A Lenovo mostanában viszonylag keveset hallatott magáról, az A5 után viszont könnyen lehet, hogy ismét a figyelem középpontjába kerülnek!

Bevezető

Bizonyára nem csak velünk, hanem az okostelefonok világában jártas Olvasóinkkal is gyakorta megesik, hogy a belépő szintű készülékek között böngészve időnként felkapják a fejüket. A dolog (túlnyomórészt) annak tulajdonítható, hogy a fejlődés üteme túlzás nélkül bámulatos, ami néhány éve még csak az igazán vastag pénztárcával bíró vásárlók kiváltsága volt, az manapság már bárki számára elérhető. Ezek a gondolatok egyébként pontosan akkor pattantak ki a fejünkből, amikor elsőként pillantottuk meg a Lenovo A5 főbb paramétereit. És akkor egy rövid kitérő erejéig folytassuk még ezt az okfejtést.

Arra kérünk titeket, egy pillanatig gondolkodjatok el azon, hogy milyen kihívásokat támaszt a fejlesztők elé az, amikor két számjegyű költségkeretre terveznek egy készüléket – veszettül nehéz kitűnni ott, ahol előtted már 314-en próbálkoztak. Félreértés ne essék, nem arra célzunk, hogy a Lenovo a feje tetejére állította ezt a szegmenst, két ponton azonban már most látunk figyelemreméltó számokat: akkumulátor és memória. Még az sincs kizárva, hogy a kispénzű szelfiőrültek is jól járnak a cuccal, ez majd később kiderül.

Teljes specifikáció

A fenti adatokból egyértelműen kitűnik, mai viszonylatban ez a készülék az alsóházban focizik, ám az is látható, hogy a hardver valószínűleg megüti a szükséges minimumot.

Csomagolás és külső

A fedlap magabiztos letisztultsága olyan benyomásokat kelt, mintha egy vérbeli nagyágyú került volna a birtokunkba, holott erről szó sincs. Túl sok információval nem szór meg minket a gyártó, az alapvető adatokra egész addig nem derül fény, amíg bele nem ássuk magunkat a csomagba. Sajnos a Lenovo nem volt bőkezű a tartozékokat illetően: Az A5 mellett a töltőfejet, a microUSB kábelt, a SIM-tűt, illetve az angol nyelvű használati útmutatót találjuk meg – nem kapunk szilikon tokot, de sajnos még kijelzővédő fóliát sem. Szerencsére ezek a hiányosságok könnyen pótolható, filléres tételek, ennek ellenére képzeletben bevésünk egy kisebb fekete pontot.

Néhány éve biztosan nem fogadtunk volna nagy összegben arra, hogy egy 5,45 hüvelykes kijelzővel szerelt okostelefonra hamarosan rásütjük az átlagos méretű jelzőt, mostanság viszont már ez a harci helyzet. A 18:9-es képarányú megjelenítő felbontása 1440×720 képpont, az előlap 73,9 százalékát tölti ki (a Gearbest 80,3%-ot említ), amiből értelemszerűen az következik, hogy nem kifejezetten „keret nélküli”. A mai viszonyok között ez már szinte különcködésnek számít, ugyanez a mentalitás kapott teret a szenzorsziget kapcsán is, tehát ment a levesbe. A külcsín minket az okostelefonok hőskorára emlékeztet, ebben a tekintetben akár üde színfoltnak is mondható a sok vékony kávás típus mellett. A visszafogott fizikai kiterjedés kellemes velejárója, hogy az A5 egykezes használatához nem szükséges ujjnyújtó gyakorlatokat végeznünk. Az előoldal jobb felső sarkában találjuk az értesítési LED-et, ezzel kapcsolatban két megjegyzésünk lenne. Az első, hogy a készülék alapértelmezetten minden alkalmazásnál gátolja a háttérben történő futást, mely értelemszerűen ellehetetleníti az értesítések megjelenését, tehát ezt nekünk kell majd külön szabályozni az alkalmazásengedélyeknél. A másik, hogy a LED nem kifejezetten erős fényhatásokkal bír, messziről viszonylag nehezen szúrjuk ki a jelzéseit.

A csodabogár lét a fentiekben lényegében ki is merül, a többi ponton már katonás rendben mennek a dolgok: Jobb oldalt találjuk a bekapcsoló gombot (értelemszerűen a túloldalon van a SIM-tálca), felette a hangerőszabályzókat, a készülék tetején a 3,5 mm-es jack csatlakozó lakik, alul pedig microUSB bemenet kapott helyet. A 8 megapixeles előlapi kamera körül már vannak apró finomságok, itt találjuk az A5 egyetlen hangszóróját, illetve az előoldali LED-es villanót – ez még jól jöhet a szelfik megszállottjainak.

A hátlapon terpeszkedik el az ujjlenyomat-olvasó, a 13 megapixeles kamera, illetve a segédfény. A mérnökök a bal felső sarokba helyezték az utóbbi duót, ami azért jó, mert így feltehetően nem fogjuk összetapicskolni akkor, amikor a biometrikus azonosítást végezzük. Az összeszerelés minőségében nem találtunk kivetnivalót, az oldalsó gombok nyomáspontja kiváló, csak a hátlapnál érezhető, hogy semmiképpen sem egy flagship van a kezünkben. A műanyag „köntös” mentségére legyen mondva, hogy legalább biztonságos a fogása, nem a csúszós fajtából való.

Kijelző

A kissé hűvösre kalibrált színek ellenére tetszetős ez a kompakt forma, manapság már ritkaságszámba megy, ha valahol egykezes használattal találkozunk. Az érintőpanel érzékenységére nincs panasz, akárcsak a betekintési szögre, a fényerő viszont lehetne nagyobb, mert bizony napsütésben erősen közelítenünk kell a csúszka végére, mire használható láthatóságot kapunk. Az sem segít a dolgon, hogy az automatikus szabályzás spórolósra veszi a figurát. A kijelző fizikai védelméről nekünk kell gondoskodni, érdemes rá egy üvegfóliát feldobni. A megjelenítő felbontása a lehetséges maximumon van (a SoC ennyit támogat), a 295 PPI elégségesnek bizonyult, szerintünk az ekkora méretű paneleknél ez egy optimális érték.

Belső

A kütyü meghajtásáról a 28 nm-es csíkszélességen készülő MediaTek MTK6739 SoC gondoskodik. A rendszerchip viszonylag új produktumnak mondható (értjük ez alatt azt, hogy bő egy éve jelentették be), négy darab ARM Cortex-A53 CPU magot és a PowerVR GE8100 IGP-t fogja össze – természetesen sok egyéb más mellett. A 64 bites processzormagok hivatalos órajele 1,50 GHz (a Device Info HW szerint ezt el is éri az A5), még a grafikus chip 570 MHz-en teper. Utóbbinál érdemes megjegyezni, hogy OpenGL 3.2, Vulkan 1.1, valamint OpenCL 1.2 támogatással bír, ezenfelül jó kapcsolatot ápol a H.264 és a H.265/HEVC szabványokkal is. A lapka egyetlen igazi gyenge pontjának az energiaigény tűnik, ezt még alaposan megvizslatjuk.

Természetesen nem csak a Lenovo épít erre a chipre, sőt jobban megnézve azt is mondhatjuk, hogy ebben a szegmensben egy népszerű SoC-nak tekinthető: Alcatel 3x, Honor 7S, Cubot Nova, HTC Desire 12, Huawei Y5 2018, Leagoo M9 Pro stb. Némi különbség azért így is akad, mert egyes gyártók 1,30 GHz-en járatják a cuccost, na és persze az sem általános jelenség, hogy 3 GB-nyi memóriát rendelnek mellé.

A számítási teljesítmény tapasztalataink alapján az elvárható szinten mozgott, itt-ott némi meglepetés viszont történt – erről bővebben később. A nagy rivális Xiaomi Redmi 6A-val szemben csekély a lemaradás, annak előny a minimális órajeltöbbletből származik. Összességében a mérleg nyelve talán mégis inkább a Lenovo A5 felé billenhet, mert itt a rendszermemória mérete 3,0 GB, miközben a rókafarkú köles hasonló megoldása alig 2,0 GB-tal operál. A RAM mérete némi jóindulattal akár szokatlannak is mondható, ebben az árkategóriában egyértelműen a 2,0 GB a sztenderd – a jelek szerint 2018 végén már van, akinél ez az új minimum. A fellegekben járásnak a 16 GB-os ROM vet véget, ebből valamivel alig több mint 8,0 GB lesz a felhasználható tárhely. MicroSD bővíthetőség hiányában biztosan az év poénja cím nyertese lett volna az A5, ám ez szerencsére nem történt meg, lévén hogy akár 256 GB-os kártyát is gond nélkül használhatunk benne. Ügyeljünk rá, hogy ha belső tárhelyként vetjük be az SD kártyát, akkor a sebességre legalább annyi figyelmet szenteljünk, mint a méretre! 

Az MTK6739 agy 46 251 ponton karistolt az AnTuTu alatt, a Geekbench pedig egy kövér 1 859 ponton állt meg (657 egy magon). Futtattunk pár webes mérőprogramot is, a SunSpider 1.0.2 egy szintén nem kifejezetten áll-leejtő 2 037 ms-ot produkált, ellenben az AnTuTu HTML5 mérője alatt már „szárnyalt” a Lenovo A5: 16 843 pötty – ez pl. jobb, mint a három éves csúcshardverrel dolgozó Huawei P8 eredménye. A MotionMark 1.1-gyel zártuk a szintetikus tesztek sorát, ami egyébként szintén megerősített minket abban, hogy nem egy csúcskategóriás vas dönget a hátlap alatt. 

Beszéljünk egy kicsit a saját tapasztalatainkról, ezek talán még inkább mérvadóak, mint a különböző mérőprogramok. A Lenovo A5 egészen addig fürgének mondható, amíg a központi egység erőforrásai javát egy adott alkalmazásra tudja fordítani. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy pl. böngészni kitűnően lehet vele addig, amíg a háttérben nem bukkan fel egy erőforrásigényes app – ez történetesen manifesztálódhat egy Google Play által indított frissítésben. Látványos lassulást tud okozni egy komplex mérőprogram Chrome-ban történő futtatása is; a négymagos MTK6739 csak úgy tud megfelelni ezeknek az elvárásoknak, ha más irányból már nem terheljük az adott művelet alatt. A multitasking tehát ebből a megközelítésből felejtős, a korrekt belső memória (amiből olyan 1 000-1 500 MB üres) arra viszont jó lesz, hogy az appok viszonylag sokáig a RAM-ban tudjanak maradni. Újratöltések persze így is előfordulnak, igazából nem szívesen gondolnánk bele abba, hogy milyen lenne itt az élet 2,0 GB mellett.

A játékos lelkületű vásárlók nyilván nem ebben az okostelefonban lelik meg a számításukat, de azért teljesen reménytelennek sem nevezhető a dolog. Az egyszerűbb, 2D-s gamekkel valószínűleg nem lesznek problémák, a három dimenziós kikapcsolódás már húzósabb lesz, főleg ha egy-két újabb címmel is szeretnénk próbálkozni – a Dead Trigger 2 nem akadály, a PUBG is eldöcög, habár nagy köszönet nincs benne. A tankok rajongóinak fantasztikus hírrel szolgálhatunk, a remekbe szabott World of Tanks Blitz kifejezetten príma játékélményt produkál a készüléken, ezzel már jól el lehet ütni az időt! Érdemes megjegyezni, hogy a rendszerchip melegedésre egyáltalán nem hajlamos, a processzor hosszú perceken át történő csúcsra járatás után sem tudta átmelegíteni a hátlapot.

Szoftver

Ezen a ponton sem maradt el a konkurenciától a Lenovo, az operációs rendszer szerepét az abszolút naprakésznek mondható Android 8.1 (Oreo) tölti be, mely a ZUI 3.0 névre keresztelt felhasználói felülettel lett felturbózva. Az előbb már kitárgyaltuk, hogy a robotos rendszer nem épp korlátlan erőforrások felett uralkodik, ennek ellenére felettébb ritkán találkoztunk komolyabb döccenőkkel, a szoftver kellően hatékonyan bánik a lóerőkkel. Azt mondjuk nem kifejezetten értjük, hogy a szűkösnek mondható belső tárhelyet miért szórta meg ennyire a gyártó, szerencsére ezek jelentős része törölhető, így vissza tudunk nyerni némi kapacitást. Gyárilag amúgy egészen pontosan 40 appot préseltek fel a ROM-ra, ezek név szerint az alábbiak:

• Utility: Freezer, Clock, Notes, Calculator, SIM kártya eszközkészlet, File manager, Beállítások, Finally Clean, Truecaller;
• Multimédia: FM-rádió, Sound record, Video Player, Music Player;
• Játékok: Asphalt Nitro, Bubble Bash 3, Little Big City 2, Puzzle Pets, Sonic Runners, Spiderman
• Egyéb: UC Browser, AppDaily, Syncit, Themes, Beauty Fit, Intelligent aggregating page (erről bővebben később)
• Google csomag: Chrome, Maps, Youtube, Drive, Fotók, Gmail, Duo, Play Zene és Filmek

A kekszes csoda kb. a fele memóriára cuppan rá, az előtöltést követően a GUI reakciókészsége jónak mondható, a hidegindításoknál meg nyilván érezhető, hogy nem egy Qualcomm Snapdragon 845 dobog a cucc belsejében. A ZUI egyébként messze több, mint egy nyers Android. Ez az esetek 99 százalékában kifejezetten jó dolog (az appok lentről felfelé történő suhintásos előhívása viszont piszkosul hiányzik), ízelítő gyanánt álljon itt egy rövid lista a rendszer meggyőzőbb képességeit illetően:

• Ütemezhető (napnyugtától napkeltéig, vagy tetszőleges időpont között) éjszakai fény;
• Zseblámpa, osztott képernyős mód, időjárás előrejelző widget;
• Tetszés szerint módosítható a kezdőképernyők közötti animáció;
• Intelligent aggregating page applikáció (multifunkciós kereső – hírek, appok);
• Appokat zárolhatunk feladatváltóban (ezeket így nem lapozza ki az Android), illetve egy érintéssel megnyithatjuk azok információs lapját.

Hírekből amúgy tényleg jól el vagyunk látva: balra lapozva a Google hírkeresője jelenik meg, még két lapot jobbra lépve a fent említett Intelligent aggregating page tárja elénk a világ eseményeit. Fontos megjegyezni, a Lenovo A5 Play Protect-tanúsítvánnyal büszkélkedhet, tehát:

• a Google által licencelt, a Google saját tulajdonában levő alkalmazásokkal rendelkezik;
• sikeresen megfelelt az Android-kompatibilitási teszten.

A rendszer talán legnagyobb hibája, hogy a menüpontok igen jelentős része, ránézésre legalább azok harmada angol nyelvű, tehát a lokalizáció enyhén szólva félkész – reméljük, ez megváltozik a következő frissítéssel. A biztonsági csomag augusztusi, egyelőre sem ebből, sem a felhasználói felületből nem érkezett még újabb verzió. Az operációs rendszer stabilitása amúgy példás, a szerény erőforrások dacára a tesztelés alatt semmi sem maradt válaszképtelen állapotban, kellő türelemmel minden feladat talpra állt tetszhalott állapotából.

Kamera

A másik pont, ahol sohasem megy fájdalommentesen a költségcsökkentés, s nincs ez másként most sem. Kezdjük elsőként is azzal, hogy a szoftver egészen kellemesnek mondható repertoárt villantott: timelaps, panorámafotó, vízjelezés, arcszépítés, haladó és „AI” mód, HDR. Van geotagging is (a fotók GPS-koordinátákkal történő ellátása), azonkívül örömteli jelenség, hogy a hátlapi mellett az előlapi kamera is kapott egy vakut. Az első használat előtt amúgy mindenképpen érdemes alaposan átböngészni a lehetőségeket, mert pl. a videók alapértelmezetten nem a legjobb minőségben készülnek, így ezt célszerű átállítani.

Optimális fényviszonyok mellett értékelhető produkcióra képes az A5, sötétben azonban tud paranormális jelenségeket produkálni. A dinamikatartomány némi jóindulattal kielégítőnek mondható, a vonalélesség már nem feltétlenül. Általában felfedezhetünk némi túlélesítést, mindezt a széleknél a lencsetorzítás koronázza meg. A fókuszálás tempója átlagosnak mondható, megközelítőleg ez jellemzi az elkészült anyagokat is. Ezért a pénzért értelemszerűen nem számíthatunk lehengerlő képminőségre, szerintünk a papírforma jött be ezen a téren. Készítettünk egy rövid videót is (Full HD felbontásban, 30 fps mellett), hogy jobban meg tudjátok ítélni a kamera képességeit. Igen, ebből azt is látni fogjátok, hogy kézből készült az anyag, illetve hiányzik az optikai képstabilizátor. 

A videó pedig így fest:

Kapcsolatok, egyéb

A Lenovo A5-tel a teljes hazai 4G/LTE-frekvenciasávra (az 1800 MHz-es (B3), a 2600 MHz-es (B7) és a 800 MHz-es (B20)) fel tudunk lépni, a WiFi természetesen szót ért a 802.11 b/g/n szabványú kütyükkel (2,4 GHz-es tartományban) és tud hotspotként is működni. Alapfelszereltség a Bluetooth 4.2, az AGPS és a GPS, NFC viszont nincs – nem nagy meglepetés. Ahogy az előbbiekben már olvashattátok, a jack aljzat sem maradt le a telefonról, aztán megemlítendő még az FM-rádió léte is, ezzel viszont a képzeletbeli lista végére értünk. Annyit érdemes még tudni, hogy a két SIM-es mód a három foglalat miatt akkor is elérhető, ha egy SD kártyával bővítjük a rendelkezésre álló tárhelyet.

Nem voltunk maradéktalanul elégedettek a helymeghatározó rendszerrel (GPS). A műholdkeresés figyelemre méltó sebességgel zajlott, ezen a téren le a kalappal az A5 előtt, a pontosság viszont hagyott kívánnivalót maga után; A Google Maps időnként az épületek falain belülre pozicionált minket, egy esetben pedig egy utcányit tévedett, szóval precíziós csapásmérő fegyverben biztosan nem ajánlott alkalmazni – nem egy Paladin veszett el benne. Lényegesen jobban muzsikált a WiFi modul, mely mind a kapcsolat minőségében (stabilitás, keresés stb.), mind pedig az adatátviteli tempóban remekelt.

Jól vizsgázott az ujjlenyomat-olvasó is. Az ujjlenyomat rögzítése meglehetősen hosszadalmas procedúra volt, ám kétségtelenül megérte, hiszen az A5 utána több mint 90%-os feloldási hatékonysággal működött – cserébe a vizsgálat nem épp fénysebességgel történik. Nehéz elképzelni, hogy ez a feloldási mód valakinek is ne jönne be, ám ha mégis ez történne, akkor még mindig ott a Face Unlock lehetősége.

A beszédhangszóró egyben a főhangszóró szerepét is betölti, akárcsak pl. a Honor 7S esetében. A hangminőség rendben volt, a hangerő viszont érezhetően le van korlátozva – nem torzít, cserébe nem épp fülsiketítő erősséget produkál. A hívásokhoz természetesen tökéletesen elegendő ez a teljesítmény, zenehallgatásra viszont karcsú.

Akkumulátor és üzemidő

A vas nem kifejezetten korszerű gyártástechnológiával készül (28 nm), a relatíve alacsony pixelszám és a combos telep azonban így is érezteti jótékony hatását: átlagos felhasználás mellett 2-3 napos rendelkezésre állással kalkulálhatunk. Az üzemidő nyújtására kapunk különböző segédszolgáltatásokat (egygombos optimalizálás, Freezer, akkumulátorkímélő mód), ezek együttese, illetve automatikus fényerő mellett 10-12 percnyi böngészésre elég 1 százaléknyi töltöttség, A YouTube 60 perc alatt 13-15%-nyi kakaót szív le, ennélfogva úgy számolhatunk, hogy egy komplett délutánt biztos kihúz a cucc.

A Lenovo A5 bő fél napnyi készenlétben 2%-nyi energiaszintet dobott el, úgyhogy a chip takarékos módban vállalható produkcióra képes. A gyárilag mellékelt töltő 5 voltos feszültséggel és 2 amperes áramerősséggel eteti a készüléket, az ideális tartományban (30%-ról 80%-ra) alig 55-60 perc alatt végez, úgyhogy a legrosszabb esetben is két óra alatt bizonyosan használható szintre húzza a telefont. Érdemi melegedéssel töltés közben sem találkoztunk, a hátlap tehát egészen jól szigetel.

Összegzés

A Lenovo A5 remek példája annak, hogy miért született meg a van az a pénz kifejezés. A telefon magától értetődően közel sem tökéletes, ám közepesen nagy összeget tennénk fel arra, hogy ennyi pénzből egyszerűen nem fogtok jobb ajánlatot találni a piacon! Kezdjük elsőként is azzal, hogy a 3 GB-nyi rendszermemória ezen az árszinten egy igazán ritka tünemény, akárcsak az ujjlenyomat olvasó, mely egyébként kifejezetten jól használható. Aztán ott van még a villanóval támogatott előlapi kamera, az optimális környezetben elfogadható minőségre képes hátlapi társai is, no és a remek hatótávval bíró Wifi-ről sem érdemes megfeledkezni. Az 5,45 colos kijelző egyfajta arany középútnak hat, a mérete okán jól kezelhető, miközben a 18:9-es képarány miatt olvasgatni is jó rajta. Oké, a GPS lehetne pontosabb, a háttérvilágítás pedig valamivel erőteljesebb – az automata kissé alul paraméterez –, de ezek olyan dolgok, amivel együtt tudunk élni. 

Az MTK6739 SoC kétséget kizáróan behatárolja az A5 használhatóságát, ezzel érdemes tisztában lenni, de ez az okostelefon remekül helyt fog állni akkor, ha képben vagytok annak képességeit illetően. A Lenovo eme gyermeke arra született, hogy főleg az egyszerű, hétköznapi kihívásokkal szálljon szembe – böngészés, a közösségi médiák kezelése, levelezés stb. Arra a célra megfelelő, hogy ízelítőt kapjatok ebből a világból, hiszen az operációs rendszer naprakész, a rendelkezésre álló erőforrások az esetek döntő többségében elegendőek arra, hogy „mindent” el tudjunk indítani, ki tudjunk próbálni – most az más kérdés, hogy milyen minőségben. Ebből a megközelítésből nézve az A5 tehát felfogható egy első lépcsőfoknak, egy kellemes belépőkártyának, aztán ha majd telnek-múlnak az évek, akkor jöhet egy acélosabb felhozatallal megáldott utód.

A tesztelés végeztével arra jutottunk, hogy a kütyü magabiztosan megugorja a minimális használhatósággal szemben támasztott elvárásokat, ezért a magunk részéről nyugodt szívvel tudjuk ajánlani nektek, ha ezen az árszinten nézelődtök. Ennyiért ez egy tényleg igen jó ajánlat, nyilván ha még több pénzt szántok a vásárlásra, akkor bizonyosan jobb megoldásokat fogtok találni, ám a Lenovo A5 ettől függetlenül korrekt, szimpatikus, szerethető készülék lett!

A Lenovo A5 a Gearbesten jelenleg is megvásárolható (katt a képre!), az ára mindösszesen 89,99 dollár. Ha bármi kérdésetek van, ne habozzatok feltenni! 

Frissítés!

A GBMPLOI8 kuponkóddal a Lenovo A5 korlátozott ideig 85,99 dollár, ennyiért már végképp verethetetlen ajánlat!