Lehet, hogy elég annyit tudni róla, hogy erre cseréltem a Xiaomit!

Tartalomjegyzék Mutasd

Bevezető

Az utcán járva. kelve egyre több ember csuklóján látok valamilyen hordható okoseszközt, fitnesz karkötőt vagy órát. Az alapvető funkciókat, mint a figyelmeztetőjelzések, az idő mutatása, a lépésszámlálás már mindegyikben benne van, de az utóbbi hónapokban már a 3000 forintos kategóriában is megjelentek olyan funkciók, mint a pulzus- vérnyomás- és véroxigén szint mérése.

Egy osztállyal feljebb jönnek az órák. Nem az óra formájú karkötők, hanem a valódi okosórák, amik az esetek többségében valamilyen Android rendszert futtatnak. Sokáig szemeztem én is ilyenekkel, végül a Xiaomi Amazfit Stratos mellett kötöttem ki, ami egy vérbeli sportóra. Nem mintha olyan komoly sportoló lennék, ami meggyőzött a szép külső, a hosszú akkumulátoros működés, és a napsütésben is viszonylag jól látható kijelző. Na meg persze az, hogy Xiaomi.

Nem ragaszkodtam volna a sportórához, vannak, voltak a piacon viszonylag komolynak tűnő kínai Androidos órák, de mindnek volt hibája. Gyenge kijelző, kicsi akkumulátor, nulla víz elleni védelem, sőt ezek kombinációja.

Amikor a Kospet Hope specifikációja megjelent, eldöntöttem, hogy beújítok egyet. Talán ismeritek azt az érzést, amikor annyira befészkeli magát az ember agyába egy ilyen tech kütyü, hogy addig nem nyugszik, amíg nem szerez egyet magának. Aztán, ha megjön vagy örülsz, vagy eladod. A bevezető elejéből már kiderült, hogy nem adtam el, de hogy miért nem, arra a cikkben próbálok érthető magyarázatot adni.

Csomagolás, tartozékok

Az óra csomagolásán sokat nem kell rágódni, egyszerű fekete doboz, nulla csicsa. Kicsit csalódás is az árához képest, de lássuk be, jobb, ha az óráért fizetünk, mintha a csomagolásra adnánk ki adózott forintjainkat.

A tartozékok köre sem bőséges. Mindössze egy töltőkábelt, egy leírást és egy tartalék fóliát kapunk az órára. Tartalék, mert egyet gyárilag ráaplikálnak, ez már rögtön egy hatalmas piros pont.

Külső

A dobozból egy antisztati zacsiban kerül elő az óra. Elsőre ránézésre nagynak tűnik, de leginkább csak a Stratoshoz képest az. A dizájn inkább sportos, mint elegáns, de manapság sokan hordanak öltönyhöz is ilyen stílusú „ketyegőt”, szóval csak ízlés dolga a dolog. Amikor kivesszük a dobozból egyből elkap minket a húha érzés, az, ami miatt rögtön nem érezzük ablakon kidobott pénznek az elköltött fityingeket.

Masszív ház, nagy, és könnyen, de nem túl könnyen nyomkodható gombok, közöttük pedig kukucskál a kamera. A ház alsó része acélból, felette, a kijelző körüli terület pedig kerámiából készül, ami a Xiaomi telefonjai óta tudjuk, a harmadik legkeményebb anyag a földön, csak a zafír és a gyémánt tudja megkarcolni. Szóval lényegében karcálló a keret, mindig fényes, mindig karcmentes marad.

A kijelző feletti üvegről nem kapunk információt, nem tudjuk, hogy mennyire áll ellen a karcoknak, de ahogy olvashattátok van rajta egy edzettüveg „fólia”, a dobozban pedig egy tartalék. Jó hír továbbá, hogy a Xiaomi Startostól eltérően nem ívelt az üveg, így lényegében bármilyen védelmet vehetünk rá, ami átmérőben megfelelő.

A Hope pántja szilikonból készül, sajnos ez nem egy Xiaomi minőség. Nem rossz, de kicsit kemény, és valahogy a csukló is jobban izzad alatta, szóval könnyen lehet, hogy csere lesz később.

Belső

A Kospet Hope esetén, bár a külső is megfogott, mégis a hardver volt az, ami miatt, csúnya kifejezéssel élve letettem az államat. Nem túlzás állítani, hogy az acél burkolaton belül egy belépő szintű telefont találunk.

A központi egység egy Mediatek MTK6739 lapka, ami négy magot működtet maximum 1,3 GHz-es órajelen. Kapunk mellé 3 GB memóriát és 32 GB tárhelyet is, ami kiemelkedő mennyiség. Van GPS és GLONASS támogatás, hogy a navigáció is működjön, így garantáltan nem fogunk eltévedni! Nagyon lényeges, hogy a beépített akkumulátor 620 mAh kapacitású, ami ismételten egészen bámulatos érték egy okosórában. A gyártó szerint 5 napos készenléti időt kapunk, ami akár lehetséges is, de ki az, aki öt napig nem nyúl az órához?

Külön bekezdést érdemel a kijelző. Eleve hatalmas, 1,39 colos az átmérő, a felbontása pedig csodás, 400 x 400 pixeles. Ezt próbáljátok meg persze egy köralakú kijelzőre értelmezni, ha négyszögletes lenne, akkor lenne meg a 400 x 400 pixel. Ami lényeges, hogy a felbontás is kiemelkedően jó, legalábbis óra fronton, így pedig a pixelsűrűség is olyan, hogy a számlapról elhisszük, hogy valóban mutatok járnak körbe rajta. És ami a lényeg, hogy nem LCD, de még csak nem is IPS panel lapul az órában, egy AMOLED kijelzőt kapunk csodás színekkel és brutális fényerővel, pont olyat, mint amilyeneket a csúcstelefonokban találunk.

A külsőnél említettem már a kamerát. Őszintén megmondom, nem tudom miért raknak a kínaiak az óráikba kamerát. Nem sok értelme van azon túl, hogy lehet vele dicsekedni, nekem kamerás órám van. Ráadásul ezek a kamerák sokszor éppen csak SD felbontásban képesek fotózni, jó esetben kapunk egy 1280 x 800 pixeles fotót, ami annyira rossz, hogy még Facebookra sem lesz használható.

A Kospet Hope viszont a gyári adatok szerint egy vállalható 8 megapixeles fényképezőt kapott. Persze hamar kiderült, hogy a 8 megapixel csak kamu, valójában 5 megapixeles a kicsike, de szégyenkezni emiatt sem kell, sőt. Nem is értem, minek behazudni azt a nyolcast, az 5 megapixel kiemelkedő képességet jelent az órák között.

A hardver bemutatójának a végére még egy fontos momentum, hogy az óra természetesen telefonálásra is alkalmas. Rakhatunk bele Nano SIM-kártyát, és nem csak telefonálni, de netezni is tudunk vele, mert nem maradt ki a 4G támogatás sem. Hab a tortán, hogy kapunk B20 támogatást is, így hasíthatunk a hazai 800 MHz-es LTE sávon!

Az eddigiek alapján azt gondolom, hogy vitán felül áll, ez bizony egy órába rejtett telefon. Sőt, nyugodtan ki merem jelenteni, hogy ezt a hardvert telefonban sem nagyon kapjuk meg 100 dollár alatt, szóval már a specifikációkat böngészve is elmondhatjuk, hogy a Kospet mérnökei csodát tettek!

A végére még egy fontos dolog, amit sikerült majdnem kihagynom, a Kospet Hope IP67-es víz és por elleni védelemmel rendelkezik. Ezt sok konkurens nem mondhatja el magáról, pedig egy okosóránál azért elvárható lenne, hogy egy kis víz ne tegyen benne kárt. Az IP67 amúgy nagyjából azt jelenti, hogy moshatunk benne kezet, esetleg egy gyors zuhany is belefér, de úszni ne akarjunk vele, mert az már sok lesz a jóból!

Telefonos alkalmazás

Ha valamiről szólhatunk rosszat, az a telefonon futtatható segédprogram. A WiiWacth 2 nevű applikáció bűn gyenge, olyannyira, hogy nem is tudom láttam-e már ennél gyengébbet. Azon kívül, hogy ki tudjuk választani melyik sportmódot használjuk, el tudjuk indítani a pulzusmérést, ki tudjuk választani, hogy a telefon mely alkalmazásai küldhetnek figyelmeztető jelzést és cserélni tudjuk az óra számlapját nincs említésre méltó képessége. Talán az óra keresésének elindítás még fontos, ha bekapcsoljuk az óra elkezd pityegni, így könnyen megtalálhatjuk a kanapé párnája alatt. Ennyi! Nem véletlen, hogy az alábbiakban csak néhány képet kaptok róla, nincs is már felület, amiről mentést készíthettem volna.

Használat, tapasztalatok

A Kospet Hope immár harmadik hónapja van a csuklómon, így elmondhatom, hogy a leírtak tényleg a jól megalapozott tapasztalataimat mutatják, nem néhány órás nyomkodás után próbálok véleményt kialakítani.

Az eddigiekben nem szóltam még az órán futó szoftverről, így ezzel kezdem. Az Android 7.1-es, speciális, órákra szabott verziója fut a vekkeren. A szabás jelen esetben meglepően jól sikerült. Van ugyan néhány alkalmazás, ahol a gombok kicsit kilógnak a számlapról, de 98 százalékban minden jól elérhető, beállítható, vezérelhető. Az Android tud magyarul is, minden menü, minden beállítás tökéletes fordítással jelenik meg, angol szöveget nem nagyon találunk. Természetesen van magyar billentyűzet is, de azon gépelni az aopró betűk miatt kínszenvedés. Próbából összepárosítottam a Bluetooth-os Xiaomi egeremmel, azzal egy picit könnyebb volt minden, de lássuk be, elég fura egy órához egeret használni.

A konkurens óráknál sok a panasz arra, hogy azokon nem az Android órákra szabott rendszere, a Wear fut, így lényegében egy normál telefonos Androidot telepítenek. Az alapvetően szögletes kijelzős telefonokra optimalizát rendszer használata pedig, egy csöppet nehézkes egy köralakú kijelzőn. Szerencsére a Hope esetén ettől nem kell tartanotok!

Számomra két dolog volt rendkívül fontos a választásnál, az egyik a kijelző a másik az akkumulátor. Sajnos egyre romlik a szemem, így lényeges, hogy olyan fényerőt, és olyan számlapot használhassak, ami szemüveg nélkül is le tudom olvasni a pontos időt. Nos, ez olyannyira meg van, hogy nem csak az időt látom, de legnagyobb meglepetésemre még a bejövő üzenetek figyelmeztetéseit is olvasni tudom. Erre nem is számítottam. Persze, ha neked még jó a szemed ez nem annyira szempont, de azért mégis fontos.

Az akkumulátorról, ezzel együtt az akkumulátoros üzemidőről is csak jót mondhatok. Egyes okosóráknál sok panaszt olvastam azzal kapcsolatban, hogy már napközben tölteni kellett őket, ami problémás és kényelmetlen is. A Hope esetén erről szó sincs. Rendes használat mellett is kibír másfél-két napot egy töltéssel, ha nem nyomkodom sokat, még ennél is több, akár két nap is lehet a két töltés közötti idő. Nagyon szeretem, hogy van a kijelzőnek egy energiatakarékos módja, ahol csak vékony mutatók és egy egyszerű számlap látszik, az is halványan. Ez amolyan képernyőkímélő mód, ahol nem fogyasztja a kijelző az áramot, mégis leolvasható az idő, legalábbis, ha nem süt a nap.

Az óra vezérlése, használata amúgy rendkívül egyszerű. A menük gyorsak és gördülékenyek, mindent könnyen meg tudunk találni. Felfelé húzva a lépésszámlálót találjuk napi bontásban, ezt a képernyőt jobbra görgetve pedig látjuk az aznapi lépések számát, az elégetett kalóriát és a megtett távolságot.

Fentről lehúzva kerülünk a beállítások részbe, láthatjuk a SIM kártya és a Bluetooth állapotát, jobbra tekerve pedig a telefonok lehúzható menüjében található beállításokat kapcsolgathatjuk. Tovább görgetve a tisztító funkció (bezárja a programokat, kipucolja a memóriát), utána pedig a zene távvezérlés és az időjárás következik.

Balról jobbra húzva ujjunkat a számlapon az értesítésekhez jutunk, jobbról balra pedig a menübe. Ezt nem részletezem, lényegében egy telefonhoz hasonló az egész. Van azonban egy fitnesz menüpont, ami telefonokra nem jellemző. Itt tudjuk a sportmódot kiválasztani, illetve láthatjuk az adott sporthoz kapcsolódó mentéseket.

Nem szóltam még a kameráról. Alább beillesztek néhány fotót is. Ahogy látható itt nem érdemes a kép minőségét boncolgatni. Ahhoz képest, hogy óra nagyon jó, de azért fotópályázaton ne akarjunk ezekkel a képekkel elindulni. Tisztes, éppen az elfogadhatón belüli minőség, ha más nincs, ez is jó alapon.

A GPS viszonylag hamar talál műholdakat, a Google térkép remekül működik. Kipróbáltam SIM kártyával is, de tényleg csak egy rövid időre, ami arra elég volt, hogy lássam, az internet sebességével sincs gond. Ez mondjuk külön előny, mert valamilyen oknál fogva a Bluetooth kapcsolaton keresztül nem lehet a telefon internet kapcsolatát megosztani, így pedig kártya nélkül csak a wifis hálózatok maradnak.

Összegzés

Azt hiszem okosóra fronton révbe értem. Nekem fájt volna egy drága Samsungot venni, az almás dolgoktól meg a frász tör ki, szóval maradnak a kínai márkák. Eddig azonban az egy Xiaomit kivéve nem találtam olyan órát, aminek ára a fájdalomküszöböm alatt lett volna, és képes lett volna azt a minőséget, azokat a képességeket hozni, amiket elvárok egy ilyen szerkezettől.

A Kospet Hope azonban valami egészen más, mint amit eddig láttam. A papír nem hazudott, mindent megkaptam, amit a specifikációk alapján vártam. Az óra rendkívül mutatós, gyors, és mindent tud, amire szükségem lehet. A kijelzője egészen pazar, az akkumulátoros üzemidő pedig, hála a hatalmas 620 mAh kapacitású akkunak egészen mesés.

Az első olyan óra, aminek a számlapja pont annyira jó néz ki élőben, mint a képeken!

Hogy jobb-e, mint a Xiaomi Stratos? Azt merem mondani, hogy az akkumulátoros üzemidőt és a vízállóságtól eltekintve igen. A pulzusmérője lényegén ugyanazokat az értékeket hozta. Sok fajta sportot támogat, a hardver erősebb, a telepített Android rendszer pedig jóval nagyobb rugalmasságot biztosít. Nekem nem különösebben hiányzik, hogy 50 méter vízmélységig vízálló maradjon, az úszás sem a kedvenc időtöltésem, szóval ezzel így elvagyok.

A két óra árban egy szinten helyezkedik el, így számomra már egyértelmű a választás. Csak és abban az esetben maradtam volna a Stratos mellett, ha annak sportos képességeit ki tudtam volna használni, de mivel nem futok maratont, nem indulok Balaton átúszáson a Kospet Hope pedig mindent tud, amit kell, és amit nem, az nem is hiányzik.