A Kugoo KuKirin M5 Pro az erő, a kényelem és az alacsony ár találkozása.
Nézd meg mozgás közben is a rollert videós tesztemben:
Bevezető
Nem mondanám, hogy túl sokszor jutok hozzá erős rollerhez, tesztre konkrétan még egyet sem kaptam. A KuKirin M5 Pro az első, ami hivatalos úton jutott el hozzám, és tesztet is kell írnom róla.
Őszintén szólva kíváncsi voltam rá, de elsősorban nem az 1000 wattos motor miatt, hanem azért, mert már a képek alapján is durvának tűnik a fejlődés. Pedig mindössze egy generáció a különbség az M4 Pro és az M5 Pro között, mégis teljesen más világ a két roller. Mintha nem is ugyanaz a cég gyártotta volna őket.
Az M4 Pro még a csattogós első teleszkópot kapta, a motor fele ilyen erős volt, a kerekek kisebbek, a lengéscsillapítás sokkal-sokkal rosszabb. Igazából minden tekintetben óriási a fejlődés. Ez pedig kíváncsivá tett, mert kínai barátainknál azért elő-elő fordul, hogy a képek alapján valami egész mást várunk, mint amit végül megkapunk.
Ebből a cikkből megtudjátok a választ a kérdésre, vagyis arra, hogy jobb lett-e a valóságban is az M5 Pro, ha igen mennyivel, ha nem, akkor miért nem.
Tartozékok, összeszerelés és külső
Már vártam a rollert, mégis meglepett. Na nem az, hogy hozta a futár, hanem az, hogy megkért segítsek levenni a kocsiról, azután, amikor levettük ott hagyott az út szélén vele. Megemeltem, aztán letettem. Két menet volt, mire bejuttattam a garázsba. Közel 45 kilós a csomag, és ez a kisebbik baj, a nagyobbik, hogy akkora ormótlan a doboz, hogy sehogy sem lehet átérni. Próbáltam felvenni a vállamra, esélytelen.
Ezt csak azért írtam le, hogy a kicsomagoláshoz esetleg jó előre tudj segítséget szerezni.
A dobozban amúgy szépen el van minden rendezve, van bőven nikecell, talán kicsivel több is, mint amennyi kéne. Ellenpélda a kettővel ezelőtti tesztben lévő roller (igaz, az jóval kisebb volt), ahol meg tudták oldani az ütésvédelmet kizárólag kartonból hajtogatott elemekkel. Követni való példa!
Tartozékból van néhány, de semmi extra. Nincs felszerelve az ülésrúdnak sem az alsó, sem a felső része, és az ülés is külön van. Találunk még egy fémdobozt (amúgy műanyag, csak fémnek néz ki) is, ebben pedig benne van néhány szerszám, a töltő és a leírás. Kezdjünk most neki a szerelésnek!
Mielőtt kiszeded a dobozból még egy jótanács. Készíts elő egy 13-as villás- és egy 13-as dugókulcsot, utóbbit racsnis szárral, mert a gép mellé adott szerszám közel használhatatlan!
Oké, kiszedted a dobozból, jöhet a szerelés! A lámpák felszerelve, ezzel nem lesz gond, a műszeregység is fent van a kormányszarvon, ez is pipa. Viszont a kormányszarvat neked kell felcsavaroznod.
Itt kell megjegyeznem, hogy a Kukirin M5 Pro esetén már a szerelés közben feltűnt, hogy a gyártó több olyan alkatrészt is használt a géphez, amit kerékpárokon szoktunk látni. Ilyen például a kormányszar, illetve a kormány rúd tetején történő rögzítés. Ugyanis nem csak a szokásos két csvar van, amivel a rúdra szorítjuk, van egy harmadik nagyméretű csavar is, ami felülről ven a kormányrúdba csavarva. Ez lezárja a kormányrudat fentről, ráadásul nem engedi a kormányszarvat felfelé elmozdulni. Duplán biztosították a rögzítést, ez ér nálam egy pirospontot.
A kormány felszerelése egyszerű, de ne felejtsd el meghúzni a kezelőszervek, fékkarok bilincseinek csavarjait sem, mert a szállításhoz ezeket lazán hagyják, hogy véletlenül se törjenek le a rúdról. Amikor ezzel is készen vagy, kinyitottad a rollert, áll a kerekein és azt hiszed, hogy a nehezén túl vagy jön a hidegzuhany.
Kezdjük az üléssel. Elképesztően ruppótlannak néz ki. Mondjuk legalább kényelmes. Ezzel együtt, ha megnézed, hogy a műbőr borítást, hogy kapcsozták a műanyagba, akkor egyet fogsz érteni velem, hogy azért egy 300 ezres rollernél ennél többet várnánk. Még az a szerencse, hogy 5000 forint táján már zselés ülést is kapunk kintről, szóval, ha a „gyári” ülés feladja a harcot olcsón pótolhatjuk.
De ez még semmi.
Az a helyzet ugyanis, hogy az ülés úgy van berakva a dobozba, ahogy az „ülésgyárból” kijött. Vagyis fel van készítve arra, hogy a bilincset feltedd az ülésrúdra, meghúzd a csavart és használd. A gond ott van, hogy ennél a rollernél nincs olyan ülésrúd, amire rá lehetne húzni. Vagyis, csak úgy tudod felszerelni az ülést, ha előtte szétszereled. Gratulálok!
A következő rémálom a hátsó doboz felszerelése. Ezt négy átmenő csavarral és önzáró anyával oldották meg. Azonban a tartólemez alatt annyira kicsi a hely, hogy igazán ügyes (játékos?) ujjak kellenek hozzá, hogy az anyákat a megfelelő pozícióba játszd. Miután végeztem elgondolkoztam rajta, hogy lehet jobban jártam volna, ha a tartólemezt előbb lecsavarozom, ezután felerősítem a dobozt és visszacsavarozom egyben az egészet.
Beszéljünk egy kicsit az M5 Pro külsejéről, hogy valami jóról is szó essen!
Ahogy fent írtam, az M5 Pro egy teljesen más világ, mint az M4 Pro volt. Elég csak a lengéscsillapításra ránézni, ami elől gázos csövekből van építve, hátul meg egy nagy központi rugóstag van hátsó villára csavarozva. Mondjuk ez kell is, hiszen, ahogy már említettem a gép önmagában is elég súlyos egyéniség.
Érdekesség, hogy az első kerék nagyobb, mint a hátsó. Hátul a megszokott 10 colos van, de elől 11 colos az átmérő. Ez elvben segít az úthibák ütéseit is elnyelni, meg persze a lyukakban sem akad el a kerék. Fontos megemlíteni, hogy tubeless megoldásról van szó, vagyis nincs belső az abroncsban. Emiatt, ha veszel egy ilyen rollert, akkor érdemes már az első használat előtt tömítőanyagot tenni a kerékbe, hogy defekt esetén ne legyen gond.
Ha már gumik, akkor azt fontos megemlítenem, hogy a mintázat vegyesnek mondható. Vannak bütykök, de csak akkorák, hogy aszfalton sem rázzák a gépet.
A trepni, amin állunk szokatlanul méretes. Nem csak hosszú, hanem fenemód széles is, pont, mint azokon a sokezer wattos gépeken, amikre gondolom velem együtt rá szoktatok csodálkozni. Olyan széles a felület, hogy a lábaink nem csak egymás mögött, hanem akár egymás mellett is kényelmesen elférnek. A trepnin gumiborítás van, remek csúszásmentes megoldás, ami ráadásul jól is néz ki!
A kormányrúdról is szót kell ejtenem. Ez sem a megszokott darab abból a szempontból, hogy nem csak egy bilincs tartja a megfelelő magasságban. A rúdon a régi sátorrudakhoz hasonló rugós bütyök van, ami rád alsó részén három fix magasságban pattanhat a helyére. Szóval nem csak a kormányszarv, hanem a kormányrúd is duplán van biztosítva.
Következzen a világítás! Elől két fényvetőt találunk, ezek rendes fényt képesek a roller elé vetíteni. Nem csak folyamatos fénnyel képesek világítani, van villogó üzemmód is, ami ma konkrétan megmentett attól, hogy egy bringás nekem jöjjön. Biztos vagyok benne, hogy a villogást vette észre a szeme sarkából.
Érdekesség, hogy a trepni szélein előre két fehérfényű- hátra pedig két pirosfényű lámpa világít. Emellett hátul, középen, a doboztartón van egy széles piros helyzetjelző, ami fékezéskor gyorsan villog. A doboz kicsit eltakarja ezt a lámpát, de erős a fénye, így a villogás elég feltűnő.
Oké, a külsőről nagyjából ennyi, fussuk át a specifikációt!
Papírforma
Kezdjük a méretekkel! A gép összecsukva 1300 x 640 x 1270 milliméter, kinyitva pedig 1280 x 640 x 505 milliméter. A nettó tömegnek 36,2 kilogramm van megadva, ahogy írtam a csomag tömege kicsi híján 45 kiló. A láblap mérete nem kevesebb, mint 540 x 255 milliméter. A gép IP54-es víz és por elleni védelemmel rendelkezik, szóval ez még mindig nem egy búvárhajó, de az eső meg a tócsák nem árthatnak neki.
A KuKirin M5 Pro elektromos rendszere 48 voltos, ez bíztató adat, de ha tovább lépünk további frankó számokat láthatunk. A motor például 1000 wattos, de a csúcsteljesítmény 1200 watt, a maximális fordulatzsám 1040 per perc. Érdekes, és elsőre nem túl pozitívnak tűnő adat, hogy a maximális nyomaték mindössze 30 Nm. Meglátjuk majd a teszt alatt, hogy ez mennyire lesz érezhető.
Az akkumulátor kapacitása nem kevesebb, mint 20 Ah, természetesen ez is 48 voltos. A gyártó a teljesítményre 960 Wh-át adott meg, természetesen fel van szerelve ezerféle védelemmel, szóval túltöltés, túlmerítés, hő- és fagyvédelem, rövidzár meg mindenféle védelem van benne. Az akkumulátor teljes töltéséhez 8-9 óra kell.
Következzenek a maradék adatok!
A gyári adatok szerint a maximális terhelhetőség 120 kilogramm. A maximálisan megmászható emelkedő 15 fokos, a maximális hatótáv egy töltéssel 70 kilométer, a maximális sebesség pedig 52 Km per óra. Ez utóbbi a három sebességfokozatban más és más, az első fokozatban a maximum 29- a másodikban 42- a harmadikban 52 Km/óra.
Elektromos fék nincs, viszont elől és hátul 140 milliméteres tárcsákkal rendelkező tárcsaféket találunk, igaz bowdenest csak. A lengéscsillapításról feljebb már írtam, ahogy a lámpákat is kitárgyaltuk.
Ezen gyorsan túljutottunk, jöhetnek a tapasztalatok!
Tapasztalatok
Kezdjük ismét a külsővel, és rögtön kanyarodjunk is vissza a cikk címéhez, mert a külső az, ami miatt a vadállat jelzőt olvashattátok. Ránézésre ugyanis ez a gép jóval komolyabbnak néz ki, mint amilyen a valóságban. Igazság szerint, talán a fékeket leszámítva nyugodtan beépíthettek volt akár 2 x 2000 wattos motort is, a futómű, a váz, a világítás, a trepniméret és minden más megfelelő erősségű és minőségű ahhoz, hogy a nagyobb teljesítményt is elviselje.
Ez mindenképpen pozitívum, hiszen a gép a teljesítményhez képest jócskán túl van méretezve, ami miatt vélhetően a strapabírósággal nem lesz bajunk!
Az M5 Pro az útminőségre a KuKirin M5 Pro szinte egyáltalán nem érzékeny. A megszokottnál nagyobb első gumi miatt akár durvább úthibákon is átszáguld, nem akarja a kátyú a kezünkből a kormányt kitépni.
Az sem jelent gondot, ha nagyobb sebességgel egy járdáról kell leugratni, ez a lengéscsillapítás elképesztő módon kisimít minden rezgést, ütést, akármit. Tényleg példás a felépítés, ebben a motorkategóriában szinte párját ritkítja.
Amit gyengének érzek kicsit az a motor. Persze ez is viszonylagos, hiszen azon az emelkedőn, amit az előző tesztben leírt 350 wattos roller 18-ig lassult vissza ez 29-ig, szóval azért van különbség, de mégis többre számítottam. Vagy inkább másra.
A gyorsulás pl. nem szakítja le a fejedet. A mázsához közeli tömegemet elég kényelmesen gyorsítja fe a végsebességre, ami esetemben nem 52- hanem 45 kilométer óránként. Persze ez sem kevés. Ide beszúrom, hogy terheletlenül a motor 61-62 kilométeres sebességig is képes felpörögni, szóval lejtőn lefelé megy, mint állat. Ha mondjuk 70-75 kiló vagy, akkor a gyári 52 Km/órás végsebesség sík úton elképzelhető.
Ami a lényeg, a fent említett 30 Nm érezhető, ami jó is, rossz is. Rossz, mert gyorsulhatna kicsit jobban, szerethetné az emelkedőket kicsit jobban. Ám jó is, mert ennek köszönhető, hogy gyorsításnál nem kell őrült módjára kapaszkodni, nem lebegsz a kormányba kapaszkodva. Vagyis nem félelmetes, hiába az 1000 (1200) watt, nem lesz halálközeli élményed.
Mentem vele kerékpárúton (persze óvatosan, komótosan), de kipróbáltam autók között is, és abszolút élhető volt a dolog. Nulláról indulva egy picit rosszabb, de ha lendületben vagy, esetleg nem kell teljesen megállnod, akkor a visszagyorsítás mindenféle rángatás, erőlködés nélkül megy. Ha elértem a 43-44 kilométeres sebességet azt sík úton tartotta is gond nélkül, így városi forgalomban is el lehet vele boldogulni.
A fék megfelelő. A mechanikus tárcsafék miatt rendszeresen kapom az ívet, hogy mekkora szar, de higgyétek el, ennek a fele sem igaz. Abszolút kezelhető, a fékhatás megfelelő, de még mindig ott a lehetőség, hogy lecseréld egy félhidraulikusra, ha ebben nem bízol.
Érdekesség még, hogy elég nagy a fordulókör. A kormány, illetve az első futóműkialakítása miatt nem lehet túl éles szögben elfordítani a kormányt. Ez menet közben inkább előny, véletlenül sem esel majd arcra a nagy kormányszög miatt, megforduláskor hátrány, mert egy normál járdán is ipszilonoznod kell, ha nem akarod emelgetni a rollered seggét.
Végezetül még egy nagyon fontos adat, az egy töltéssel megtehető távolság. A gyári adat 70 kilométer, amin elsőre jót mosolyogtam, a végén pedig kiderült, hogy ha a 70 nincs is meg, elég közel lehet a vége hozzá.
A teszt napján 37 kilométert tettem meg. Ennek nagyjából a fele volt a megszokott városi poroszkálás, amiben volt minden. Piroslámpánál megállás, elindulás, egy kis emelkedő, lejtő, 5- és 20 kilométer per óra között mindenféle sebesség.
Az út másik felét viszont úgy tettem meg, hogy nem kíméltem a technikát. Ami a csövön kifért. Mentem országúton, csapattam földúton és aszfalton, ugrattam le járdákról, ugrattam kisebb fölkupacokon, mentem sárban és szárazon. Szóval adtam az arcának.
Ebben a vegyes üzemmódban a 37 kilométer után, amikor hazaértem az akku töltöttségjelzője a fél alatt volt két vonallal, mire begurítottam a garázsba visszaállt egy pöcökkel a féltöltés fölé.
Tudom jól, hogy a töltésjelző csalóka, és az alsó fél hamarabb fog nullára érni, mint a tetejétől a feléig esni, de akkor is, a 37 megtett kilométer emberes. Becslésem szerint ebben a vegyes üzemmódban az én tömegemmel, emelkedőkkel és piroslámpákkal az 50 kilométer elérhető. Kisebb testsúly esetén megkockáztatom a 60 is menni fog, legalábbis, ha nem akarod mind a hatvanat csutkagázon megtenni. 50-60 kilométer pedig egy töltéssel nem kevés!
Összegezzünk!
Összegzés
A KuKirin M5 Pro egy nagyon jól sikerült gép, és szinte hibátlan. Ha a szerelés nehézségein átverekedted magad, akkor gyorsan felejtsd is el ezeket, mert a hatalmas akkumulátorral remek a hatótáv, a csodás futóművel pedig élvezet száguldozni. A gyorsítás és a fékezés sem olyan intenzív, ahogy a saját rolleremen, de nem azért, mert annyival gyengébb lenne (az enyém csak 500 wattos), hanem azért, mert a hátsó futómű képes gyorsításkor összeülni az első meg ugyanezt tudja fékezéskor. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy sokkal kevésbé kell a testsúlyunkkal játszani. Fékezéskor nem kell annyira hátradőlni, gyorsításkor nem kell annyira előredőlni, a futómű képes a sebességváltozás erőhatásait is hatékonyan tompítani.
Szóval hiába erősebb, mint az enyém, hiába nagyobb a tömege, a használata sokkal kevesebb kihívást tartogat, mint a saját gépemé.
Ezt a rollert nem az extrémsportolók alá tudom elképzelni, hanem a hozzám hasonló emberek alá. Lehet vele menni, de nem csapja szét az agyad az adrenalin. Kényelmes, ha úgy tartja kedved ülhetsz is rajta. Bár nem szabályos, de akár utasod is lehet, mert a hátsó doboz egyben hátsó ülés is. Ha viszont nem teszed fel a dobozt, akkor van egy egész korrekt kis csomagtartód.
Olyanoknak ajánlom tehát, akiknél nem adatott meg, hogy munkába menet mindenhol tökéletes az útburkolat. Olyanoknak is ajánlom, akik alkalomadtán a természetbe is kimerészkednének vele. Olyanoknak is, akik a megszokottnál nagyibb távokat akarnak megtenni, mert a kényelem és a nagy akkumulátor lehetővé teszi, hogy akár 40-50 kilométert is elgurulj vele fáradtság nélkül.
Az ülés is kényelmes, az üléscsőben van plusz lengéscsillapítás, szóval nem üti szét a hátsódat. Piroslámpánál kényelmesen el lehet ücsörögni rajta. Ha az enyém lenne az ülést nem szerelném le, nem zavar, néha jó, ha ott van. Ám a dobozt azt hiszem leszedném. Oké, zárható, mondhatjuk, hogy a telefont, pénztárcát bele lehet tenni, de ha ellopnák a rollert vinnék a dobozt is az értékeimmel. Talán a doboz alatt a csomagtartó hasznosabb lehet egy bevásárláskor, gumipókkal felkötött pakkal.
Végül az ár. Tavaly tavasszal, jóval kedvezőbb árfolyam mellett a Laotie ES8 árán örvendeztünk. Ez az én rollerem. Azt mondtam (mert így volt), hogy a legolcsóbb tereproller. Ez forintban akkor 213 ezret jelentett. Ám az ES8 sem kényelemben, sem felépítésben, sem hatótávba, sem futóműben, sem világításban, sem erőben nincs az M5 Pro közelében. Ehhez képest az M5 Pro esetén kért 280 ezer forint, a rosszabb dollár árfolyammal együtt nagyon nem tűnik soknak. Sőt, dollárban számolva alig több, mint tavaly az ES8 volt.
Persze tudom jól, hogy 280 ezer forint nem kevés pénz, de ilyen tudást, ilyen teljesítményt nemigen találsz most más gépnél. Szóval ilyen értelemben is remek ez az ár.
Természetesen ezt is EU raktárból rendelheted, a NNNAff11th699 kuponkóddal az ár 280 000 forint lesz itt:
