Eljutottunk a cikk utolsó oldalára. Remélem mindent szépen végigolvastatok, így mostanra tisztába kerültetek a 3D megjelenítés lényegével, mondjuk úgy, képben vagytok. Ezt a tudást valószínűleg sokáig használni tudjátok majd, hiszen az elkövetkező évek a 3D-ről fognak szólni a televízió kapcsán is. No, de kezdjük az összegzést inkább az ASUS masinériájával! Ahogy olvashattátok egyrészről modern, más részről (fogalmazzunk finoman) kevéssé modern kijelzővel állunk szemben. A képfrissítés 120 Hz, ami remek, és persze elengedhetetlen, ám számomra kicsit érthetetlen módon nem ledes a háttérvilágítás. Igaz, ez a kijelző bár csak most került hozzánk, már nem mai darab, így ez lehet az oka annak, hogy a háttérvilágítás már nem a legfrissebb megoldás. A nem mai darab persze relatív, hiszen nincs nála újabb a gyártó kínálatában.
Az ASUS VG236 amúgy mindent hoz a jó és rossz tulajdonságokból, amit a TN panel hozhat. Ezeket már le sem írom, mert egyrészről a piacon kapható kijelzők többsége erre a technológiára épül, így felesleges negatív dolgokat írni, hiszen ezek többnyire nem az ASUS, hanem a technológia hiányosságai. Másrészről pedig azt kell mondanom, hogy bár ezeket a hiányosságokat nem szabad tagadni sem, egy asztali kijelző esetén egyáltalán nem zavaróak. Vásárlás előtt ajánlott egy próbát tenni, hogy egyáltalán látunk-e zavaró színátmeneteket, egyebeket, hiszen az emberek szeme sem egyforma, van akit borzasztóan zavar a fénycsövek villogása, másnak pedig fel sem tűnik. Így van ez a színérzékelésnél is, amit én látok nem biztos, hogy más is látja.
Ahogy azt már írtam is, egy TV esetén sokkal szigorúbb lennék, nem véletlenül választottam a plazmát az LCD helyett két évvel ezelőtt. Igaz, azóta van javulás LCD fronton, de azért én még ma is a plazmára szavazok.
3D
Itt van nekünk a harmadik dimenzió, a tér. Jó ez nekünk? Bizony hogy jó, szeretjük is. Akinek megmutattam a tesztfilmeket az letette az állát az asztalra. Sok úhh, meg ahh hangzott el, és az is, hogy de jó ez a film, ebbe a városba már nem kell elmennem, olyan mintha már jártam volna ott. És valóban. A tény, hogy az hogy a felvételeknek mélységük van annyit tesz hozzá az élményhez, hogy azt mondhatjuk, szinte élőben látjuk. Az ASUS kijelzője így alkalmas arra hogy filmeket nézzünk, és persze alkalmas arra hogy játsszunk. Jó magam a 12 éves unokaöcsémet ültettem a 3D Avatar játék elé, hogy nesze, nyomkodd! Mi történt? Az, hogy tíz perc után megkérdezte, hogy kikapcsolhatja-e a 3D megjelenítést, mert zavarja a játékban.
Meg kell mondanom, hogy ez engem meglepett. Tudtam, hogy kicsit nehéz a szemüveg, azt is, hogy kicsit szokatlan a 3D megjelenítés, de azt nem gondoltam volna, hogy inkább anélkül játszik majd, annak ellenére, hogy egy jó darabig nem ülhet le újra ilyen kijelző elé.
Avatar 3D kettődében
Milyen következtetést vonhatunk le ebből? Engem igazából megerősített abbeli véleményemben, hogy a 3D kijelzők egyelőre amolyan úri huncutságnak számítanak. Gondolok itt főleg az aktív szemüveges megoldásra, ami szinte egyeduralkodó. Szégyellem, de nem tudtam végig ülni az Avatart, egy idő után nehéz lett a szemüveg. Nem igazán tudom elképzelni, hogy a TV előtt egy ilyen szemüvegben üljem végig az estét. Pedig az élmény megérné. Ahogy már többször írtam, a dolgot szokni kell, nem is ajánlanám senkinek, hogy első alkalommal 15-20 percnél többet játsszon. Persze, ha hozzá szoktunk, akkor lehet egyre többet nyomni, de akkor is tény marad, hogy jobban fárasztja a szemet, mint a hagyományos megjelenítés.
A kérdés, érdemes-e forintjainkat az ASUS kijelzőjére költenünk! Az a helyzet, hogy ha arról kérdeznének, hogy érdemes-e 3D TV-t venni, akkor azt mondanám, hogy még nem. Egyrészről nincs elég 3D-s tartalom, másrészről máris nyakunkon vannak a 240 Hz-es panelek, amiket hamarosan működő televíziókban láthatunk viszont. Harmadrészt ott van a szemüveg problémája. Nekem nincs kedvem vigyázba ülve egy nehéz szemüveggel az orromon ülni a TV előtt.
ezt látja a bal szemünk a filmből
A monitor egy kicsit más tészta. Egyedül nézzük, közel ülünk hozzá, ráadásul nem csak filmeket nézhetünk rajta, hanem játszhatunk is. Igaz, a játékhoz is szokni kell, mert mellbeverően nagy a különbség a 2D és a 3D élmény között, tényleg szokni kell a dolgot.
Tehát, ha valaki azt kérdezi tőlem, hogy érdemes-e megvenni az ASUS VG236-ot, akkor azt mondom, hogy ha meg van rá a keret igen. Jó néhány évig ki fog szolgálni minket, ráadásul nem kell 3D-s tartalmakra várni, hiszen itt vannak a játékok, ezerrel lehet nyomni őket. Aki tehát teheti, aki szeretné látni milyen a játék 3D-ben, az vegye meg nyugodtan, csalódni biztos nem fog.
Mivel ez a cikk nem csak a monitorról szól, a 3D technológiáról is írok még. Azt gondolom, hogy a jelenleg elérhető technológiák közül a passzív szemüveges megoldásnak van létjogosultsága. Ha olcsón előállítható lesz a megfelelő felbontással bíró LCD panel, akkor előfordulhat, hogy a jelenlegi televíziót nálunk is ez fogja váltani, igaz, 2013-2014 magasságában már piacra érett lehet a szemüveg nélküli 3D megjelenítés is, addig pedig lehet, hogy nem lesz értelme másba beruházni.
Emiatt aztán azt mondom, hogy csak az vegyen 3D-s televíziót, akinek a forintok nem bírnak a zsebében tétlenül ücsörögni, és mindennél jobban vágyik arra, hogy az új 3D-s készülékével villogjon a vendégek előtt. Mindenki másnak azt javaslom, hogy várjon még 1-2 évet, lássuk, hogy merre fejlődik a dolog.
Cikkünkhöz fórumunkban szólhattok hozzá!
Az ASUS VG236 3D-s monitort az ASUS hazai képviseletétől kaptuk tesztre. Köszönjük, jelentem kihasználtuk becsülettel! 😉
