Minden amit a 3D-ről tudni szeretnél, de sosem merted megkérdezni
Napjaink legelterjedtebb megoldása az úgynevezett shutteres, magyarabbul aktív képzáró megoldással működik. A technológia gyökeresen eltér az előzőekben tárgyalt két megoldástól. A shutteres szemüveg használatakor a jobb és balszemnek szánt képek váltakozva jelennek meg a képernyőn. Ahhoz, hogy a megfelelő kép a megfelelő szembe kerüljön egy úgynevezett aktív képzáró szemüvegre van szükség. A szemüveg a képernyőn megjelenő képekkel összhangban takarja el a jobb illetve a bal szemet, így a megjelenő képet a megfelelő szembe juttatja. Az eltérő képek miatt hipp-hopp, ki is alakul a mélységérzet. A szemüveg működése sem túl bonyolult. A szemünk előtt lévő üveg egy folyadékkristályos megoldás, mely, ha feszültséget kap fekete színt ad, így átlátszatlanná teszi az üveget. Az elsötétítés tehát a kép váltakozásával összhangban történik, szemenként 60 Hz-es frekvenciával.
Régebben, ahogy írtam is, kábellel kellett a szemüveget és a képalkotót összekötni, manapság már infravörös elven működik a dolog. Természetesen, ahogy az első kettő technológiának, úgy a képzárásos technológiának is vannak hátrányai. A legfontosabb, hogy bár a felbontás nem csorbul, a képfrissítés igen. Napjaink 3D kijelzői 120 Hz-es képfrissítéssel üzemelnek, ez pedig a technológia használata miatt szemenként megfeleződik, vagyis hatvan hertzes frissítést látunk. Ez egyesek számára zavaró, vannak olyanok, akik ezt már villogásként élik meg. Ez a hiányosság csak akkor lesz orvosolható, ha a jelenleginél jóval nagyobb képfrissítésre alkalmas panelok készülnek. A friss hírek szerint már mutattak be olyan kijelzőket, panelokat, amik képesek a 240 Hz-es frissítésre, így nem csodálkoznék azon, ha a jövő év végén már ez lenne a sláger a háromdimenziós tévék piacán, a jelenleg kapható háromdimenziós megjelenítők a mostani normál teljes HD kijelzők árának közelébe esnének.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a jó öreg CRT-k jó néhány képességben bizony előrébb jártak, mint napjaink lapos kijelzői. Anélkül, hogy különösebben bulvárosra vennénk a figurát, nem árt megjegyezni, hogy a TFT technológiának csaknem tíz év kellett ahhoz, hogy utolérje a már rég leváltott CRT-ket. Igaz ez a felbontásra is és a képfrissítésre is. Igaz, utánhúzás terén kicsit kevesebb idő alatt tudták a jó öreg képcsöves megoldás előnyét behozni.
Sajnos vannak további hátrányok is. A shutteres megoldás, vagyis a szemek váltakozva történő elsötétítése miatt a fényerő drasztikusan csökken, ez a csökkenés elérheti akár a 40 százalékot is. Ráadásként ez a csökkenés akkor tapasztalható, ha a szemüveg vízszintesen van, ha eldöntjük a fejünket, akkor a fényerő tovább esik.
A következő negatívum a szemüveg. A passzív megoldással szemben a szemüvegben akkumulátornak és vezérlő elektronikának is el kell férni, ráadásul a szemüvegek még vezeték nélküliek is, tehát az infrán érkező jeleket is fel kell dolgozni. Emiatt az aktív szemüveg jóval nehezebb, mint a passzív, hosszabb távon a viselése is kényelmetlenebb. A sok felhasznált kütyü miatt, bár a TV olcsóbban állítható elő mint a passzív megoldásnál, a hasznot elviszi a szemüveg. A gyártók általában egy szemüveget mellékelnek a TV-k, TFT-k mellé. Az aktív szemüveg nem olcsó mulatság, és ha nagy társaságban akarjuk a 3D-t élvezni, akkor készüljünk fel rá, hogy a TV megvásárlása után a gatyánk árát is szemüvegre költjük majd.
