Kitárgyaltuk a külsőt, most kukkantsuk be a felszín alá!
Több cikkünkben elmondtuk már, hogy a kijelzők minősége terén, legalábbis, ha a panelokra gondolunk, nem találhatunk túl nagy különbségeket. Ennek oka, hogy a gyártók nagy többsége a jelenleg legelterjedtebb megoldást, a TN panelt favorizálja. A TN panelnek vannak előnyei – például a rendkívül alacsony válaszidő – , és vannak hátrányai is – megjelenítet színek száma, rossz betekintési szög -, ám összességében jó kompromisszumot jelent a jó és rossz tulajdonságok összeszámlálásakor.
A panel tehát nem sokat változik, ennek ellenére találkozhatunk jó és kevésbé jó, vagy egyenesen rossz kijelzőkkel is. Mitől lehet rossz egy kijelző? Rossz lehet a színhelyesség, az alacsony számú megjelenített szín miatti színátmenet, illetve a kép konzisztenciája is hagyhat maga után kívánnivalót.
A jó és a rossz TN paneles kijelzők között a használt elektronika a különbség. A legnagyobb és legkönnyebben észrevehető problémát a színátmenetek jelentik. A TN panel fizikailag csak 262 ezer színt tud megjeleníteni, ami valljuk be nagyságrendi távolságra van a kijelzőkön feltüntetett 16 millió színhez képest. A gyártók számára azonban rendelkezésre állnak különféle szoftveres trükkök és emulációk, amikkel a színátmenetek szebbek lesznek, a szemünk hiányosságait kihasználva elhitetik velünk, hogy a valósnál jóval több színt látunk. Egy rossz monitornál a színátmenet teszteknél vastag vonalakat látunk, egy 23-24 colos kijelzőnél akár ujjnyi vastagokat is. Ez nem jó, egyértelműen mutatja, hogy nincs meg a megfelelő számú szín. Egy jó monitornál is láthatunk ilyen vonalakat, ám jóval vékonyabbakat, sokszor szinte észrevehetetlenek ezek a csíkok.
Mit tapasztaltunk az LG E2290V esetén? Azt kell mondanunk, hogy szinte már tökéletes színátmenetekkel találkoztunk. Hogy ez ne legyen elég, a LED-es technológia miatt a bevilágítás is minimális volt. Igaz, ahhoz, hogy ez kiderüljön kicsit trükközni kell. Ahogy az előző oldalon írtuk a LED-es technológia egyik nagy előnye, hogy a LED-ek csoportonként ki, illetve bekapcsolhatóak. Amikor a teljesen fekete hátteret bámuljuk, azt lesve, hogy mennyi zavaró fény érkezik a káva alól, akkor azt látjuk, hogy ez a fény szinte nincs is. Ennek oka, hogy a jól működő elektronika kikapcsolja a fényforrásokat. Ahhoz, hogy lássuk, hogy mennyi zavaró fényt ad a LED sor arra van szükségünk, hogy a képernyő közepére helyezzünk egy fehér valamit, mondjuk az egérmutató nyilat. Ekkor a LED-eknek kell valamennyi fényt adni, hogy lássuk a nyilunkat. Ennél a tesztnél vehetjük észre a LED megoldás egyik nagy hátrányát, mégpedig azt, hogy a fehér nem lesz fehér. Annak érdekében, hogy a fekete megfelelően fekete maradjon kevés fényt kapunk, emiatt pedig az amúgy fehér egérmutató beszürkül. Ezt a hatást vehetjük észre például a filmek végén, ahol a stáblista görög végig a képernyőn, és a fehér betűk immár nem fehérek, hanem szürkék. A következő oldal a képeké lesz, mert azt gondoljuk, hogy a jó kép ezer szónál is többet mond, például a képminőség terén is. Lássuk hát a teszt közben készült képeket!
