Mindannyian emlékszünk még arra, hogy a nem is olyan távoli múltban bizony voltak az Intelnek is keservesebb évei, a Pentium 4 időszak vége a Pentium D-s kétmagos korszak kezdetével nem erősítette a legnagyobb processzorgyártó “SIKER” cédulával azonosított mappáját. Azonban az Intel nem véletlenül van vezető pozícióban, általában sikerül megoldást találniuk a problémáikra. Így volt ez a Pentium és a Netburst-mikroarchitektúra lezárását követően is. Megálmodták a sokszor emlegetett Tick-Tock elvet, azaz az évente megújuló termékeket, melyben egyik évben a gyártástechnológia, míg a másikban az architekrúra kerül egy következő lépcsőfokra.
Jött a Core 2 Duo, tarolt, majd megújult a Penryn-nel, ami ismét jól sikerült lépésnek bizonyult, majd a Core microarchitektúrát folytatva következett a Nehalem. Az Intel ekkor már jó alapokról indult, a Nehalem megalkotásánál az egyik fő szempont a modularitás volt, azaz hogy a processzor egyes részegységei (magok, buszok, gyorsítótárak stb.) tetszés szerint variálhatóak legyenek. Ez az elv sikeresen valósult meg a Nehalemmel, miközben maga a termék még gyorsabbá és még fejletebbé vált, az új technológiák mellett visszatért a Hyper-Threading, és még sorolhatnánk. Ez idő alatt az AMD gyakorlatilag célegyenesnyi távolságból követte az eseményeket, igaz, a Phenom első változatának felemás fogadtatása után a Phenom II már jóval versenyképesebb termékcsalád lett. Ez azonban túl érzékenyen nem befolyásolta az Intel sikersorozatát, a felsőkategóriás Core i7 CPU-k után a középkategóriás Core i5 processzorok debütálása a P55-tel karöltve is elnyerte a piac és a felhasználók tetszését, nem alaptalanul. Ezt követően egy új gondolat megvalósítása maradt hátra, melynek érdekessége, hogy valójában az AMD-től származik.
Tőlük hangzott el először a CPU-ba integrált GPU ötlete Fusion néven, nem volt véletlen ugyebár az ATI felvásárlása sem. Bár az ötlet megvolt, mai napig nem került megvalósítása az AMD-nél, a dolog pikantériája, hogy az Intel viszont élt a lehetőséggel. Ez az állítás nem teljes mértékben igaz, hiszen az AMD elgondolásában a processzormagok és a grafikus mag már szilícium szinten össze van kapcsolva, az Intel új központi egységeiben viszont nem, a CPU mellé a GPU “drótozva” van (valami ilyesmit láthattunk anno a Pentium prociknál, csak ott két CPU mag volt ilyen módon összekapcsolva), tehát nem SoC-nak (system on chip), hanem úgynevezett MCM-nek (multi chip module) tekinthetjük. Ennek ellenére a dolog mégis csak történelmi, hiszen eddig ilyen termék sosem jelent meg kereskedelmi forgalomban.
Itt az ideje, hogy közelebbről is megismerkedjünk az új, immár integrált grafikus magot is tartalmazó processzorokkal, majd ezt követően saját tesztjeink során a leggyorsabb GPU-t tartalmazó Core i5-661-gyel, illetve az őt fogadó GIGABYTE H55M-USB3 és az ASUS P7H57D-V EVO alaplappal.
