Egy ilyen lejátszót természetesen megfelelő feltételek mellett kell “élesben” kipróbálni, ezért elcipeltük az LG újdonságát egy Samsung PS-A557 full HD plazma és egy Onkyo TX-SR875 A/V-erősítő társaságába, hogy megmutassa, mit is tud valójában. Három BR-kiadványt kaptunk a lejátszóhoz tesztelés céljából — 300, Casino Royal, The Dark Knight –, mely paksamétából az utolsó kettőt nyúztuk leginkább.
Az összedugdosás után — mely egyelőre csak a HDMI- és a betápkábel megfelelő elhelyezését jelentette — egymásra talált lejátszó és megjelenítő, és már kezdődhetett is a móka. Következőként megnyomtuk a “Home” gombot a távvezérlőn, mely hatására kis gondolkodás után megjelent a főmenü, ahol szerettünk volna kis képi finomhangolást végezni. Legnagyobb megdöbbenésünkre a játékos semmifajta ilyen irányú opciót nem kínál (lásd az előző oldalt), mely tény sajnos nem nyerte el tetszésünket. Öröm az ürömben, hogy a színvilággal semmiféle problémánk nem akadt, alapból megfelelőek a beállítások – valószínűleg az elektronika megpróbálja azt visszaadni, ami a lemezen rajta van. (Persze itt most mondhatnánk, hogy a megjelenítőn állítgassuk a paramétereket – mely válasz azonban csak félig állja meg helyét.) Ezek után gyorsan elvégeztük a szükséges alapbeállításokat — 1080p/24 Hz, RGB –, és már indulhatott is a mozi.
Kezdésként elfoglaltuk a foteleket, és végignéztük a Casino Royalt angol LPCM — veszteségmentesen tömörített (7.1, 48 kHz, 16 bit) — hanggal. Választásunk nem volt véletlen – két okból sem: a kezdetekkor számos lejátszóval adták ajándékba a Sony Pictures e produkcióját, valamint — pontosabban főleg ezáltal — referenciaanyagként vonult be a köztudatba kiváló hang- és képminősége folytán. A hatás nem is maradt el, igen impresszív élményben lehetett részünk: kiváló felbontás, (szinte) teljesen akadásmentes mozgáskövetés, kifogástalan színhűség – vagyis minden rendben volt a vizuális élményt tekintve. Fülünk is kényeztetést kapott, hiszen a nagyfelbontású többcsatornás audiosáv mentes volt minden harsány megnyilvánulástól, dinamikus, kiegyenlített és térben igen egységes hangzás volt a jutalmunk, mely bizony sokkal folyékonyabbnak hatott, mint a “sima” Dolby Digital 5.1.
Szép idő van arrafelé…
Közben teljesen besötétedett, így eltettük magunkat másnapra. Ekkor már korongcserét eszközöltünk, a lejátszóba immáron a The Dark Knight című (tragikus) klasszikus került. Rögtön Dolby TrueHD-ra kapcsoltunk, mely által fülünket ismét kényeztetve éreztük az effektek által. E sorok írója ezt a filmet ugyanezen megjelenítőn először egy igen kiváló minőségű MKV ripen (16 GB) látta először, és már akkor is feltűnt a “kópia” igen kimagasló minősége. A Blu-ray erre még rátett egy lapáttal, igaz, a különbség nem emlegethető egy lapon a DVD-s verzióhoz képest.
Zökkenőmentes a veszteségmentes Dolby dekódolása
Itt tegyünk egy kis kitérőt! Sokan esküsznek az MKV/X.264 párosra – nem véletlenül. Jelenleg a tárkapacitás/minőség arányát szemlélve nincs jobb mutatójú kódolási eljárás, mely széles körben alkalmazott lenne. Azonban van gyakorlati létjogosultsága a Blu-ray-nek egy kiváló minőségű rippel szemben (ha most a kényelmi és extra funkciókat leszámítjuk)? Mi úgy hisszük, igen. Persze ennek a megítélése igen szubjektív, ki mit vár el a “mozitól”, milyen érzékszervekkel rendelkezik, mennyire fogékony a téma iránt. Persze, egy 32″-os LCD vagy CRT esetében szinte mindegy is — vagy mégsem –, ám egy bizonyos méret fölött (itt tekinthetjük az 50″-t ismét választóvíznek) már egyértelmű a BR-korong fölénye. Az egyik leglátványosabb hátránya az MKV-nek a színátmeneti probléma, mely még a legkiválóbb rip esetén is gondot okoz(hat). Ez BR-nél nem merülhet fel, mint ahogy a többszörös tárkapacitás-igény sem véletlen: folyékonyabb, természetesebb a szemnek az így előállított kép (természetesen azonos forráskészüléket feltételezve).
Idekapcsolódik szorosan a következő dolog, melyet megnéztünk a BD370 esetén ebben a körben. Beraktunk egy 720p-s MKV-t tartalmazó DVD-t a lejátszóba, hogy megnézzük, mit kezd vele a BD370, ha azt egy full HD-s plazmán kell megjelenítenie 1080p-re felskálázva. Az eredmény nem lett rossz, persze ne gondoljunk itt egy jól beállított HTPC által nyújtott minőségre – de ezt nem is vártuk el főszereplőnktől. Ha már itt tartunk, akkor kipróbáltuk őkelmét DVD-Videóval is. E célból leporoltuk a Mátrix extra kiadását — még a legelső, “szinkrontalan” verziót –, és megtekintettünk pár fejezetet. Az eredmény átlagosan jónak mondható, semmilyen kirívó hibát nem tapasztaltunk – vagyis bátran használhatjuk néha DVD-k lejátszására is tesztalanyunkat.
