Kipróbáltuk: MSI Z68A-GD80 G3 – csúcslap Sandy Bridge alá MSI módra

Az elmúlt években megszokhattátok, hogy az oldalon rengeteg alaplapcikkel jelentkezünk, és gyakorlatilag minden friss modellt, újdonságot bemutatunk, ami csak kikerül a GIGABYTE és az ASUS műhelyéből. E két márka hangsúlyos, és azért csak ezen gyártók termékei voltak a porondon, mert velük állunk partnerségben. Most azonban egy harmadik gyártó is belép a körbe, azaz bővülni látszik a versenyszféra. Nagy meglepetést nem fog okozni a név, ugyanis ez nem más, mint az MSI!

Azt gondolom, hogy az MSI nevet mindenki ugyanúgy ismeri és hallott már róla, mint a másik két nagy alaplap specialistával. Mára a cég portfóliója ugyanúgy kibővült számtalan más termékkel, mint a hasonlóan nagy cégeké, de természetesen a hatalmas hagyományokkal rendelkező alaplapos üzletág is megmaradt, sőt, él is virul.

Egy kis kitérő: visszaemlékszek még a régi szép időkre, amikor magam is deszkavásárlás előtt álltam, bújtam a teszteket, hogy vajon melyik Intel 865PE lapkakészletű socket 478-as lapot kellene választanom a Celeron D procim alá, hogy a sebesség mellett a tuning kapcsán is jó esélyekkel induljak. Akkoriban az MSI egy nagyon jó szériát eresztett ki ezzel a chipsettel, így a választás egy MSI 865PE Platinum Edition-re esett. Fekete NYÁK, exkluzív dizájn, gyorsaság és bővelkedő tuninglehetőségek jellemezték azt a deszkát, jópár évig kiszolgált, és nem tagadom, nagyon szerettem is. Az már csak hab volt a tortán, hogy a 2,4 GHz alapórajelű Celeron D CPU-m játszi könnyedséggel szaladgált benne 3,6 GHz-en.

Azóta persze elképzelhetetlen vízmennyiség folyt le a Dunán, belegondolni is nehéz, mekkora fejlődésen ment keresztül az egész ipar. Kár is több szót a múltra fecsérelni, térjünk vissza a jelenbe. Október van, közeleg a Bulldozer rajtja, nincs messze a Sandy Bridge-E, jövőre pedig érkezik az Ivy Bridge. A Sandy Bridge-alapú Intel processzorok már jóideje a piacon vannak, köszönik szépen, élnek és virulnak, ezt bizonyítják az eladások is, így nem egy elveszett ötlet Sandy Bridge alá alaplapot gyártani, természetesen LGA1155-ös foglalattal. Az MSI ezt pontosan tudja, ezért van az, hogy LGA1155-ös portfóliója összesen 49-féle(!!!) modellt kínál. H61 alapokon 17 darab, H67-tel 10 darab, P67-tel szintén 10 darab, míg Z68-cal 12 darabból álló választékból válogathatnak a vásárlók. Mondanom sem kell, nem létezik, hogy ekkora kínálatban valaki ne találja meg azt, ami az ízlésének és a pénztárcájának megfelel. Természetesen a legfrissebb modellek a Z68-ra épülnek, ugyanis ez a PCH a legújabb az Intel kínálatában.

Az MSI úgy gondolta, ezúttal az lesz a legjobb, ha nem a belépőszinttel gurigázunk, hanem figyelő és tesztelő tekintetünket azonnal a csúcsmodell, azaz az MSI Z68A-GD80 G3 felé irányítjuk. Ez a gyakorlatban azt eredményezte, hogy az alaplap meg is érkezett szerkesztőségünkbe, ahol egy alaposabb szemrevételezésnek és egy gyorstesztnek vetettük alá a drágaságot. Kezdjük meg vele az ismerkedést!

MSI Z68A-GD80 G3

Az MSI is figyeli és követi a piaci trendeket, melynek eredményeképp egy nagyon igényes külsejű alaplapot sikerül életre kelteni. A nyomtatott áramkör fekete, a bővítősínek és egyéb komponensek kék színben tündökölnek, és egy kis ezüst is bekerült a fém felületeknek köszönhetően. Ez a színhármas – és persze maguk az alkatrészek, a hűtőbordák, a kiegészítők) – adják meg azt a minőségérzetet, azt a szép látványt az MSI Z68A-GD80 G3-nak, amit egy ilyen kategóriás alaplaptól bizony el is várunk. A deszka felépítésben az ATX szabványt követi, ezért 30,5 × 24,4 cm-es méretekkel rendelkezik. A tápellátás a megszokott 24-tűs és 8-tűs kiegészítő tápcsatlakozóval történik, ebben még nincs semmi meglepő, az viszont nem megszokott, hogy egy alaplapon PCI Express tápcsatlakozóval találkozzunk. Márpedig a Z68A-GD80 G3-on ilyen is van, legfelső, ×1-es PCI Express sín mellett. Ez nyilván többkártyás rendszerek építése során jön jól, egy kis extra kakaót pumpálhatunk be vele a konfignak.

Az MSI Z68-GD80 G3-on már a foglalaton is látni, hogy nem a sarki kisboltból szerezték be. Bár valójában semmit nem befolyásol, ilyen kialakítású védőkupakkal még sehol máshol nem találkoztunk. Ha ezt eltávolítjuk, akkor tárul elénk a sötét árnyalatú LGA1155 foglalat, amit a Lotes gyártott le – ilyennel már találkoztuk, rendszerint a nívósabb modelleken. A foglalat körül találjuk a tápellátó szekciót, amelyhez kapcsolódóan négy dolgot érdemes megemlíteni. Az első, hogy a lap 12 fázisú tápellátással dolgozik. A második az úgynevezett Active Phase Switching névre hallgató technológia. Nem nehéz lefordítani, ez bizony aktív fáziskapcsolást jelent, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy a nem használt fázisok, illetve az ide kapcsolódó alkatrészek kihasználatlanság esetén lekapcsolnak, magyarán a fázisok kapcsolása a terhelésnek megfelelően alakul.

Ez nem újkeletű dolog, máshol is találkoztunk már hasonlóval, azt viszont fontos kiemelni, hogy az MSI-nél nem szoftveres megoldásról van szó, a vezérlés teljesen automatikus, hardveres alapú, a dolgot egy speciális IC lapka végzi. Nem haszontalan a dolog, ugyanis növeli a hatásfokot, és mivel a fogyasztás csökken a használatával, ezért hosszú távon megtakarítást is eredményez (az alaplapon a foglalat mellett lévő kék ledsor informál az aktuális terheltségről és a használatban lévő fázisok számáról).

A harmadik dolog a DrMOS. Aki mostanában kicsit is képben van az MSI alaplapjaival, az biztosan találkozott már a DrMOS-szal is, ugyanis már jó ideje ezt a megoldást alkalmazza a cég az alaplapjain, egészen a P45-ig visszanyúlóan. A DrMOS egy tápellátó komponens, a Driver-MOSFET rövidítése.

A technológia lényege az, hogy a vezérléshez szükséges driver IC, valamint a felső és az alsó MOSFET egyetlen lapkába, egy tokba került. Egyik fontos erénye a kapcsolási frekvencia megnövekedése, amely a hagyományos MOSFET-hez képest a gyártói adatok szerint négyszeres sebességet jelent, amely jelentős javulást eredményez a stabilitásban a feszültségszabályozásban. Nem csak általános körülmények között, hanem kemény tuning esetén is megőrzi stabilitását és hatékonyságát. A negyedik dolog a Military Class II, mely egy kicsit több szót érdemel, és nem csak a PWM területre, hanem az egész alaplapra vonatkozik. A közelmúltban is olvashattatok egy olyan alaplapról, mely a hadászati szabványoknak is eleget tevő komponensekre épült. Az MSI esetében gyakorlatilag ugyanerről van szó. A Military Class II, ahogy a neve is mutatja, már a második revízió, de a lényeg a részletekben rejlik, azaz az alkatrészekben.

Hi-c CAP

A Hi-c kondenzátorok lelke a tantál (tantalum), mely a periódusos rendszer 73-as rendszámú eleme, és elég ritka, szürkésfehér, csillogó fém. Olvadáspontja igen magas, 3017 °C. Nagy kémiai ellenálló képessége miatt kémiai eszközöket és elektródákat készítenek tantálból. Fogászati fúrók, analitikai mérlegek súlyai, röntgencsövek katódjainak, töltőtollhegyeknek a készítésére használják. Mivel a szövetek mellett jól megfér, ezért a szervezetben bennmaradó, például a csontokat megtámasztó segédeszközöket készítenek belőle. Elterjedten használják főként mobiltelefonok és más elektronikus berendezések kondenzátoraihoz is, mint azt a mellékelt ábra is mutatja. Ennek köszönhetően a Hi-c kondenzátor a becslések szerint nyolcszor hosszabb élettartammal bír, mint a hagyományos szilárdelektrolit kondenzátorok.

SFC

Az SFC (Super Ferrit Choke) egy speciális kialakítású vasmagos tekercset takar. A tekercs olyan vasmagot tartalmaz, amelynek az áteresztőképességét jelentősen megnövelték. A hagyományos tekercsekhez viszonyítva az SFC 35 °C fokkal alacsonyabb hőmérsékleten dolgozik. Ez természetesen kis mértékben pozitívan hat a hőtermelésre és a stabilitásra is.

Solid CAP

A Solid CAP, azaz szilárdelektrolit-kondenzátor a Military Class sorozat kiindulási alapja. Ezek a modellek hagyományos elektrolit kondenzátorokat már abszolút nem tartalmaznak, minden kondi legalább Solid CAP, de ahol kell, oda a Hi-c kondenzátorok kerülnek fel. Így nem kell többé aggódnunk a felrobbanó kondenzátorok miatt, ezek a típusú kondik elenyésző számban hibásodnak meg, névleges élettartamuk 10 év.

Ezekből az összetevőkből alakul ki a Military Class II, a csomagban egyébként egy tanúsítványt is találunk, amely ezeknek a paramétereknek a hitelességét garantálják. A PWM terület szokás szerint L alakban öleli körül a processzorfoglalatot, így mind a két oldalra 1-1 vaskos, nikkelezett alumínium borda került, az összeköttetést egy vastag, lapított réz hőcső biztosítja, amely szintén nikkelezett. A bordákra természetesen egy kis figyelemfelkeltés is elfért, 1-1 kék lemezen a Military Class II-t és az OC Genie II-t olvashatjuk, mely két dolog a mai MSI lapok meghatározó tulajdonsága. Ugyanilyen anyagú és stílusú a borda délen, a Z68 PCH-n is, természetesen a formája el van lapítva, hogy ne akadályozza meg a hosszú videokártyák beszerelését. Ezen az MSI márkajelzést találjuk.

Ahogyan az ATX szabványú Sandy Bridge lapokra általában jellemző, ezen a modellen is négy darab DIMM foglalatot találunk, melyek természetesen DDR3 modulokat fogadnak, egészen 2133 MHz-ig, maximum 32 GB kapacitással. Használat során a dual-channel támogatott. A csatornák megkülönböztetését a színek is segítik, az egyik csatorna kék, a másik fekete színnel jelölt. A RAM slotok és a 24-tűs tápcsati után még egy szokatlan elemet szúrhatnak ki a figyelmes szemek a NYÁK szélén. Ez a kék, “legó-szerű”, hét lyukkal tűzdelt dolog nem más, mint egy mérési kivezetés. Multiméterrel akár azonnal is nekifoghatunk az értékek kiolvasásához, de a csomagban hosszabbító kábeleket is találunk (V-Check cables), ha ily módon egyszerűbb a dolgunk. Kimérhető értékek: VCCP, CPU_VTT, GPU_GFX, VCC_DDR, PCH_1P05, GND, GND.

Nézzük a SATA-s szekciót. A PCB szélén, elforgatva hat portot kapunk, míg egy kicsit beljebb egy további példány figyel, a hagyomány felhelyezést magáénak tudva. A csatlakozók színe fekete és fehér, ennek is jelentősége van. A hatos blokk minden csatija a Z68 PCH-ból érkezik, a két darab fehér a SATAIII-as szabványt támogatja, azaz 6 Gb/s-os sebességre képes, míg a fennmaradó négy darab fekete SATAII, 3 Gb/s-os tempóval. A egyedül árválkodó, “állított” fehér part a Marvell 88SE9128 vezérlőlapka gyermeke, mely egyébként egy 6 Gb/s-os eSATA portot is eredményez a hátlapon. Ha egy könnyed mozdulattal átröppenünk az nyomtatott áramkör szemben lévő szélére, akkor találkozhatunk a gigabites LAN vezérlővel is, mely egy Realtek 8111E példány, sokszor láttuk már, kedvelt chipnek számít. A sarokban egy THX matricát is megpillanthatunk, ez alatt húzódik meg az audio vezérlő, mely egy Realtek ALC 892 lapka, vele sem ez az első találkozásunk. Maximum 8 csatornás biztosít jack érzékeléssel, Azalia 1.0 és Vista Premium támogatással.

Az alaplap alsó részén sem maradunk említésre méltó dolgok nélkül, a legjellegzetesebb a három fizikai vezérlőgomb. A “reset” és a “power” funkciója egyértelmű, az OC Genie viszont izgalmakat rejt magában. Az MSI Z68A-GD80 G3 OC Genie II támogatással bír. Ennek elérésére két mód lehetséges. Az egyik a már említett gomb, melynek megnyomása egyszeri és azonnali tuningot eredményez, esetünkben a Core i7-2600K órajele terhelés alatt 4200 MHz-re nőtt. Aki tehát nem érez magában kellő rutint és bátorságot a manuális tuninghoz, az nyugodtan kérheti az OC Genie gomb segítségét. A másik mód természetesen a BIOS-on keresztüli elérés.

Ha már a BIOS-nál tartunk, itt kicsit megszakítanám a gondolatmenetet. Az MSI is UEFI BIOS-t használ, azaz az egész környezet grafikus alapú. Ezt az MSI egy picit a saját arcára formálta, és a Click BIOS nevet adta munkájának. Ezen a modellen már a Click BIOS II teljesít szolgálatot. Ez egy nagyon egyszerű és letisztult, jól átlátható grafikus felületet eredményezett, mely nem csak egérrel, hanem akár érintőképernyővel is vezérelhető. A felület szinte ugyanúgy néz ki, mint Windows alatt, az egyes műveleteket akár az egér húzogatásával, “drag & drop” módszerrel is elvégezhetjük. Természetesen teljes elérést kapunk az alaplap összes képességéhez, beleértve a monitorozást és a magas szintű tuningot is. Az OC Genie II funkcióit, a CPU, a RAM, az iGPU és a HDD-vel kapcsolatos lehetőségeket tehát a Click BIOS II alól tudjuk elérni. Az MSI az OC Genie II képességei alá sorolta az SSD-vel történő HDD gyorsítást is, azért azt tegyük hozzá, hogy ez az Intel Smart Response Technology funkciója, amihez a Z68 PCH is alapfeltétel.

Alul a fennmaradó területen a tűs kivezetéseket találjuk, fókuszban az USB-vel. A nagy kék csatlakozó az MSI hátlapi kivezetéshez (panel) tartozik, mely két darab USB 3.0 portot kínál. A következő pirossal van jelölve, mely azt jelenti, hogy az erre a kivezetésre között csatik Super Charger funkcióval rendelkeznek. Jól sejtitek, hogy ez mit takar, eszközeink gyors és egyszerű feltöltését, a gép kikapcsolt állapotában is.

Egy fontos dologról még nem beszéltünk, ez pedig a bővítősínek területe. Szándékosan hagytuk a végére ezt a kérdést, ugyanis mostanában a PCI Express 3.0 támogatásának kérdése nagy port kavart az alaplapgyártók között. Ki támogatja valójában, ki nem, stb. Mi ebben senki részére nem szeretnénk állást foglalni, ugyanis a lényegen nem változtat: Az MSI Z68A-GD80 G3 alaplapja minden kétséget kizárólag PCI Express 3.0 szabványt támogató hardverrel rendelkezik, erre utal a modell nevében a G3 jelölés is.

A PCI Express 3.0 jellemzői, újdonságai:

A PCI Express a Peripheral Component Interconnect Express rövidítése, mely egy soros kialakítású buszt, adatkapcsolatot takar. A PCI Express mára szinte teljesen leváltotta elődeit (PCI, PCI-X, AGP). Természetesen ez a szabvány is folyamatos fejlődésben van. Az 1.x változatok 250 MB/s-os (2,5 GT/s) sebességre voltak képesek 1 szálon, 16 szál esetén ez 4 GB/s-os (40 GT/s) tempót jelentett. A 2.x szabvány megduplázta ezt a sebességet, így minden értéket kettővel kell megszoroznunk.

A PCI Express 3.0 kapcsán is duplázásról lehet beszélni, azaz szálanként immáron 1 GB adat tolható át másodpercenként, 16 szál esetén ez 16 GB/s-os (128 GT/s) adatátvitelt jelent, ami a jövő grafikus kártyáinak is kellő mozgásteret biztosít. Bár a megjelenését előbbre tervezték, végül erre az évre csúszott át, de ennek nincs nagy jelentősége, hiszen jelenleg se vezérlő, se VGA nincs, amivel ki tudnánk használni. Természetesen a szabvány visszafelé kompatibilis.

A felvehető teljesítményt tekintve eltérő információk vannak, de annyi bizonyos, hogy szabvány szerint egy átlagos PCI Express bővítőkártya 25 wattot fogyaszthat (×1: 10 watt az indításhoz), ez alól kivétel a PEG, a PCI Express Graphics mód, ilyenkor az adott grafikus kártya maximum 75 wattot szippanthat fel a sínen keresztül. Ezt egy kiegészítő 6-tűs tápcsatlakozóval további 75 wattal, míg egy 8-tűssel 150 wattal lehet megtoldani. Így jön ki a (75+75+150) a 300 wattos maximális szabvány szerinti felvehető teljesítmény. Természetesen vannak modellek, amelyek ezt figyelmen kívül hagyják, például a két darab 8-tűs tápcsatlakozóval rendelkező kártyák adott esetben túllépik a 300 wattot. Elméletileg ezzel kapcsolatban a PCI Express 3.0 vonatkozásában nincs változás.

A “World’s first” megint csak sokadlagos tényező, inkább egy marketingfogás, amit érhető módon mindenki szívesen süt el. Ha belegondolunk, teljesen mindegy, hogy ki hanyadiknak adja ki a PCI Express 3.0 támogatású alaplapjait, hiszen ez a technológia megfelelő videokártya hiányában még egyik alaplapban sem használható, és ez egy darabig még így is fog maradni. Valós előnyt tehát majd csak akkor fog nyújtani nekünk a PCI Express GEN 3, ha a szabványt támogató grafikus kártya kerül majd a rendszerbe (és ekkor is csak izmosabb modellek esetén számolhatunk gyorsulással). Ugyebár a vitát azok a bizonyos “switch-ek” robbantották ki a NYÁK-on a sínek környékén. Ami biztos, hogy az MSI Z68A-GD80 G3 alaplapjára olyan revíziók kerültek fel, amelyek tökéletesen kompatibilisek az új szabvánnyal. Ezen a modellen három darab teljes szélességű PCI Express sínt kapunk, melyből az első kettőt javallott videokártyához használni. Egy kártya esetén az első sín ×16-os módban üzemel, két kártyánál a sínek sebessége ×8/×8 módra vált. Az SLI és a CrossFireX egyaránt támogatott. A három darab “hosszú” sín mellé kapunk két rövidet is ×1-es sebességgel, valamint két darab hagyományos PCI sínt is. Az alaplap nagy részét kivégeztük, már csak a hátlapi szekció ismertetése maradt hátra:

A sort egy kombi PS/2 csatlakozó és a digitális optikai kimenet nyitja. Ezt egy kis mikrokapcsoló követi, melyet a tuningosok örömmel fognak fogadni, ugyanis egy “CMOS Clear” gombról van szó. Ezt a VIA vezérlőnek köszönhető FireWire csatlakozó, két USB 2.0 és a SATAIII szabványú eSATA követi. A következő két oszlop nagyon hasonló, ugyanis mindkettő két darab RJ45 LAN csatival indul, és két darab USB-vel folytatódik. A kutya utóbbiaknál van elásva, ugyanis a feketék csak 2.0, míg a kékek 3.0 fajtájúak. Ezeket a Sandy Bridge CPU integrált grafikus magjának a kihasználására felpattintott videokimenetes szekció követi, mely egy HDMI-ből (1.4!) és egy DVI-ból áll, így abszolút a digitális világra koncentrál. A sort – ahogy mindig – a jack portok zárják le.

{jospagebreak_scroll title=Virtu, SRT, Specifikáció, Click BIOS2, galériák}

Mivel az MSI Z68A-GD80 G3-on vannak videokimenetek, így a Lucid Virtu is használható, és mivel Z68 PCH-ről beszélünk, ezért az Intel Smart Response Technology is hadra fogható a követelmények teljesítésével.

Lucid Logix Virtu

Intel Smart Response Technology

Intel Smart Response technológiát már bemutattuk, ezt idéznénk fel most újra:

Intel Smart Response Technology: Ezzel merevlemezünket, és ezáltal a rendszerünket tehetjük sokkal gyorsabbá, gördülékenyebbé a következő módon: A szolgáltatás aktiválásához egy legalább 20 GB kapacitású, körülbelül 200 MB-os olvasási és 150 MB/-os írási sebességre képes SSD-re van szükségünk, mely gyorsítótárként fog szolgálni a merevlemez számára. A HDD-vel kapcsolatban annyi a kikötés, hogy SATA felületen keresztül csatlakozzon az alaplaphoz, és Windows 7 operációs rendszer fusson rajta. A két meghajtót egy RAID tömbbé kell egyesíteni, majd aktiválni kell az Intel Smart Response szolgáltatást. Ezután a rendszer figyeli a leggyakrabban használt fájlokat, alkalmazásokat (az indítófájlokat is), és áthelyezi azokat az SSD meghajtóra. Ennek az lesz az eredménye, hogy rendszerindításkor és leállításkor, valamint a gyakran használt programok indításánál és használatánál közel SSD-szintű sebességet és válaszidőt fogunk kapni, hiszen a lényeges állományok arról töltődnek be. A Z68 egyik nagy újítása ez a technológia, ez ugyanis egyik korábbi PCH-ban sem volt elérhető.

A cikkben szereplő állandó tesztkomponenseinkért az alábbi támogatóinknak jár köszönet:

• Kingston HyperX T1 DDR3 1600 MHz 2 × 2 GB Kit – Kingston Magyarországi Képviselet
• Kingston SSD Now V Series 64 GB SATA2 (SNV425-S2/64) – Kingston Magyarországi Képviselet
• Xigmatek NRP-HC1501 – PC Gear
• ASUS 24T1E TV Monitor – ASUS Magyarországi Képviselet