Eddig a konszenzus az volt, hogy hosszú távon a GPU általános számítási teljesítménye nagyobb értéket képvisel, mint a háromdimenziós játékokban felmutatott sebesség. Ez az irányvonal jelentős mértékben kihatott az NVIDIA Fermi grafikus kártyákra is.
Annak ellenére, hogy a GeForce GTX 680 rendkívül széleskörű API támogatással rendelkezik (CUDA C, CUDA C++, CUDA Fortran, OpenCL, DirectCompute és Microsoft C++ AMP), melyek ugyan az általános célú programozhatóságban valóban kulcsfontosságal bírnak, mégis egy valami nagyon hiányzik. Némi pimaszsággal akár azt is mondhatnánk, hogy a megjelenés után egy nappal még keressük azokat az összetettebb GPGPU-s alkalmazásokat, ahol a GK104 chip igazán jól teljesít. Azt már látjuk, hogy mi nem fekszik neki.
A teljesítményigényes, lebegőpontos számításokban gazdag feladatokban, de úgy általában is a GPGPU piacon fontos tényező a dupla pontosságú számítási teljesítmény. Ezen a ponton igencsak komolyan támadható az új Kepler lapka. A chip elméleti viszonylatban a szimpla pontosságú számítási teljesítmény huszonnegyedére képes dupla pontosság mellett, ami rögtön kiütközik a SiSoftware Sandra 2012 mérőprogramban. A GeForce GTX 680 még elődjét sem képes elverni, az AMD Radeon HD 7900 sorozat pedig teljesen más kategóriában mozog. A további optimalizáció jegyében a mérnökök nem implementálták az ECC és a virtuális memória támogatást, a különböző gyorsítótárak méretét pedig a még épp elfogadható szintre korlátozták, így esett meg az, hogy a GeForce GTX 580 másfélszer több másodszintű tárolót tartalmaz, mint az új jövevény.
Nem jobb a helyzet a ray-tracing tesztelésben elismert Luxmark 2.0 alatt sem, mondhatni a fenti kép ismétlődik meg. Egy új meghajtóprogram még javulást eredményezhet, de az AMD Radeon HD 7900 sorozatú kártyák így is elérhetetlennek tűnnek.
A ComputeMark a DirectCompute számítási kapacitás felderítésére használható. A DirectX 11 részeként megjelent felületetet az ambient occlusion effekt kapcsán a Battlefield 3 és a Dirt 3 alkalmazza. A helyzet itt már jobb, de a GeForce GTX 680 még mindig csak a Radeon HD 7870 körül mozog.
A végére maradt a SPECviewperf 11, amely egy OpenGL-re íródott “munkaállomás tesztprogram”. Az alkalmazás széles körű szimulációkat hajt végre és kimagaslóan összetett terhelést produkál, ami a nagyméretű modelleknek, textúráknak köszönhető. A tesztelés példul a Siemens NX 7, a Siemens Teamcenter Visualization, a Pro/ENGINEER Wildfire™ 5.0 és a CATIA V6 R2009 alkalmazásokra is kiterjed. Jól látható, hogy itt igazán elemükben vannak a GCN architektúrára épülő vezérlők. Véleményünk szerint ez a különösen magas terhelésnek köszönhető, ahol könnyen megmutatkozhat az, hogy a HD 7970 négyszer nagyobb regiszterterülettel rendelkezik, mint a GeForce GTX 680. 
A fenti adatokból mindenképpen arra következtetünk, hogy az NVIDIA igazi joker kártyalapja nem a GeForce GTX 680 lesz, hanem egy GK110 alapú vezérlő. A chip számozása is azt erősíti meg, hogy a GK104 a gamer vonalat képviseli, amit már a GF104 és a GF114 elég jól kitaposott. Ennek megfelelőn az első Kepler alapú lapka nem a GPGPU alkalmazások alatt brillírozik, ám a játékokban verhetetlen, a chipméret és a fogyasztás pedig kifejezetten tetszetősen alakult. Ez egyúttal azt is tükrözi, hogy a GCN révén az AMD nagyon erősen célkeresztbe vette a professzionális igények kielégítését, a GPU szélesebb körű alkalmazását. Ennek köszönhető, hogy a Tahiti alapú kártyák nagyobb lapkaméret mellett a legtöbb játékban kisebb teljesítményt nyújtanak, mint a GK104-et bevető GeForce GTX 680.
Kissé meglepő, de a fenti alkalmazásokban nagyon gyakran jelentős különbségek alakultak ki a két nagyágyú között. Azt zárásképpen mindenképpen megjegyeznénk, hogy ezek egy része professzionális, illetőleg szintetikus program. Az olyan felhasználó közelibb megoldások, mint például a CyberLink termékcsalád tagjai jobban kedvezhetnek az új GeForce-nak. A CUDA még mindig egy nagykaliberű fegyvernek számít a zöldek tarsolyában, azonban az első Kepler nem minden téren olyan, mint várni lehetett.
Forrás: vr-zone.com
