Mivel bekapcsoláskor főszereplőnk egyből TV-adásra éhes, kezdjük e jellemzők ismertetésével tesztünket!
A fent látható üdvözlőképernyő után megkezdődik az automatikus hangolás, mely 30 analóg állomás esetén 5 percig tartott. Sajnos a beépített DVB-T-tuner MPEG-2-es, vagyis a hazai ingyenes digitális adókat nem tudjuk vele fogni. A szerkesztőségben nem áll rendelkezésünkre HD-adás, így ezzel nem tudtuk letesztelni az M2394D-t. A produkált képi élményről igazából se jót, se rosszat nem tudunk elmondani – nyilvánvalóan a kapott eredmény leginkább az adásminőségtől függ. A digitális zajcsökkentést érdemes aktiválni, mert sajnos e mellékhatásból láthatunk eleget a képernyőn. A teljes HD felbontás sajnos nem tesz túl jót a magyar kábeltévének, ezért célszerű picit távolabb helyezkednünk ilyenkor LCD-nktől, hiszen kell egy bizonyos távolság ahhoz, hogy az SD-anyagok értékelhetők legyenek HD-kijelzőn.
Természetesen kapunk egy távirányítót is a TV mellé, melynek kezelését pillanatok alatt elsajátíthatjuk – nem mellesleg egy pehelysúlyú, könnyen kézreálló darabról van szó. Az adók léptetése több módon is történhet (számokkal, egyből fel/le, vagy gyorsmenüből), mint ahogy szerencsére a gyors képarányváltásra is figyelmet fordított az LG: Eredeti, 4:3, 14:9 (melyet tetszés szerint fel- és legörgethetünk), Nagyítás 1, Nagyítás 2 és 16:9. Sajnos automatikus üzemmód nincsen, azonban ne legyünk telhetetlenek — az előbbi variációkért amúgyis inkább dicséret illeti a gyártót –, hiszen a “csak” TV-k döntő többsége sem rendelkezik ezzel a hasznos funkcióval.
Az M2394D beépített sztereó “hangrendszerrel” is fel van szerelve, melytől persze csodát ne várjunk: legyen annyi elég, hogy a minimális elvárásokat teljesíti – habár a menüből nagyszerűen paraméterezhetjük például a többsávos ekvalízer segítségével.
Végezetül pedig lessük meg fotóinkat, melyeket a csinos és rengeteg opciót kínáló menürendszerről készítettünk:
