A projektor nyúzása külön helyszínt igényelt, hogy meg tudjunk felelni az előző oldalon leírt követelményeknek. Ebből kifolyólag az AF115-öst elcipeltük az LSK Hungáriához, ahol is egy külön, erre — vagy inkább hasonló — célra előkészített alagsori moziterem fogadott minket. Vizsgabiztosként Kuthy Zoltán, a cég műszaki igazgatója működött közre, aki bizony egy perc nyugtot sem hagyott főszereplőnknek az ott töltött idő alatt.
Először is ejtsünk néhány szót a helyiségről! A nagyságát tekintve 4 m × 6,5 m alapterületű, mely gyakorlatilag egy picit átlag feletti nappalinak felel meg. A tervezők törekedtek arra, hogy minél jobban megfeleljen a terem az elvárásoknak, ezért — ahogy azt a képen is láthatjuk — szürke és fekete színekben “pompázik”. Nem mellékes az irányított fények használata sem, hiszen a szórt megvilágítás — akárcsak például a napfény beszűrődése — nemkívánatos hatást eredményezhet a képi jellemzőket tekintve. (Az oldalfalakon látható furcsa “szivacsok” akusztikai megfontolásból vannak jelen.)
Nem véletlenül uralják a sötét színek a szobát
Nézzük felsorolás szintjén, kik voltak még segítségünkre a tesztkor:
- Vászon: Projecta Homescreen Matt White; 140 × 236 (cm)
- Műsorforrások (HDMI):
- DVD: Denon DVD-1930 (1080p-re felskálázva)
- HDTV: HelloHD STB (1080i)
- HD: Dell Inspiron 1525 laptop (1080p)
A legtöbbet DVD-ről vizslattuk, illetve a kalibrációt is ezen műsorforrás segítségével végeztük el. A miértekre a válasz egyszerű: egyrészt a HP külön erre a célra készített lemeze kitűnő szolgálatot tett, valamint még mindig e formátumban érhető el a legtöbb kiadvány az optikai adathordozókat tekintve.
Első lépésben a kicsomagolást követően az állványra helyeztük delikvensünket, és az erre kitalált tesztábra segítségével elvégeztük a geometriai beállításokat (ide-oda toltuk őkelmét, valamint picit bántottuk a zoomot és a lencseeltolást is) – de akár a projektorban erre a célra eltárolt képet is használhattuk volna. Ezután fejezetet léptettünk DVD-játékosunkkal, és megvizsgáltuk az overscant, melyet rendben találtunk (csak nagyon minimális az értéke):
Mindezt követően jöhetett az “éles” teszt, a DVD-lejátszóba egy válogatáslemez került, és elindult az igazi vetítés. Kuthy Zoltán elsőre majd’ hanyatt vágta magát a képet meglátva, aztán minden erejét összeszedve csak annyit mondott: az AF115 nem “out of box” termék. A másik dolog, mely fölött nem tudott zöld ágra vergődni, az a távirányító volt. Az egy dolog, hogy külön gombot kell megnyomnunk a háttérvilágítás előcsalogatásához, de ha 5 másodpercig tétlenek maradunk — pontosabban próbáljuk felfogni az elénk táruló menürendszer sajátosságait –, akkor újra aktiválni kell ezt a funkciót. Még talán ez is hagyján lett volna, azonban szakértőnk nem tudott napirendre térni afölött, hogy a menüben történő állítgatásnál egy-egy opciót nem az OK gomb megnyomásával kell aktiválnunk, hanem a jobbra-balra nyilakkal, és ha véletlenül mégis az OK-ra mennénk, akkor eggyel visszább ugrik a menü.
Legelőször a Picture Mode-ot állítottuk át Vividről Cinemára — sajnos kénytelenek vagyunk angol kifejezéseket használni, mivel a magyar nyelv nem elérhető az AF115 esetében –, melytől egy nagyságrenddel javult a képünk. De ez még mindig nem volt elég, ezért az Expert1-et aktiváltuk, mely révén elérhetővé váltak a gammabeállítások is. (Itt jegyeznénk meg, ha bármely gyári presetet bántottuk, akkor a kilépés/mentés után ezt egy “user” toldalékkal jelezte felénk főszereplőnk, például: Vivid(user) – ez igen ötletes megoldás.)
