A kezelőszervekről már szóltam. Közvetlenül ezekhez kacsolódik a menü. Az érintés érzékeny felület felett jelenik meg a menü, melyet a kis ledek felett megjelenő nyilacskák alapján tudunk vezérelni. Ezekkel tudunk a menüben oldalirányba lépkedni, illetve fel-le haladni, a kiválasztott pontban pedig a funkciókat állítani.
Itt, a menüben találkozhatunk az LG Flatron f-Engine-el is. Az elnevezés, pontosabban a technológia egy képjavító lapkát takar, mely segítségével javíthatunk a kontraszton (ACE – Adaptive Contrast Enhancer), Javíthatunk a színhűségen, jobban megközelítve a természetes színeket ( RCM – Real Colour Management), javíthatunk a zajon és a színtorzításon (DCM – Digital Contrast Mapping). A jól hangzó lehetőségek a menüben persze elég egyszerűen, még pedig négy előre beállított sablonként jelennek meg. Ezek a Normal, Movie, Internet, és Demo névre hallgatnak. Ez utóbbi ugye nem is normális profil, inkább csak a hatást figyelhetjük meg a képjavító eljárás nélküli állapothoz képest.
Amit más gyártónál ilyen néven legalábbis nem találunk meg,az a Smart csomag. Ebben találjuk az automatikus fényerő érzékelést, ami a külső fény függvényében állítja a háttérvilágítás erősségét. Itt van még az automatikus képarány figyelő, és a mozi üzemmód kapcsolója is, ezek természetesen a filmnézésnél nyújthatnak nagyobb kényelmet.
Maga a menürendszer csillagos ötöst érdemel. Könnyen, gyorsan átlátható, az érintés érzékeny gombok segítségével könnyedén állítható minden. A navigálást az is segíti, hogy az éppen aktív és használható gomboknál található LED-ek világítanak, míg a többi sötét marad, így pedig nehéz eltéveszteni, hogy melyik gombot kell éppen használnunk.
Mielőtt a kép értékelésébe kezdenénk lássuk milyen extrákat kínál még számunkra az E2350V! Találunk itt egy ACR nevű eljárást, mely automatikusan elemzi a kép tartalmát, egy DCE nevűt, mely szürkeárnyalatokat javítja, és egy DCM elnevezésűt, mely csökkenti a zajt és a színek torzítását. A játékosok az ARC elnevezésű funkciónak fognak örülni, mivel ez felelős azért, hogy felismerje az elindított game 4:3-as vagy 16:9-es képarányt támogat, és ennek függvényében állítsa be a kijelzőt. Magyarán a régi 4:3-as felbontást támogató programok képe is torzítás nélkül jelenik meg.
Ahogy látható az LG-nél nem fukarkodtak a rövidítésekkel, van itt minden mi szem s szájnak ingere, a hangzatos eljárásokkal Dunát lehet rekeszteni. Az mondjuk természetes, hogy egy lelkes tesztelő ezeknek nem dől be, legalábbis igyekszik alátámasztani hasznosságukat a teszt során. Lássuk tehát a megjelenített képet!
Első lépésben nem árt tisztázni, hogy a kijelző teljes HD felbontással bír, a képátló 23”, a képfrissítés 5 ms. Ez utóbbi adat nem tekinthető a legjobbnak, de meglátjuk majd, hogy kell-e, hogy ez minket zavarjon. A gyári adatok között találjuk még a kontrasztarányt, ami a LED-es kijelzőknél már megszokott iszonyat nagy érték. Itt tegyünk egy kis kitérőt ismét. Nem, nem azt szeretném elmagyarázni, hogy a kontrasztarányt milyen árnyalatok kapcsán számolják. Sokkal inkább azt, hogy mit jelent ez a gyakorlatban.
Aki még nem látott egymás mellett hagyományos megvilágítású LCD panelt és plazmát, annak jó tudni, hogy a kettő között ég és föld a különbség. Míg a plazma esetében láthatunk „valódi” feketét, addig ezt a hagyományos LCD-knél jobb elfelejteni. A legjobb amit elérhetünk a sötétszürke, és még ez is lehet jobb vagy rosszabb annak fényében, hogy a kijelző szélén vagy a közepén nézzük. Mindez adódik a megvilágítás jellegéből, vagyis abból, hogy a fénycsövek a káva alatt kapnak helyet, így a megvilágítás nem egyenletes, ráadásul a nem működő képpontoknál is kapunk fényt.
A nagy változást a LED-es kijelzők esetén nem az okozza, hogy a fénycső helyett LED világít, hanem az, hogy hol világít ez a LED. Jó tudni, hogy léteznek olyan kijelzők, melyeknél a gyártó büszkén illeszti a dobozra a LED szót. Ezzel nem hazudik, hiszen valóban LED adja a fényt, ám csak ott ahol a hagyományos készülékeknél, vagyis a képernyő szélén. A jó LED-es készülékeknél viszont a megvilágító LED-ek a panel mögött helyezkednek el, mintegy cellákra osztva magát a kijelzőt. A kontrasztarány, így a fekete szín is annál jobb lesz, minél több cellát találunk. Ezt egyszerű belátni, hiszen ahol sok a LED és a cella, ott egész apró területekre oszthatjuk a panelt, és ahol az adott képen csak fekete van, ott be sem kell a LED-et kapcsolni, magyarán a fekete valóban fekete lehet.
Ezzel az eljárással az LCD kijelzők megközelíthetik a plazmák kontrasztarányát, sok esetben világos üzlethelyiségekben meg sem tudjuk állapítani ránézésre, hogy melyik kijelző plazma és melyik LCD.
És most következik a csattanó, az LG kijelzője az előbbi kategóriába tartozik. A dolog őszintén meglepett, mondjuk úgy kicsit felforgatta az elképzeléseimet arról, hogy milyen minőségbeli különbség lehet a két különböző LED elhelyezés miatt, hiszen meglepően jó feketével találkoztam.
Rendben, a kis kitérő után következzen a puding, ami mint tudjuk az evés próbája. A puding ebben az esetben a kijelző használata lesz persze, mert hiába vagyok édesszájú, az LG pudingot nem adott a monitor mellé. Kezdjük a képfrissítéssel! Mint feljebb írtam az 5 ms nem nevezhető csúcsnak, ám a teszt ezt nem igazolta. FPS játékkal próbálva, gyors mozgásoknál sem tapasztaltunk utánhúzást, pedig sasszemmel figyeltük.
Van azonban ami nem tetszett, ez pedig a színek minősége. Alapértelmezett beállításban valahogy olyan acélosnak tűnt minden szín, vagyis túl sok volt a kék, túl kevés a zöld és a piros. Hiába állítottunk a színhőmérséklettől kezdve az elérhető profilokig mindent, a szín nem akart megjavulni. Az orvosság a három alapszín manuális beállítása volt. Ez esetünkben 100 százalékos piros, 60 százalékos zöld és 40 százalékos kéket jelentet. Igaz, nem használtunk színbeállító sablont, de nagyjából ezeknél az értékeknél kaptuk meg azokat az árnyalatokat, amiket a referenciának használt, és jónak ítélt teljes HD felbontással bíró notebooknál, illetve asztali kijelzőnél tapasztaltunk.
Jónak értékeltük viszont a betekintési szögeket. Köszönhető ez talán annak, hogy a kijelző panelja lényegében teljesen tükröződésmentesnek bizonyult, szemben a nálunk nem rég járt konkurens megoldásokkal. Persze csodákra ne várjon senki, hiszen a panel itt is TN volt, ennek hátrányairól már többször írtunk. Tény azonban, hogy a kép még éles szögből sem sötétedett be számottevően, sőt az egészen kis feliratok is olvashatóak maradtak. Ami bizonyos, és amin csodálkoznivaló sincs, hogy a legjobb képminőséget szemtől-szembe kapjuk.
Értékeljünk!
