Mivel a cikk főszereplője egy mechanikus billentyűzet, így elsőként beszéljük meg azt, hogy mi a különbség a mechanikus és a hagyományos, membrános megoldás között!
A legtöbb és az olcsóbb billentyűzetek membrános kivitelűek. Ezek lényegében azonos módon működnek, mint a legegyszerűbb TV-távirányítók. Póriasan szólva van egy NYÁK lemez aminek a felületén fut a vezetékezés, a gombok alatt pedig jól vezető bevonat található rajtuk. Amikor lenyomjuk a billentyűt a membrán alján lévő vezető felület hozzáér az alatta lévő felülethez és zárja az áramkört.
A membrános kivitel hátránya a relatív rövid élettartam (leütésszám) és az, hogy nincs túl sok visszajelzés a leütésről az ujjaink felé, ami azt okozza, hogy könnyen kimarad egy-egy betű, főleg, ha gyorsan kell duplázódó karaktereket leütni egymás után.
A mechanikus billentyűzet teljesen más. Persze nem úgy kell elképzelni a mechanikusságot, mint a régi írógépeknél. A mechanikusság itt azt jelenti, hogy a billentyű alatt egy mechanikusan működő mikrokapcsoló van. Ez azt eredményezi, hogy a billentyű útja a leütésnél megnő, a visszajelzés a leütésről sokkal jobban érezhető, mert itt érezzük azt az apró kattanást, amikor a kapcsoló kapcsol. Hozzáértők szerint a hosszú billentyűút és a kevésbé határozott alsó pont miatt az ujjainknak is jót tesz a mechanikus megoldás, kevésbé terhelődnek az ízületek. Nem utolsó érv mellettük, hogy az elméleti élettartam jóval hosszabb, mint az olcsó membrános megoldásoknál.
