A gyártó neve ugyan teljesen ismeretlen lehet a hazai közönség számára, ám ez a tény nem von le semmit legújabb processzorhűtőik értékéből.
Első pillantásra semmi különlegeset sem találunk az alumíniumból készült bordákon, ám ha jobban megnézzük őket, észrevehetjük, hogy egy kis lapka helyezkedik el az alsó részükön, amiből vezetékek indulnak a hűtő teteje felé. A termék ugyanis Peltier-s hűtési megoldást alkalmaz, ezért lehet részünk ebben a látványban. Működési elvére nem térnék ki részletesen, akit bővebben érdekel a téma, annak ajánlom a Hűtési akadémia ide vonatkozó fejezetét.
Az újdonságok négyféle változatban készülnek, AMD (Socket 754 és 939) és Intel (Socket 478) központi egységekhez egyaránt, melyek MA-7110, MA-7111, MA-7120 és MA-7121 kódnévre hallgatnak. A leszorításon kívül a különbség köztük az, hogy az egyik pároshoz PCI csatolófelületű “áramforrás-konvertáló” kártya tartozik, míg a másik kettőnél ugyanezt a feladatot egy 5,25 hüvelykes helyre beépíthető panel látja el. Természetesen utóbbi képes a különböző hőmérsékletek megjelenítésére és vészhelyzet esetén akár riasztásra is.
A címben említett nehézsúly kifejezés sajnos nem vicc, mivel mindegyik darab egyenként 640 grammot nyom, ami nem kis terhelés jelent az alaplap és a leszorító számára. Sajnos amellett, hogy nehézkesek, még hangosak is, ugyanis a megfelelő hatásfok eléréséhez járnia kell a ventilátornak. 45 Celsius fok esetén 3000-es fordulatszámon süvítenek a lapátok, ami 32,7 dB(A) zajterhelést jelent a fülünk számára. 30 és 45 Celsius fok között ugyanezek az értékek 2400 RPM és 28,5 dB(A). 30 Celsius foknál 1800-as fordulatra lassul a ventilátor, így már egész elviselhető, 23,2 dB(A) zajszintet produkál. A gyártói leírás alapján ha ennél hűvösebb hőmérsékletre hűl le a processzor, akkor a páralecsapódás megakadályozása érdekében a légkavaró leáll, és csak a CPU hőtermelésének újbóli emelkedésekor kapcsol be ismét.
