Kipróbáltuk: Toshiba Z830, egy igazi ajándék
Bár azt gondolhatnátok a bevezetőt olvasva, hogy egy teljesen más oldalra tévedtetek, ez nem így van, ez még mindig a HOC, még mindig tesztelünk és bemutatunk minden féle számtech kütyüt. Akkor mégis miért ilyen a bevezető? Valahogy érzékeltetni szerettem volna, hogy mit éreztem, amikor kézbe vettem a Toshiba gépét. Régen, nagyon régen forgattam, nyomkodtam utoljára számítógépet ilyen élvezettel, és igen, valószínűleg magam is annyira örülnék egy ilyen gépnek, mint a bevezető képzeletbeli alanya.
A Toshiba Z830-ig nagyon nagy utat tettek meg a hordozható gépek. A kezdetek vaskos, bumfordi, hangos és melegedő gépeitől sok év fejlesztése vezetett napjaink vékony, csendes és könnyű notebookjaiig.
A Portégé családba tartozó Z830 az Ultrabookok egyre népesebb családjába tartozik. Ezeknek a gépeknek közös jellemzője a vékony kialakítás és a hosszú üzemidő. A Z830 vastagsága 8 és 16 milliméter között változik, a gyártó ígérete szerint több, mint nyolc óra az akkumulátoros üzemidő. A gép fémes hatású szürke burkolatot kapott kívül és belül is. A Toshiba oldalának tanúsága szerint a fémes hatás annak köszönhető, hogy valóban fémet, magnéziumötvözetet tapizunk.
A kijelző mérete 13,3 colos, felbontása mindössze 1366 × 768 pixel, ennek ellenére a mindennapokban teljesen jól használható. Már csak azért is, mert a képernyő matt, tükröződésmentes bevonata jól teszi a dolgát, napfény mellett is láthatóak maradnak a részletek, persze nem olyan minőségben, mintha sötétben használnánk.
Az Ultrabookok nem szoktak optikai meghajtót tartalmazni, aminek több oka is van. Egyrészről a gép vastagsága tenné nehézkessé a beépítést, másrészről napjainkra szinte teljesen feleslegessé vált a lemezolvasók használata. A villámgyors internet, a nagy kapacitású memóriakártyák és a gyors USB 3.0-ás csatlakozó felület mellett már csak egy Blu-ray olvasó tudna labdába rúgni, legalábbis kapacitás tekintetében, de ilyen formátumon ritkán adnak ki szoftvereket. A kijelző felbontása nem éri el a teljes HD-t, így a nagyfelbontású filmeket sem ezen fogjuk nézni, maximum akkor, ha igénybe vesszük a HDMI kimenetet, de akkor ugye nem a Z830 kijelzőjének a felbontása lesz a lényeges.
Az optikai meghajtó hiánya mellett a gép teljes értékű hordozható számítógépnek mondható, hiszen mindent tud, amit egy átlagos notebook, még egy kicsivel többet is. Csatlakozók szempontjából nem lesz hiányérzetünk. Összesen három USB kaput találunk, ezek közül az egyik, praktikus módon, a gép oldalán lévő USB 3.0 szabványú. Ide csatlakoztathatjuk a gyors háttértárakat, így nem kell a kijelzőt hajtogatnunk, ha valamilyen eszközt használni szeretnénk.
A gép hátsó frontján találunk még egy Ethernet csatlakozót, egy HDMI és egy D-Sub kimenetet, amiken a képet, illetve HDMI esetén a hangot a gépből kivezethetjük.
Több ismerősömnek is megmutattam a Portégé Z830-at, és egytől egyig mindegyik a zárat kereste, amit elhúzhat, hogy felnyissa a kijelzőt. Nos, itt nincs zár, sőt a kinyitáshoz sem a megszokott helyre, az előlap közepéhez, hanem a kijelző két oldalára kell nyúlni, ahol egy kis vájat segít minket, hogy felnyissuk.
Elsőre nagyon fura érzés a vékony kijelző felhajtásakor, hogy nem is kicsit meghajlik. Ez persze a használati értékből nem von le, mindössze csak nem szoktunk hozzá az érzéshez. Ezzel szemben a gép alsó része abszolút stabil, pedig vastagnak azt sem nevezhetjük. Mivel szétszerelni nem szeretnénk a gépet, ismét a gyártó oldalához fordulunk, ahol azt találjuk, hogy a házon belül méhsejtszerű elrendezést találunk, ennek köszönhető az említett stabilitás. Tény, ezt a részt nem lehet hajlítgatni.
A bevezetőben már említettem, hogy a billentyűk nagyon finoman, rövid úton járnak, laposak, a sarkuk le van kerekítve. A gép kis mérete miatt a billentyűk mérete sem lehet akkora, mint egy asztali klaviatúránál, de ettől függetlenül jól használható. Talán egy pici homorítás jól jönne a billentyűk tetejére, hogy biztosabb legyen a leütés. Fontos megemlíteni, hogy a gombok háttérvilágítást is kaptak, így sötétben is jól használhatók.
A tapipad mérete is megfelelő, ráadásul a többujjas érzékelés sem idegen neki, így a PDA-kon, tableteken megszokott ujjmozdulatokkal nagyíthatunk például képeket, szövegeket.
A bevezetőben már említettem, hogy bekapcsolás után az oprendszer teljes felállásáig szokatlanul rövid idő telik el. Ez persze csak azoknak szokatlan, akik nem SSD háttértárat használnak, de az biztos, hogy az általam mért 24,91 másodperc tényleg nem sok. Ráadásul ez nem az alvó állapotból történő felébresztéskor, hanem a teljesen kikapcsolt állapotból, a Windows 7 teljesen betöltött állapotáig eltelt idő. Akinek még ez sem lenne elég, az használhatja a Toshiba Hi- Speed Start beállítást is, ami a saját mérésem szerint újabb 4 másodpercet faragott le az indítási időből.
Ha már a Hi-Speed Start-nál tartunk, akkor fontos megemlíteni, hogy a Toshiba meglehetősen sok segédprogrammal kedveskedik a vásárlóknak. Ezek a gép finomhangolásától a multimédiás képességek maximális kihasználásán keresztül, a rendszer helyreállításáig mindenhez segítséget nyújtanak. Akinek még ez sem lenne elég a jóból, annak figyelmébe ajánlhatom a Toshiba saját zeneáruházát, ahol fillérekért tudunk legálisan hozzájutni kedvenc hangjainkhoz.
A sok szó után következzenek a számok, mértünk is!
