Nézzük, hogyan viselkedett tesztalanyunk monitorként! A kissé hosszadalmas bekapcsolás és bemenetválasztás műveletek után gyönyörű, tűéles kép tárult szemünk elé. A színek már a gyári 6500 K beállításnál is megfelelőek voltak – csak a pirosat kellett kissé lejjebb vinni. Természetesen az alapbeállítások a “nagyáruházi séma” szerint voltak belőve (vagyis minden 100-on, kivéve a fényerőt), ezért a kontrasztot és a háttérvilágítást jóval lejjebb kellett venni (inkább ez utóbbit, mely egyértelmű javulást hozott, az LCD bekapcsolásakor picit elhűltünk az operációs rendszer betöltése közben, de e módosítás után minden helyére került).
Ezek után egy könnyed laza CS:S-parti következett, melyen jól vizsgázott delikvensünk: a manapság megszokott utánhúzást és input laget produkálta – e játéknak szerencsére semmi problémája nem akadt a 16:9-es képaránnyal.
A szórakozásnak lőttek, fordítsuk picit komolyabbra a szót:
A beszűrődő háttérfény átlagosnak mondható, alul, felül és bal oldalt vehető észre leginkább. A színhomogenitást tekintve (is) jól vizsgázott az M2394D, mindösszesen a kép felső negyede ad mélyebb tónust. (Mindkét fotó egyértelműen rosszabb képet fest a valóságnál.)
A betekintési szögek is átlagosan jól alakultak:
Egy 23″-os teljes HD-s monitort sokan azért is vásárolnak, hogy nagyfelbontású filmeket nézzenek rajta. Ebből kifolyólag most is megvizslattuk, vajh “mozizásra” mennyire alkalmas tesztalanyunk. A felbontása kitűnő, 1080p-s anyaggal “etetve” kivételes látványban lehet részünk. Persze kipróbáltuk szokásos 720p-s filmünnkel is — Amerikai Gengszter –, mely során nagyobb mozgófelbontást véltünk felfedezni, mint egy átlagos 1680 × 1050-es kijelző esetén. A színek is rendben voltak, a panel kontrasztjára sem lehet kivetnivalónk. A dinamikus kontraszt menüből nem kikapcsolható, azonban nagyságrendekkel kevesebbszer nyúl bele a képbe, mint ahogy azt a mostanában tesztelt TFT-k esetében tapasztaltuk – vagyis az elfogadható kategóriába esik (bár a fényerő csökkentése néhol még így is igen tetten érhető).
