Kipróbáltuk: MSI A75MA-G55 – Fusionáljunk az Újévben is!
Elmúlt a karácsony, reméljük mindenkinek békességben, boldogságban, de még hátra van az év utolsó nagy eseménye, ami maga a Szilveszter. Mi azonban az ünnepek között sem pihenünk, és újfent friss cikkel jelentkezünk.
A 2011-es évet egy MSI alaplap rövid bemutatója és villámtesztje zárja. Az év egyik fontos eseménye volt, amikor az AMD életre keltette és piacra bocsájtotta a Socket FM1 platformot, azaz a Brazost követően útjára indult az igazi Fusion hullám a Llano APU-knak köszönhetően.
Egy új platformra, egy új foglalatra az alaplapgyártók mindig ráharapnak, és a megfelelő marketingcsomag puffogtatása mellett többféle modellel igyekeznek lefedni a piaci igényeket. Oldalunkon eddig már GIGABYTE és ASUS FM1 modellekkel egyaránt találkozhattatok, ami eddig kimaradt, az az MSI volt. Most ezt a rést tömjük be, és egy MSI FM1 foglalatú modellt ismertetünk meg veletek az MSI A75MA-G55 személyében!
MSI A75MA-G55
Az alaplap neve már önmagában is elég közlékeny, hiszen az A75 magára az FCH-ra (Fuson Controller Hubra) utal, azaz a jobbik vezérlő került fel a PCB-re. Az MA a NYÁK micro-ATX mivoltára, pontosabban szabványára utal. A nyomtatott áramkör mérete így HTPC-szinten is barátságos, 24,4 cm széles és 24,4 cm hosszú. A matekot kedvelőknek ez alapján már bevillant, hogy az alaplap bizony négyzet alakú. A PCB színe a szokásos fekete, amely egyben a termék uralkodó színvilága is az MSI-kékkel megspékelve.
A deszka központi része a fehér színű FM1 foglalat és a hűtés rögzítőkerete. A foglalat mellett balra (a kimenetek felé) találjuk a mi szemünknek már aprónak tűnő tápellátást, mely 6 fázissal operál. Ez a modell is a már megszokott DrMOS vezérléssel dolgozik és Military Class II komponensekből épül fel, ezeknek a részleteik a következőek:
DrMOS. Aki mostanában kicsit is képben van az MSI alaplapjaival, az biztosan találkozott már a DrMOS-szal is, ugyanis már jó ideje ezt a megoldást alkalmazza a cég az alaplapjain, egészen a P45-ig visszanyúlóan. A DrMOS egy tápellátó komponens, a Driver-MOSFET rövidítése.
A technológia lényege az, hogy a vezérléshez szükséges driver IC, valamint a felső és az alsó MOSFET egyetlen lapkába, egy tokba került. Egyik fontos erénye a kapcsolási frekvencia megnövekedése, amely a hagyományos MOSFET-hez képest a gyártói adatok szerint négyszeres sebességet jelent, amely jelentős javulást eredményez a stabilitásban a feszültségszabályozásban. Nem csak általános körülmények között, hanem kemény tuning esetén is megőrzi stabilitását és hatékonyságát. A negyedik dolog a Military Class II, mely egy kicsit több szót érdemel, és nem csak a PWM területre, hanem az egész alaplapra vonatkozik. A közelmúltban is olvashattatok egy olyan alaplapról, mely a hadászati szabványoknak is eleget tevő komponensekre épült. Az MSI esetében gyakorlatilag ugyanerről van szó. A Military Class II, ahogy a neve is mutatja, már a második revízió, de a lényeg a részletekben rejlik, azaz az alkatrészekben.
Hi-c CAP
A Hi-c kondenzátorok lelke a tantál (tantalum), mely a periódusos rendszer 73-as rendszámú eleme, és elég ritka, szürkésfehér, csillogó fém. Olvadáspontja igen magas, 3017 °C. Nagy kémiai ellenálló képessége miatt kémiai eszközöket és elektródákat készítenek tantálból. Fogászati fúrók, analitikai mérlegek súlyai, röntgencsövek katódjainak, töltőtollhegyeknek a készítésére használják. Mivel a szövetek mellett jól megfér, ezért a szervezetben bennmaradó, például a csontokat megtámasztó segédeszközöket készítenek belőle. Elterjedten használják főként mobiltelefonok és más elektronikus berendezések kondenzátoraihoz is, mint azt a mellékelt ábra is mutatja. Ennek köszönhetően a Hi-c kondenzátor a becslések szerint nyolcszor hosszabb élettartammal bír, mint a hagyományos szilárdelektrolit kondenzátorok.
SFC
Az SFC (Super Ferrit Choke) egy speciális kialakítású vasmagos tekercset takar. A tekercs olyan vasmagot tartalmaz, amelynek az áteresztőképességét jelentősen megnövelték. A hagyományos tekercsekhez viszonyítva az SFC 35 °C fokkal alacsonyabb hőmérsékleten dolgozik. Ez természetesen kis mértékben pozitívan hat a hőtermelésre és a stabilitásra is.
Solid CAP
A Solid CAP, azaz szilárdelektrolit-kondenzátor a Military Class sorozat kiindulási alapja. Ezek a modellek hagyományos elektrolit kondenzátorokat már abszolút nem tartalmaznak, minden kondi legalább Solid CAP, de ahol kell, oda a Hi-c kondenzátorok kerülnek fel. Így nem kell többé aggódnunk a felrobbanó kondenzátorok miatt, ezek a típusú kondik elenyésző számban hibásodnak meg, névleges élettartamuk 10 év. Ezekből az összetevőkből alakul ki a Military Class II, a csomagban egyébként egy tanúsítványt is találunk, amely ezeknek a paramétereknek a hitelességét garantálják.
A foglalat másik oldalára a memóriasínek kerültek fel, melyek természetesen DDR3 modulokat fogadnak. A M-ATX szabvány ellenére nem kell kompromisszumot kötni a modulok számát illetően, mivel mind a négy slotot megkapjuk. A maximum kapacitás 32 GB, a támogatott órajel 1866 MHz. A lap tápellátása egy 24-tűs és egy 4-tűs tápcsatlakozóval történik. Ventilátorok számára három csatlakozót kapunk, ebből kettő PWM vezérlésű (CPU, SYSFAN), a harmadik egy egyszerű három tűs (SYSFAN2). A NYÁK-on, a DIMM slotok mellett pihenő A75 FCH nem melegszik agresszívan, ezt bizonyítja a rajta lévő egyszerű, apró (és alacsony) borda, amely szinte éppen csak eltakarja a lapkát.
Itt fekszenek a SATA portok is, melyek mind az A75 FCH-ből jönnek, és mind a hat darab a 6 Gb/s-os szabványt támogatja. Még egy fontos dolgot köszönhetünk az A75-nek, ez pedig az USB 3.0 szabvány ismerete. Két natív port felkerült a hátlapra, egy tűs kivezetés pedig a NYÁK-alján figyel, melyet gyorsan birtokba is vehetünk a dobozba csomagolt előlapi USB 3.0 kivezetés segítségével. Nem tettünk még említést a hangkeltőről és a LAN vezérlőről. Mindkettő a Realtek gyermeke, előbbi egy ALC887 nyolccsatornás lapka jack-érzékeléssel és Azalia 1.0 támogatással, utóbbi pedig egy RTL8111E gigabites ethernet vezérlő PCI Express buszon keresztül.
Mivel egy micro-ATX modellről van szó, ezért a bővítősínek tekintetében nyilván fizikai képtelenség lenne egy normál méretű deszka kínálatát felvonultatni, de az A75MA-G55 felszereltsége a mindennapos igényeket maradéktalanul képes kielégíteni. Ez a két darab teljes szélességű PCI Express ×16-os sín (×16, ×4), a PCI Express ×1-es slot és a hagyományos PCI foglalat hozománya. Végül utoljára maradt a hátlapi kimenetek ismertetése: Egy kombi PS/2 csatlakozóval és két USB 2.0-vel indul a kör, majd az a szekció következik, ahol az APU integrált Radeonjának jelét kijuttathatjuk kijelzőink felé. Ezt megtehetjük natív HDMI 1.4, d-sub (VGA) vagy a dual-link DVI port valamelyikén. Ezt az RJ45 LAN csati, valamint további két USB 2.0 követi. Ezután következnek a már említett USB 3.0 portok, végezetül pedig az analóg audio kivezetések (jack).
MSI A75MA-G55 galéria:
MSI A75MA-G55 APU támogatási lista
MSI A75MA-G55 APU “Test Report”
MSI A75MA-G55 teljes specifikáció:
Tesztkonfiguráció
Tesztbeállítások:
A tesztelés során mindent az alapértelmezés szerint hagytunk, úgy, ahogy azt az alaplap magának beállította. Természetesen azt leellenőriztük, hogy a CPU energiagazdálkodási funkciói be vannak-e a kapcsolva. Egyetlen dolgot fixáltunk kézileg, ez pedig a memória órajele, melyet 1866 MHz-re lőttünk be, ehhez a lap 9-13-13-34 CR2 időzítéseket társított.
Fogyasztás:
Fogyasztást természetesen ezzel a konfiggal is mértünk. Ahogy a táblázatban látható, négy féle módban néztük a teljes rendszer fogyasztását. A processzor minden energiagazdálkodási képessége be volt kapcsolva.
Teszteredmények:
A mérések közül először a processzorral kapcsolatos eredményeket mutatjuk be. A teszt során próbáltunk egy átfogó egyveleget alkotni, így a táblázat szintetikus, “renderelős” és “kódolós” méréseket egyaránt tartalmaz.
A második táblázatban a 3D-s mérések eredményeit mutatjuk be. A rend kedvéért elővettük a megszokott programokat, és két kedveltebb címet a játékok közül is.
AIDA64 memóriaműveletek:
AIDA64 háttértár sebességmérés:
Vélemény
A MSI A75MA-G55-ről olyan tekintetben nehéz írni, hogy mivel egy alsó-középkategóriás modellnek tekinthető, semmi egetrengetővel nem váltja meg a világot, amit viszont tud, azt megbízhatóan és stabilan tudja. Azért jó az FM1 platform, mert kell egy alaplap – például egy MSI A75MA-G55 -, kell egy APU és némi RAM egy háttértárral, és gyakorlatilag készen van a konfigunk, már csak egy házba kell beleilleszteni. Az APU révén kipipálhatjuk a videokártyát is, az integrált Radeon kevésbé erőforrás-igényes játékokban partner tud lenni, a HDMI kimeneten keresztül pedig a házimozis kívánalmakat is teljesíteni tudja.
Ha a 3D-s erő mégis kevésnek bizonyulna, akkor még mindig használhatunk külön VGA-t, esetleg kialakíthatunk Dual Graphics rendszert. Már csak azért is érdemes figyelni és gondolkodni ebben a platformban, mert hamarosan új APU modellek kopogtatnak be a boltok polcain, így a kínálat továb bővül, és bátran lehet mazsolázgatni. Ehhez ad stabil alapot az MSI A75MA-G55, mely bármely APU-t képes fogadni, amely FM1 foglalatba érkezik (maximum egy BIOS-frissítés szükséges – egyszerűen, M-Flash használatával), technológiailag pedig mindent megkapunk, amit mostanság meglehet, gondolva itt a SATA 3.0-ra és az USB 3.0-ra. Utóbbi kapcsán megemlítendő az iCharger funkció, melyet örömmel fogunk fogadni, ha szeretjük mobil eszközeinket PC-ről tölteni.
Komponenseink védelmére és alaplapunk élettartamára pedig a Military Class II a garancia. Az MSI A75MA-G55 átlagosan 25 000 Ft környékén lelhető fel az árlistákban (esetenként ennél néhány ezressel olcsóbban is meg lehet kaparintani), ami véleményünk szerint ezért a felszereltségért és kivitelezésért egy korrekt összeg, így nem látjuk akadályát annak, hogy az MSI A75MA-G55-öt ajánlani tudjuk az FM1 platformban gondolkodók számára.
Az MSI A75MA-G55 alaplap az MSI hazai képviseletének jóvoltából érkezett hozzánk, melyet ez úton is köszönünk!
Pintér Gábor (gabi123)
A cikkben szereplő állandó tesztkomponenseinkért az alábbi támogatóinknak jár köszönet:
