Minden cikknek illik bevezetőt írni, így ezt most sem hagyom ki. Pedig szívesen kihagynám, az ujjaimban itt pezseg az a rengeteg mondanivaló, amit az utóbbi hónapokban a 3D megjelenítésről összeszipkáztam. Visszafogom magam, de csak a következő oldalig.
Mielőtt a háromdimenziós megjelenítés mikéntjét megvizsgáljuk, vissza ugrunk a múltba. Ezt nem kerülhetjük el, hiszen a térhatású kép jelenleg használt megoldásai nem ma születtek, ráadásul a térhatás nem is a képi világba köszöntött be először.
Aki nem tegnap kezdett el a számítástechnikával foglalkozni, az tudja, hogy az első 3 dimenziós élmény a hanghoz kötődik. Bennem még élénken él az emlék, amikor az első olyan hangkártyát betettem a gépembe, aminek a dobozán ott volt a 3D jelölés. Igaz, ezek a kártyák csak sztereók voltak, ám némi szoftveres trükközéssel képesek voltak térhangzást produkálni. Emlékszem az érzésre, hogy milyen volt, amikor elindítottam a demót, becsuktam a szememet, és a fejemet körbe-körbe repülte egy légy(?). Csodálatos érzés volt.
Alig néhány év múlva már a kép is a harmadik dimenzióba emelkedett az NVIDIAsegítségével. Csak egy szemüveg kellett hozzá, amit a videokártyára csatlakoztattunk egy kábel segítségével. Az egyetlen probléma az volt, hogy akkoriban a CRT monitorok többsége még 14-15 colos képátlóval rendelkezett, és ahhoz, hogy vibrálás mentes, háromdimenziós képet kapjunk a felbontást VGA szintre kellett csökkenteni. Ma már mulatságos kimondani is, hogy 640 x 480-as felbontásban játszottam az aktuális autóversenyzős játékkal vagy repszimulátorral.
Nekem is ilyen volt…
Bár hamar megfájdult a fejem az élmény kárpótolt, hiszen a táblák valóban belógtak az út fölé, és a vízesés is egész jól nézett ki.
A bevezető végére még egy gondolat. Egyszer, nagyon sok éve a várban, Budán, volt egy kiállítás, ahol hologramokat lehetett nézni. Ha nem is gyerek, de nagyon fiatal voltam még, és lenyűgözött a kiállítás. Akkor még nem tudtam, hogy milyen sokat kell arra várnom, hogy egyszer a kijelzőm is 3D-s legyen. Ami érdekes a dologban, hogy a mai napig nem tudom, hogy mikor ülhetek majd a TV előtt szemüveg nélkül, hogy úgy lássam térben a dolgokat, ahogy azon a nagyon régi kiállításon a hologramokat.
