd a telefon bemutatásánál megkapjátok!

A hosszabb dobozban találunk egy száraz törlőkendőt, egy előlapi fóliát és a leírásokat a telefonhoz, angol nyelven. Egy kínai terméknél már ez is bíztató, hogy nem egy kínai leírást mellékelnek, apró, de nem jelentéktelen figyelmesség ez a Kínán kívüli világ felé. A dobozt hiába rázogatom, más nem esik ki belőle, pedig nagyon reménykedtem benne, hogy egy hátlapot, vagy szilikon tokot vagy valamit kapunk hozzá.

Most foglalkozzunk kicsit a telefonnal!

Oukitel K10 – a külső

Türelmes ember vagyok, a tesztkészülékeknél szépen betartom a sorrendet, előbb a különböző tartozékok, tasakok, zacsik, aztán a teszt alanya. A végére hagyom a lényeget, most is így volt.

Az első meglepetés akkor ért, amikor a telefont nem tudtam a tálcából kihámozni. Erősen bele volt szorítva, így csak az segített, ha fejre fordítottam és így kipiszkáltam.

Először kézbe véve három dolog jutott eszembe. Meglepően szép, meglepően vastag és meglepően súlyos egyéniség. Utóbbi két tulajdonság várható volt, végül is hatalmas akkumulátort kellett elrejteni a telefonban. Az azonban, hogy a mobil ennyire jól fog kinézni tényleg meglepett.

Persze, mindig elmondom, elmondjuk, hogy az, hogy valami szép vagy csúnya eléggé relatív és szubjektív, függ attól, hogy mihez hasonlítjuk és ki hasonlítja, szóval az egyéni ízlésünk nagyon sokat nyom a latban. Nekem nagyon bejön a forma.

A telefon eleve hatalmas, végül is egy hat colos kijelző van benne, de a gyártó itt nem is próbálkozott azzal, hogy vékony kereteket alkosson a panel köré. Gyanítható, hogy nagy és súlyos akkumulátor miatt egy komoly házat kellett alkotni, ami kibírja az esetleges fizikai behatásokat – értsd a nagy tömeg miatt nagyobbat puffan ha leejted.

A telefont kézbe véve eltartott vagy másfél percig, mire rájöttem miért olyan fura a fogása, és arra is, hogy miért nem találtam a tartozékok között hátlapot. Nyilvánvaló, rajta volt a hátlap, ahogy gyárilag egy fólia is, így a dobozban talált második csak tartalék. Zárójelben jegyzem meg, kell is a tartalék, mert a fólia, hogy is mondjam finoman, szóval nem valami jó a minősége. Konkrétan szar, és ezzel mindent el is mondtam. Érdemes a telefonra a vásárláskor egy jobb fajta hagyományos vagy üvegfóliát is nézni.

A telefon igazi részletei a közepesen kemény szilikon hátlap levételekor kerülnek elő. Nem mondom, a hátlappal  együtt is mutatós, az valahogy még jobban kiemeli a hátsó kamerákat és ujjlenyomat szenzort körülvevő pajzs formát. Amikor azonban a szilikon hátlapot eltávolítjuk megláthatjuk az oldallapra csavarozott műanyag ütésvédő csíkokat. A csavarokat direkt nem rejtették el, sőt, nem is fekete, hanem ezüst a csavarok feje, ez pedig tovább fokozza a telefon brutális hatását. Ha olyan szót akarnék keresni, ami valahogy körbe írja milyen is ez a készülék, akkor talán az ipari az ami a legközelebb áll a dologhoz. Nagydarab, nehéz, drabális, de mégis szépen faragott formákkal és kimondottan mutatós külsővel.

A kezelőszervekről sok érdekeset nem tudunk mondani, Minden a szokásos helyen van. Jobb oldalon a hangerőszabályzó gombok és a ki- bekapcsoló gomb, baloldalon pedig a tálca a SIM-kártyának és a memóriakártyának. Az alsó peremen a hangszóró kimenetek és mikrofon, valamint a Type-C csatlakozó, felül az előlapon pedig a beszédhangszóró, a kamerák és a szenzorok egy része. Hátul, ahogy azt már említettem van két kamera, egy ujjlenyomat érzékelő és egy dupla LED villantó. A többit a képek elmondják, rátérhetünk a belső felépítésre!

Oukitel K10 – a hardver

Kezdjük az egyszerűbb paraméterekkel, a külső méretekkel és a tömeggel. Ahogy azt már olvashattátok a K10 nem egy apró telefon. A külső méretek 7,85 x 16,74 x 1,25 centiméter. Bár az oldalak hossza sem hétköznapi, a telefon vastagsága egy csúcskategóriás mobil duplája. Mondom újra, nem lepődünk meg, irdatlan méretű akkumulátor került a házba. További érdekesség a készülék tömege, ami nem kevesebb, mint 283 gramm. Ezzel már tuti csúcsot lehetne dönteni a mobil hajító versenyeken.

Haladjunk beljebb, foglalkozzunk kicsit a központi egységgel. A telefon lelke a MediaTek Helio P23 SoC, ami viszonylag új fejlesztés, tavaly ősszel mutatták be, és az első rá épülő telefonok idén év elején jelentek meg. Ez az egység a gyártó alsó-középkategóriás megoldása, de mivel nem 2008-ban vagyunk, ez nem jelenti azt, hogy gyenge lenne. Az alsó-középkategóriához is nyolc mag és maximum 2 GHz-es órajel dukál.

A Helio P23-ban a nyolc magot két fürtbe rendezték, az alsó takarékos fürtben négy darab Cortex-A53 mag dolgozik maximum 1,5-, a felsőben ugyancsak négy Cortec-A53, de már maximum 2 GHz-es órajelen. Ez a processzor még 16 nanométeres csíkszélességen készül, támogatja az ARMv8-A utasításkészletet, és persze 64 bites, ahogy azt egy modern processzortól el is várhatjuk.

A proci mellett a megszokottak szerint felfedezhetünk egy grafikus gyorsítót is, ez az ARM Mali-G71 MP2 nevű megoldás, ami 2 magot és 770 MHz-es órajelet kapott.

A központi egységben találjuk a memóriavezérlőt is, ami ebben az esetben az LPDDR4 memóriákat támogatja kétcsatornás üzemmódban. Ebben a telefonban elég sok, konkrétan 6 GB-nyi memóriát találunk, ami 1600 MHz-es szalad.

A technológiai fejlesztéseknek köszönhetően a Helio P23 10 szézalékkal jobb teljesítményt ad és 15 százalékkal kevesebb energiát fogyaszt, mint az előd modell Helio P20. Ezek az adatok gyaníthatóan és jó részben a GPU-nak köszönhetőek, mert a proci magjai sem számukban, sem típusukban nem változtak.

A MediaTek Helio P23 nagy javulást hozott a multimédiás és a fényképezőgépes funkciókkal kapcsolatban. A P23 támogatja a 13 megapixeles, dupla kamerás megoldásokat, valamint a virtuális mélységélesség-hatást. A fent említett funkciók hardveres szinten is javultak, de a MediaTek nagyszerű munkát végzett a szoftverek terén is. Az új központi egységek kihasználják a MediaTek Imagiq 2.0 technológiáját. A fent említett FOD effektek elsősorban ennek a technológiának köszönhetők. Ráadásul a Helio egy hardveres kamera vezérlőegységgel rendelkezik, amelynek automatikus expozíció sebessége kétszeres a riválisok megoldásaihoz képest.

A Helio P23 komoly frissítésen esett át a mobil adatkapcsolatok szempontjából is. Ezek a fejlettebb 300 Mbps letöltési és a 150 MBps feltöltési sebességet, valamint a kétkártyás VoLTE/ViLTE technológiát is támogatják, ráadásul elsőként az iparágban, ezek a megoldások pedig gyorsabb és konzisztensebb kapcsolódást biztosítanak a két kártyát használó felhasználók számára.

Ahogy látható, a központi egység meglehetősen jó darab, a memóriából is van elegendő, de aki ezt a telefont veszi, az a háttértár miatt sem fog panaszkodni, mert ebből egy 64 GB-os kapacitású darab került a mobilba.

A telefon kijelzőjénél már említettem, hogy hat colos a képátló. A használt IPS technológiára épül, a manapság divatos 18:9-es oldalaránnyal rendelkezik, a felbontás a megszokott FHD+, vagyis 2160 x 1080 pixel. A panel adatai az IPS technológia eredményivel összhangban igazán jók, a színmélység 24 bites, a kontrasztarány 1400:1-hez, a fényerő pedig 55 cd/m2. Ez utóbbi adat természetesen nem az IPS panel, hanem a háttérvilágítás érdeme. Lényeges adat még, hogy a kijelző az előlap 71 százalék foglalja el, ami manapság közel sem kiemelkedő érték. Ahogy már megjegyeztem, ez válhatóan a telefon nagy tömege miatt alakult így, de a használat közben kicsit sem zavaró.

Lássuk a kamerákat! A gyártó itt csal egy kicsit – ennek most sem értem az okát-, mert az adatlapon 21 megapixel szerepel a nagyobbik hátlapi kamera mellett, de az igazság az, hogy ez csak 16 megapixeles. A dolog még inkább furcsa a második, kisegítő hátlapi kameránál, ami a papír szerint 8 megapixeles, ám a valóságban csak kettő. Nem igazán értem a dologt, a szoftveres képpont bővítés szart sem ér, és a valós 16 megapixel sem kevés. Szóval, talán jobb lett volna, ha azt mondják 16 megapixel, de azon aztán már nem is bűvészkednek. Amúgy a hátlapi nagyobb kamera alatt egy Samsung S5K3P3 szenzor dolgozik, ami nem a legerősebb megoldása a Samsungnak, de azért rossznak sem nevezném. Ez is az alsó-középkategória mint a központi egységnél. Ami viszont elsőre tényleg rossznak tűnik, azaz optika rekeszértéke, ami f/2.8-as. Ezzel biztos nem fogunk sötétben fényképezni, még a kisegítő kamera segítségével sem. A képminőségre még visszatérünk a kamera tesztjénél, egyelőre direkt nem néztem meg a tesztképeket, hogy élesben írhassam le a benyomásaimat.

Az előlapon is két kamerát találunk. Ezek fizikai adottságaik szerint 8- és 2 megapixelesek, szóval ne dőljünk be a marketinganyagokban található 13- és 8 megapixelnek, nem igaz. A képminőségre itt is visszatérünk majd, megnézhetitek az arcomat kicsit lejjebb görgetve!

Nem szóltunk még a szenzorokról és a rádiókról. Előbbiekből van minden, ami kell, iránytűtől a mágneses szenzoron át az ujjlenyomat olvasóig. Utóbbiak terén is jól áll a telefon. Ami fontos, hogy támogatja az itthon is használt B20 800 MHz-es LTE sávot. WiFiből n-es szabvány jutott, de dual band, vagyis támogatja az 5 GHz-et is. Bluetooth is elég jó, 4.2-es szabványú. A navigáláshoz kapunk GPS-t és GLONASS-t, nekünk itt Közép-Európában ez elég is lesz, nem vagyunk mi földmérők, hogy nagyobb pontosság kelljen.

Végezetül a telefon lényege, az akkumulátor! Ez nem kevesebb, mint 11 ezer mAh kapacitású darab. A gyári adatok szerint 2G és 3G kapcsolat mellett 90 órát telefonálhatunk, 1008 órás készenléti időt kapunk. Brutális! Töltésre érdemes a gyári töltőt használni, ez 5V/ 5A-es, a telefon rendelkezik gyorstöltés funkcióval, így egészen emberi idő alatt tele tudja pumpálni a telefont energiával.

Itt az idő, bár utálom őket, következzenek a tesztek!

Oukitel K10 – tesztek, mérések

A szöveget nem  is ereszteném túl bő lére. A MediaTek Helio P23 meglehetősen jól sikerült darab, és mint ilyen, ahogy illik is, megveri az elődöket sebességben. Rengeteg gyártó választja még most is – és gyaníthatóan még jó ideig – A MediaTek MT6750T-t, ami persze nem rossz, de azért túl acélosnak sem merném nevezni. A polkorrektség azt mondatja velem, hogy használható tudású telefonok épülnek rá. Az Oukitelnél szerencsére úgy döntöttek, hogy mernek nagyot álmodni, és hanyagolják a régebbi MT6750T-t, viszont beleszorítják az árba az újabb, így pedig nyilván drágább SoC-ot, a Helio P23-at. Az eredmény a tesztekből látszik, egy hatalmas méretű, és várhatóan még évekig megfelelő kakaóval rendelkező telefon lett a jutalmunk!

Fényképezés

Ahogy az várható volt, a telefon kamerái az éppen jó minősítésre voltak csak jók. Manapság azért elvárható, hogy jó fényviszonyok mellett elfogadható kéoeket készítsen bármelyik mobil, ezt a feladatot a telefon teljesíti. Vagyis, ha elvisszük az adriai nyaralásra, akkor napfényben a tengerparton megfelelő fotók születhetnek, hacsak nem vagyunk teljesen fakezűek a fényképezéshez. Más tekintetben viszont óvnék bárkit is attól, hogy a kamerákra bízza az élmények megörökítését. Ez a telefon erre nem lesz alkalmas, ha nem jók a fényviszonyok, főleg nem, ha sötét van. Amire tökéletesen el tudom képzelni – és talán a telefont is hasonló feladtra tudnám elképzelni-, hogy céges munkák alatt, esetleg terepbejáráson dokumentáljunk különféle munkafázisokat. Erre a célra márcsak azért is jó, mert akár egész nap fotózhatunk vele, akkor sem fog konnektor után kiabálni.

Itt vannak a tesztképek, mindenki szűrje le a további tanuságokat!

Összegzés

Amikor leemeltem a doboz tetejét az futott át az agyamon, hogy nem is olyan csúnya, mint amire számítottam, sőt, szemből kimondottan jól néz ki. Csak akkor tudatosult bennem a telefon valós fizikai mérete, amikor a dobozból kiemeltem. Szó szerint hatalmas, és most nem csak a tömegére gondolok. Ennek ellenére a hatalmas testbe mégis sikerült egy kis játékosságot csempészni, pontosabban olyan dizájn elemeket találni, amik a hatalmas tömbből egy telefonnak kinéző tárgyat varázsolnak.

Ha felteszitek a kérdést jó volt e használni, akkor azt kell mondanom, hogy nem. Ennek pedig pont a feljebb említett méret az oka. Persze ez egy megkerülhetelen probléma, hiszen, ha nagy akkumulátort, hosszú, sőt extrém hosszú üzemidőt szeretnénk, akkor nincs más választásunk, kénytelenek leszünk egy hatalmas méretű és tömegű mobilt venni. Vagyis ennél a telefonnál ez is viszonylagos, a használat kényelmét össze kell vetnünk az általa kínált brutális üzemidővel. Ha így nézzük, akkor viszont azt mondhatjuk, hogy ahhoz képest, hogy mekkora akkumulátor került bele nem is nagy, ahhoz képest nem is ormótlan, ahhoz képest a használata is kényelmes. Az Oukitelnél tehát megdolgoztak a mérnökök a pénzükért, mert a bazi akkumulátor mellet sikerült minden mást akkora méretűre zsugorítani, hogy az egészből egy elfogadható méretű mobil süljön ki.

Az Oukitel K10-nek persze nem a kijelzője, nem a központi egysége vagy a kamerái lényegesek, hanem az üzemidő, amit egy töltéssel biztosít. Ez pedig tényleg szenzációs. Nem nagyon volt a kezemben még olyan telefon, amit még a teszt kedvéért sem tudtam gyorsan lemeríteni. Persze csahattam volna, futhatott volna rajta valami akku zabáló tesztprogram, de én arra voltam kíváncsi, hogy a való életben hogy teljesít. Amint a képeken látszik csodásan. Volt, hogy kínomban az esti ckkírás közben bekapcsoltam rajta a Youtube-ot, mert úgy éreztem, hogy túl keveset használtam napközben, kevésnek tűnt a 8-9 százaléknyi merülés. Komolyan azt hittem sosem fog lemerülni, ezt az érzést csak az ismerheti, aki hasonló méretű akkumulátorral szerelt telefont használ. Egész egyszerűen elképesztő!

A zárszó mi lehet? Összesen annyi, hogy akinek hosszú üzemidejű mobilra van szüksége az ne féljen megvenni, nem fog benne csalódni! Erős, a lehetőségekhez képest mutatós és nem utolsó sorban szinte lemeríthetetlen!

Én innen rendeltem: OUKITEL K10 Phablet – 6/64 GB, 11 000 mAh