Egy házimozi projektor installálása bizony nem kis feladat, tökéletes(hez közelítő) eredményt bizony csak a szakemberek képesek kihozni az eszközökből. A művelet(sorozat) bonyolultságára — de legfőképp talán fontosságára — való tekintettel egy egész oldalt szentelünk az “előkészületeknek” – melyek persze döntően befolyásolják a kapott végeredményt.
Hogy a végén hasonló eredményt kapjunk, rengeteg időre és energiára lesz szükségünk (valamint persze pénzre is)
Első lépésként ki kell alakítanunk egy helyiséget, melyet nevezzünk el házimozi szobának. Amellett, hogy ez a terem (vagy szoba) bizony a képminőségre is döntő befolyással bír, alapvetően meghatározhatja az alkalmazott eszközök fajtáját, típusát. Amire elsődlegesen figyelnünk kell, az a megfelelő sötétítés. Talán ez a legfontosabb kezdőfeltétele az otthoni vetítésnek. Miért is olyan lényeges ez? A házimozi szobában lévő sötétség — azaz fényhiány — határozza meg, hogy mekkora kontrasztot leszünk képesek elérni — itt elsősorban a feketeszint fontosságára gondoljunk –, no és persze nem utolsó sorban a hangulat megteremtése is célunk lehet ezzel.
A sötét tónusok alkalmazása nem a véletlen műve
Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a dolgot, ideális helyszínnek mondható egy átalakított alagsor vagy pince, valamint kertes ház esetében egy külső tároló is célpontunkká válhat – persze ha megfelelő méretekkel rendelkezik. Általánosságban elmondhatjuk, hogy egy minimum 15 négyzetméteres helyiség szükségeltetik ahhoz, hogy tényleg házimozinak nevezhessük alkotásunkat (innen persze a csillagos ég a felső határ). Ha végképp nincs más lehetőségünk, és nappalinkban vagyunk kénytelenek kiélni ezzel kapcsolatos vágyainkat, akkor bizony kompromisszumokra kényszerülünk.
Bizony számolgatnunk kell…
Még nem esett szó egy igen fontos kellékről, ez pedig a vászon. Ez (is) viszonylag kényes téma, nem szeretnénk nagyon belebonyolódni – az installálással foglalkozó cégektől adott esetben tudunk érdeklődni a választék iránt. Azonban pár alapvető dolgot megjegyeznénk. Az első — és magától értetődő — tétel, hogy vásznunk nagysága határozza meg a vetített kép méretét. De vajon mi a helyzet a képaránnyal? Ez egy igen nehéz kérdés, mivel a filmek ebből a szempontból nagyon eltérőek. Mozis szempontból a két legfontosabb viszonyszám a 16:9 (1,78:1) és a 21:9 (2,34:1), és bizony a Blu-ray kiadványok is jellemzően ezt a két –vagy ezektől alig eltérő — képarányt favorizálják – holott ugye a lemezen elméletileg mindig 1920 × 1080-as videoinformációval találkozunk (így valósulhat meg a natív 1080p24 hajtás).
Milyen pozícióból nézzük vetített képünket? (THX-ajánlás)
Ha már megvan szobánk pontos mérete, és tudjuk, hogy mennyire vagyunk megalománok — vagyis mekkora távolságból ülve mekkora képméretet szeretnénk nézni (itt jegyeznénk meg, hogy a THX-szabvány szerint maximum 40°-os szögben láthatunk rá a vászonra, azonban jó kiindulási pont lehet számunkra, ha a képméret szélességének kétszeresét vesszük a nézési távolság meghatározásához; persze ez adott határok között módosítható a személyes igények figyelembe vételével) –, akkor a vászon kiválasztásához el kell döntenünk azt is, hogy függőlegesen vagy vízszintesen szeretnénk-e maszkolni. Mindkét megoldásnak megvan az előnye és a hátránya: mivel könnyebb 16:9-es vászonhoz hozzájutni, ezért elsőre a vízszintes maszkolás tűnhet csábítóbbnak. Azonban két dolog szól a függőleges mellett: a legtöbb film 21:9-es (vagy ehhez hasonló), valamint otthoni környezetben egyszerűbben megoldható a kitakarás – például két oldalsó függönnyel.
A klasszikus megoldás
Még nem esett szó a vászon típusáról. A legelterjedtebb a tokból előcsalható vászon, melyből alapvetően két fajta van: kézi (rolós) és motoros. Ez utóbbi hazánkban nem annyira népszerű, mivel az elektronika bevonása a munkába hozzávetőlegesen megduplázza az árat – hiába jelent sokkal nagyobb kényelmet és fokozott védelmet a megnyúlás ellen. Aki mozizás szempontjából a legjobbat akarja, annak a fix telepítésű típust ajánlanánk, hiszen itt szó sem lehet elmozdulásról vagy hullámosodásról, gyűrődésről. Persze itt jön a képbe az FTF (feleség tűrőképességének faktora), ugyanis a fix vászon ott van a falon permanens módon, eltakarni legegyszerűbben csak egy függönnyel lehet – igaz, ekkor a maszkolás problematikája is a múlté.
Mint a Balaton szélcsendben – sehol egy hullám
A fentiek alapján egyértelmű a képalkotásban résztvevő felület fontossága, azonban picit térjünk vissza kiépített helyiségünkhöz! Ha logikusan végiggondoljuk az eddig leírtakat, akkor beláthatjuk: a vetített kép legsötétebb pontja nemcsak a projektortól függ, hanem az adott szobai körülményekben “élő” vászontól is – és lehet, hogy elsősorban ez utóbbitól. A fekete szín nem más, mint fényhiány a vetítéstechnikában, vagyis nem elég, hogy projektorunk ne bocsásson ki fényt az adott képpontokra, lehetőleg azt is meg kell akadályoznunk, hogy máshonnan érkezzen foton a vásznunkra. Két dologra kell itt figyelnünk, melyek csak elméletben térnek el egymástól. Az egyik, hogy minden külső fényforrást kizárjunk házimozi szobánkból, a másik, hogy a projektorból érkező fény reflexiók útján a lehető legkevésbé befolyásolja vetített képünket. Ezért is nagyon fontos a besötétítés, illetve hogy helyiségünk minél sötétebb legyen. Nyilván egy pincében egyből lefesthetjük feketére a falakat, illetve ugyanilyen színű padlózat kialakítására is lehetőségünk van. A nappali esetében is van némi játékterünk: homokszínű fal már sokat segíthet a dolgon (a fehér helyett), alkalmazhatunk sötét bútorokat és függönyöket, melyek szintén jótékony hatással vannak a kontrasztra.
Ha már kialakítottuk helyiségünket, és meghatároztuk vetítőnk helyét, akkor jöhet a pontos típusmeghatározás is. (Egy jó tanács: amíg nem vettük meg projektorunkat, addig előzetesen semmi fúrásba-faragásba ne kezdjünk, hiszen a specifikációk nem mindig pontosak, és például egy több helyen kilyuggatott plafon nem nyújt túl szép látványt.) Ha hozzávetőlegesen ideális helyre tudjuk tenni vetítőnket, ahonnan egyenes rálátása van a vászonra — tehát nem nagyon használnánk a lencseeltolást, illetve a zoomot sem –, akkor egy DLP-s modell is szóba jöhet (persze ez a tézis a drágább DLP-s modellek esetén már nem teljesen állja meg a helyét). Ha nem vagyunk ebben a szerencsés helyzetben, vagy egyszerűen csak több szabadságot szeretnénk, akkor az LCD projektorok tájékán nézelődjünk.
Ebből a szempontból az LG AF115 esetén könnyű helyzetben vagyunk, hiszen ennél a modellnél ezek a tulajdonságok inkább az LCD-s társakra hajaznak. A nagy zoomátfogás mellett (1,8×) vertikális lencseeltolásra is lehetőségünk van (+/- 70 % a specifikációk szerint), mely utóbbi azt jelenti, hogy akár 30 cm-rel maga alá tud vetíteni az AF115 – mely akár a plafonra rögzítést is megkönnyíti. Sajnos horizontális eltolásra nincs lehetőségünk, vagyis pontosan a képszélesség felére kell ügyeskednünk eszközünket. Ezzel szemben a digitális keystone-állítás elérhető — trapéztorzítás beállítása a sarkoknál –, mellyel jobb, ha nem élünk, hiszen drasztikus képminőségromlást idéz elő (ez minden projektorra igaz). Továbbá megemlíthetjük a hatalmas fényerőt is, mely révén nagy képátlónál és nagy zoomnál sem lesznek ilyetén gondjaink (hiszen egy objektív teleállásához közelítve mindig fényveszteség jön létre).
Az elhelyezési problémákon talán már túllendültünk, dobjuk főszereplőnket a mély vízbe!
