Bevezető

Aki ezt a blogot figyelemmel követi az tudhatja, ez a teszt mindössze a második drón cikkem lesz. A valóság az, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve az előző írásom alanyán túladtam. Úgy terveztem, hogy megtartom, és az lesz A drónom, de aztán egy olvasóm néhány levélváltás után beleszúrta az elköszönésbe, hogy ha esetleg úgy döntök, hogy megválnék tőle Őt érdekelné. Úgy döntöttem.

Ez viszonylag jó döntésnek bizonyult, mert így “csak” három drón doboza van az asztalom alatt, megtakarítva némi helyet az egyéb kütyük részére. Igen, három darab, szóval lesz még miről írnom az új évben is.

Az MJX Bugs 6 azért került ide, mert fejembe vettem, hogy ki kell próbálnom egy kvázi verseny drónt is. Azért kvázi, mert aki látott már közelről versenydrónt, az tudja, hogy finoman fogalmazva sem teljesen így néznek ki. Azt, hogy repülnek egyelőre hagyjuk, nem irányítottam sem igazit sem olyat, és ez előtt a cikk előtt olyat sem, mint a Bugs, szóval halvány lila gőzöm sincs mi a különbség közöttük. De talán pont ezért éreztem jó ötletnek, hogy egy kezdőknek szánt géppel kipróbáljam milyen az, ha nem a magasságtartó automatika tartja a levegőben a gépet, amíg én a hátsómat vakargatva próbálom kitalálni, hogy melyik gomb mire való.

Csomagolás és külső

A Bugs 6 egy nem túl nagy, de kimondottan mutatós dobozban érkezett. Elől hátul a repülő bogarunk, oldalt a tartozékok listája, illetve némi információt kapunk a hardveres képességekről is. Az ilyen kartonokra szoktam mondani, hogy a bolt polcára való, eladja magát a mutatós grafika.

A papír burkolaton belül találjuk hungarocellben a drónt és a tartozékokat felül, alul pedig a távirányító pihen. A tartozékok között találunk egy csavarhúzót, egy kis műanyag bizbaszt amivel a lapátok leszorítóját tudjuk meghúzni vagy kicsavarni, egy leírást és egy matrica készletet, amivel még bogarasabbá tehetjük a bogarat, illetve egy garnitúra légcsavart, ha baleset történik.

A drón áramellátása természetesen akkumulátorról történik, de a távirányítóhoz kelleni fog négy darab AA-s ceruzaelem. Enélkül ne menjetek ki a mezőre.

Arról, hogy ez a drón szép vagy csúnya nem akarok vitát nyitni. Erősen ízlés dolga az ügy, ráadásul azt gondolom, hogy egy ilyen szerkezetnél sokkal fontosabb az hogy repül, mint az hogy néz ki. Az élvezet akkor kezdődik amikor felszállsz vele, a levegőben meg annyira kicsi tud lenni, hogy nem a kitinpáncélt imitáló borításon vagy a matricákon fogsz ámulni.

A motort tartó karok erősnek tűnnek, igaz egy-két éppen csak rázós landoláson kívül nem teszteltem a törésre való hajlamot. Az biztos, hogy a fűben egy borulástól nem törik el, szóval nem kell attól rettegni, hogy az első leszállás esetleg nem lesz tökéletes. A lapátok a drón méretéhez képest nagyok – legalábbis nekem annak tűnnek- alattuk pedig szénkefe nélküli motorok adják a forgatónyomatékot.

Kicsit tartottam tőle, hogy a kefementes motorok miatt elsőre soknak fogom érezni az erőt, de hogy került-e csoki a gatyába azt majd később írom le.

Szemből nézve két erős, fehét fényű LED a bogár két szeme, hátul pedig ennek ellentettjeként kettő darab piros fényforrás segít repülés közben eldönteni, hogy a drón közeledik vagy távolodik. Az első két lámpa között találjuk a kamerát, már ha van benne.

Az akkumulátor a hason egy keretben helyezkedik el. Az akksi be van burkolva, de ahogy néztem semmi spéci nincs benne, ez nem egy „okos” akkumulátor, szóval olcsón vehetünk hozzá műanyag borítás nélkül bármit, ami adottságaiban ide illik.

Fontos leírnom, hogy az MJX Bugs 6-ból több változatot is vehetünk. A gép és a távirányító a különböző csomagokban nem változik, a különbség a tartozékok számában van. A legolcsóbb kiszerelés nem tartalmaz se kamerát se képernyőt, se szemüveget, igaz ez utóbbiaknak a kamera nélkül amúgy sem sok értelme lenne. A második változat azoknak szól, akik rendelkeznek már pl. FPV szemüveggel, így ebbe a verzióba raktak kamerát. A harmadik csomag a kamera mellé egy kijelzőt is kapott, a negyedikben pedig kijelzőt és szemüveget is találunk. Számomra erősen kérdéses a negyedik verzió létjogosultsága, sokkal inkább tudnék egy kijelző nélküli, csak szemüveges verziónak örülni, mert ha rajtam van a szemüveg úgy sem látom a kijelzőt, szóval kicsit értelmetlen a dolog. Ráadásul ebben az esetben megtakaríthatnánk némi pénzmagot is.

A távirányító rendesen összerakott darab. Nem egy UpAir One, nem is egy DJI, de a még nálam lévő harmadik röppentyűvel azonos minőség, igaz az kicsit többet tud meg kicsit drágább drónhoz tartozik. Szóval ezt kézbe véve az embernek nem lesz azaz érzése, hogy rögvest atomjaira hullik, de azt sem gondolod róla, hogy 100 mérnök kétmillió munkaórája pihen benne. Használható, a karok pontosan, határozottan, felesleges lötyögés nélkül mozognak, a gombok kézre esnek, és a feliratozás is jól jön, ha kiesünk a ritmusból, és hirtelen nem emlékszünk melyik mire való.

A karokon és bekapcsolón kívül találunk még négy gombot rajta. Ezekkel tudunk váltani a gyors és a lassú repülés között, el tudjuk indítani a felvételt vagy fotózhatunk, illetve megpördíthetjük a levegőben a masinát, amitől rendkívül profinak fogunk tűnni a többi amatőr szemében. Szóval ez utóbbi talán a leghasznosabb funkció, amit a Bugs 6 tud!

Teszt

Ahogy feljebb írtam ezt a drónt azért rendeltem, hogy belekóstoljak egy kicsit a különböző repülést könnyítő szenzorok hiányába. Ez a gép, legalábbis úgy képzeltem, egy pici betekintést enged majd abba a világba, amiben az úgynevezett verseny drónok élnek, így pedig el fogom tudni dönteni, hogy szeretnék-e valami komolyabb madarat, vagy maradok a szenzorokkal teletömött cirkálóknál. Nos, a végkövetkeztetés az, hogy ez a drón megy, és jön (már itt van) helyette egy olyan, aminek a használata közben tényleg ráérek akár nézelődni is.

Nem, ennek nem azaz oka, hogy a Bugs 6 egy rossz drón, egyszerűen nem nekem való. Aki ismer az tudja, hogy sok éve motorozok. Egy hatszázas sportmotorom van jelenleg, ami miatt az emberek arra következtetnek, hogy egy olyan igazi sportmotoros arc vagyok, pedig ez nem igaz. Szeretem a sebességét, az agilitását, de nem voltam még vele pályázni, és nem is fogok menni, mert nem érdekel a dolog. A túrázást szeretem, de talán kicsit dinamikusabban, mint azt egy túramotorral tehetném. Valahogy a drónokkal is így vagyok. Szeretem, ha gyors, szeretem, ha erős, ha könnyű irányítani, de ahhoz már túl kényelmes vagyok, hogy abban keressem az izgalmat, hogy át tudok-e repülni a tű fokán. Nem is igazán érdekel, hogy menne-e vagy sem, és amíg Te ezen kísérletezel én azon, hogy minél tökéletesebb felvételeket tudjak készíteni a minél tökéletesebb fedélzeti kamerával.

Szóval a Bugs nem egy rossz gép. Erős, és a gyors fokozatba nekem, mint igazi kezdőnek egy nagyon picit még sok is. Ezt én előnyként írom le, mert, ha valaki ezt a fajta repülést szeretné kipróbálni, annak belépő szintre ez a gép tökéletes lesz. Ha pedig egy kicsit kezdi kinőni, ha már mindenféle flikk-flakk tökéletesen megy még mindig kattinthat egyet a kapcsolón, magyarán kicsit tovább tart, kicsit később növi ki az egyszeri kezdő pilóta.

Hogy milyen az irányítás? Tulajdonképpen könnyű. Nem mondom, észnél kell lenni, itt tényleg gyorsabban kell dönteni, gondolkodni, mint egy nagyobb GPS-es vagy legalább magasságtartással rendelkező gépnél, de azért nem olyan a sebesség, amit félelmetesnek kéne éreznünk, esetleg bekerülne miatta a gatyánkba az IFA csík.

Konklúzió

A kérdés ennél a drónnál az, hogy merjük-e egy kezdő kezébe adni. Nos, én magamat kezdőnek, vagy inkább újrakezdőnek tekintve azt mondom, hogy igen is meg nem is. Ha nagyon a biztonságra szeretnék menni, akkor azt javasolnám, hogy jön a tél, nem nagyon fogunk drónozgatni a mezőn, szóval egy teljesen, nulláról kezdő vegyen magának egy apró szobadrónt, amivel nem csinálhat nagy kárt, és gyakoroljon kicsit azon, hogy az irányítás a kezében legyen. Aztán tavaszra jöhet egy Bugs 6, irány a rét és kergethetjük a teheneket meg a nyulakat.

Mégis, ez egy kezdőknek való drón. Nincs ezen mit szépíteni. Nem tudunk vele sebességi rekordokat dönteni, kanyarodni sem derékszögben fogunk, inkább olyan érzés ez, mint amikor a kocsival kanyarban kilinccsel előre megyünk, csak éppen itt a levegőben vagyunk és nem kell attól tartanunk, hogy a szalagkorlát fog (vagy nem fog) meg minket. Vagyis módjával, de lehet vadulni vele, főleg a gyors módban, ahol azért enged egy kis dőlést is a kanyarokban.

Ezzel együtt, bármennyire is a kezdők számára készült nem adnám 12-14 évesnél fiatalabb kezébe, szóval, ha a gyereknek keresel első drónt, akkor ne ez legyen az. Erre a célra vannak olcsóbb, akár telefonról irányítható, magasságtartással és telefonos FPV nézettel rendelkező szerkezetek.

Bár feljebb leírtam, ez a drón nem az én drónom, azért, mint minden hasonló esetben most is élveztem a repülést, és azt hiszem ez a lényeg, legyen szó repülőről, helikopterről vagy drónról. Ha szeretnél kicsit elszakadni a földtől, ha szeretnél kicsit vagánykodni, akkor ez a gép jó lesz, aztán, ha meguntad, akkor jöhet egy igazi vadállat, amit esetleg már magadnak építesz meg. Addig azonban nyugodtan vedd meg ezt, nem hiszem, hogy csalódni fogsz benne!

Innen rendeltem: MJX Bugs 6 250mm RC Brushless Racing Quadcopter