A Xiaomi megint odacsapott, a POCO M3 földbe döngölte a konkurenciát.
Bevezető
Ez az év számomra, ha a Xiaomi készülékeinél maradunk, akkor a POCO éve lett. Már az F2 Pro sem volt rossz, de az igazi nagy dobást a POCO X3 jelentette, ami a cég első saját fejlesztésű, játékosoknak készült telefonja volt.
Már akkor, az X3 megjelenésekor tudtuk, hogy újabb mobilok érkeznek tőlük, de hogy pontosan milyenek még nem derültek ki. Most viszont már tudjuk, legalábbis azt, hogy az egyik ezek közül az M3 névre hallgató készülék, ami középkategóriás hardvert és belépőszintű árat kapott.
Lássuk milyen lett a telefon!
Külső
Elölről a POCO M3 nem marad el egyetlen modern telefontól sem. A viszonylag kicsi csepp alakú kamerasziget, és a szinte teljesen keret nélküli kialakítás azt eredményezte, hogy az előlap-kijelző arány 90 százalék feletti lett.
Az igazi érdekesség azonban a hátlapon fogad minket. Már az X3 esetén is látszott, hogy a cég próbál egy egyedi arculatot kialakítani, az M3-nál ez a trend folytatódott.
A kamerasziget, illetve a mellette lévő terület teljesen egyedi lett, ahogy a hátlap is, ami megszokott üveg, vagy üveg hatás helyett, egy bőrt utánzó borítást kapott. Ez, így látatlanban egy kevésbé csúszós és az ujjlenyomatokat kevésbé gyűjtő felületet eredményezhetett.
A telefon kapott infravezérlőt, van két hangszórónk, és van jack csatlakozó is. Az ujjlenyomatérzékelő, ahogy az X3 esetén is, a hátlapról a bekapcsoló gombra került, a készülék oldalára.
A külsőt nézve elmondható, hogy a műanyag hátlap és keret egy darabból készült, ennek ellenére nem kelt olcsó hatást. A formavilág modern és fiatalos lett.
Hardver
A központi egység a Snapdragon 662, ami a 660-as lapka továbbfejlesztett verziója, és a leírások szerint leginkább a kamerákhoz tartozó optimalizáció fejlődött benne. Teljesítményre nagyjából a Helio G80-al egyezik meg, vagyis ez is egy erős, nyolcmagos egység. Sebességben nem nagyon marad el a nagyobb tesótól, a Snapdragon 665-től sem.
A proci mellett találunk 4 GB LPDDR4X memóriát, és vagy 64-, vagy 128 GB háttértárat. Előbbi UFS2.1-es, míg utóbbi UFS2.2-es.
A kijelző egy hatalmas, 6,53 colos IPS panel, ami FHD+ felbontású. A 2340 x 180 pixel felbontású 19,5:9-es oldalarányú kijelző a papírfoma alapján átlagos, hiszen a tipikus 1500:1-hez kontrasztarány és az ugyancsak tipikus 70 százalékos NTSC színtér lefedettség nem mondható kiemelkedőnek.
A netes beszámolók szerint, a telefont kézbe véve, a kijelző mégsem kelt olcsó benyomást. A színei szépek, a háttérvilágítás erős, egyenletes, szóval a felhasználói élmény tökéletes lett.
Kamerák
A kamerák terén a POCO M3 egy új útra lépett, olyanra, amit azt hiszem kevesen fognak bánni. Régóta gondolkozom azon, hogy mi értelme van egy olcsó telefonba egy használhatatlan ultraszéles látószögű kamerát vagy egy ugyancsak használhatatlan makro kamerát beletenni. Amiker ezek helyett ugyan olyan költség mellett lehetne egy tisztességes főkamera.
Nos, az M3-mal a POCO elindult ezen az úton, mert bár továbbra is ott a 2 megás makro, az ultraszéles látószög kikerült a kínálatból. Viszont, kaptunk egy használható minőségű 48 megapixeles főkamerát.
Ez utóbbi 1/2″ szenzormérettel, ragyogó f/1.79 apertúrával, 6 tagú lencserendszerrel, automata fókusszal rendelkezik, és természetesen a megszokott 4 az 1-ben Super Pixel eljárással készíti a fotókat.
A neten fellelhető tesztképek alapán a kamera normál fényviszonyok között nagyon jó minőségű képeket készít, de éjszaka sem kell szégyenkeznie.
A nappali képek nagyon jó színekkel és nagyon jó dinamikatartománnyal rendelkeznek. A képek tisztasága, a torzítás, a széleken tapasztalható részletességvesztés lényegében észrevehetetlen.
Az 1.7-es apertúra jót tesz az éjszakai fotózásnak, ugyanakkor a csúcstelefonok minősége nem várható el tőle. A rossz fényviszonyok vagy konkrétan sötétben készült képeken a szoftveres javítás néhol túlságosan is erőteljes lett, ilyenkor a kép szemcsésedése szemmel látható.
Autofókusz tehát van, viszont rázkódáscsökkentés nem fért bele az alacsony árba, így videózásnál vagy fényképezésnél, főleg rossz fényviszonyok között szükség lesz a biztos kézre, hogy jó fotókat készítsünk.
Összességében elmondható, hogy a kamerarendszer, megspékelve a központi lapka tudásával és a szoftveres támogatással a kategóriától elvárhatónál jobban teljesít.
Egyéb képességek
Ez a belépőszint, így se Wi-Fi 6, se 5G, de azt hiszem ezen az árszinten erre még senki nem számított. Van viszont kétcsatornás Wi-Fi 5 és van Bluetooth 5.0, szóval nem lesz bajunk a vezeték nélküli kapcsolatokkal sem. A Xiaominál sajnos ebbe az árkategóriába az NFC sem fér bele, pedig azt gondolom, ennek azért ideje lenne.
A navigációhoz megkapjuk a GPS, GLONASS, Beidou és Galileo műholdas rendszerekhez a támogatást és van FM rádió is.
A képességek közül kiemelkedik még az akkumulátor kapacitása. A 18 wattos gyorstöltéssel is tölthető telep 6000 mAh kapacitású, ami a modern lapkakészlet mellett, normál használattal minimum 2, de óvatosan használva akár 3 napos üzemidőt is ígérhet.
Konklúzió
Mit is mondhatnánk? A Xiaomi POCO M3 nem lett egy unalmas telefon. A külső mutatós, a kamerarendszer a kategória feletti, az akkumulátor hatalmas.
A központi lapka nem fog csúcsokat döntögetni, de azért az SP662 teljesítménye nem lebecsülendő. El fog futni rajta minden, még napjaink kedvelt játékai is, bár, előfordulhat, hogy ezeket nem fogjuk tudni a legmagasabb felbontásban játszani.
Persze ez a csomag mit sem érne, ha az ár nem lenne megfelelő. Nos, a POCO M3 ára nagyon is megfelelő lett, olyannyira, hogy a feltörekvő, kisebb, és általában olcsóbb kínai gyártókat is megszorongatja.
Szóval adott egy középkategória alján is megfelelő hardver, adott egy gyártó, ahol a minőség pont olyan, amilyennek lennie kell, hiszen a világ egyik vezető gyártójáról beszélünk. Ehhez pedig adott egy ár, ami azt hiszem mindenkinek tetszeni fog!
Xiaomi POCO M3 4/64 és 4/128 GB – 40,147
