A készülék egyik legfőbb csábereje — a külső szépségén kívül — kétségkívül az egyszerű kezelhetőség. Látszik, hogy a tervezők a dizájn mellett odafigyeltek a BD370 leendő használóira is, hiszen egy igencsak felhasználóbarát lejátszót sikerült megalkotnia az LG-nek. Ennek jegyében született meg a menürendszer is, mely kísérteties hasonlóságot mutat a márka eddig látott termékeivel:
Itt azért sajnos egy fekete pontot is ki kell osztanunk főszereplőnknek, hiszen az opciók tárháza közel sem mondható kifogyhatatlannak…
Vegyük előre gyorsan az MKV-t, hiszen sokakat ez hoz igazán lázba. Jó hírrel tudunk szolgálni: jópárat kipróbáltunk, semmi baj nem volt a lejátszásnál. Olyan előfordult, hogy kiírta delikvensünk: elképzelhető, hogy gondok lesznek az adott fájllal – ilyenkor volt rá példa, hogy a feliratot nem jelenítette meg, de összességében igen pozitívan nyilatkozhatunk erről a képességről. Mindettől eltekintve a felirat- és hangsávváltás gyors és zökkenőmentes, a tekerésre sem lehet egy panaszunk sem. (Itt jegyeznénk meg, hogy a feliratot nem lehet testreszabni, de alapvetően nincs gond ezzel a szolgáltatással.)
A pirosas fény a DVD-t jelenti
Mi kétféleképpen etettük főszereplőnket: lemezről és háttértárról. Mindenféle Verbatim és Ricoh DVD-vel próbálkoztunk, semelyikkel sem volt beolvasási gondja — mellesleg ez utóbbi művelet mindig lezajlott 10 másodpercen belül –, szépen mentek a DivX-ek és MKV-k. A még mindig nálunk lévő SATA-s Silicon Power SSD-t FAT32-re formáztuk, és a Scythe Kama Connect 2 segítségével csatlakoztattuk a BD370-hez – mely pár másodperc után felismerte az eszközt, és gond nélkül tallózhattunk utána rajta. Elkövettünk még egy merényletet: próbálkoztunk BD-R(E) lemezekkel, és ezeket is gond nélkül beolvasta.
Persze az egész sava-borsa mégiscsak a Blu-ray szabvány ismerete, így aztán gyorsan behelyeztük a 300 kékes kiadványát. Kezdetnek kíváncsiak voltunk a “betöltési időre”, mely az első generációs játékosoknál akár másfél percre is rúgott. Legnagyobb megelégedésünkre a “kék” lemez begyömöszölése után 20 másodpercen belül már el is indult a mozi – tehát igen fürgének mondható a BD370. Azonban nemcsak ebből a szempontból jelenthetjük ki ezt: a fejezetváltások sem okoztak gondot neki, mint ahogy a tekerési parancsokra is viszonylag gyorsan reagált. Egyedül csak az ejti gondolkodóba delikvensünket, ha például filmnézés közben előhívjuk a lejátszó főmenüjét – ám még ez is a megszokható határon belül van.
A távrecsegő
Egy dologról nem szóltunk még, ez pedig a távirányító. Sajnos róla még a legjobb indulattal sem mondhatjuk, hogy minőségi megoldás, azonban az eredményes navigációban akadályozni nem fog minket. Kezelése könnyen megszokható, azonban a besötétített szobában már gondokba ütközhetünk, hiszen nemhogy nenm rendelkezik háátérvilágítással, még csak fluoreszkáló gombokat sem kapott. Egy szó mint száz: elviseltünk volna egy kissé veretesebb darabot is, de persze ez (is) szubjektív dolog.
