Íme az LG DM2350D külseje, mert hogy így hívják őt! Több LG monitoros cikkben írtuk már, hogy bár a tervezők valószínűleg a távoli keleten üldögélnek az íróasztalaik mögött, a formavilág még sem az ottani, hanem a nyugati ízlés szerint készült. Az persze elengedhetetlen, hogy némi kis „pajzán” keletiesség ne csússzon be, de ez általában a mi értékrendünk szerinti jó ízlés határain belül marad. Jelen kijelző is illeszkedik ebbe a trendbe. A káva és a talp mondhatni egyszerű kivitelű. Az egyetlen ami ezt színesíti a káva alján húzódó átlátszó, kis pöttyökkel díszített plexi burkolat, aminek a közepét lilás-kékes fény világítja meg.
A külső tehát sok meglepetés nem tartogat. Az első igazi meglepi akkor ér minket, amikor a csatlakozókat vesszük szemügyre. Nálam például a tesztpad úgy van megoldva, hogy két DVI kábel tekereg elő a gép mögül, hogy amikor érkezik a tesztre egy új monitor, akkor ne legyen más dolgom, mint a kábelt csatlakoztatni, adni neki áramot, és már mehet is a próba. Ezen a kijelzőn azonban nem találunk DVI csatlakozót. Ez már önmagában is mutatja, hogy itt bizony nem egy elsősorban monitornak, hanem egy szórakoztató célra készült képernyőről beszélhetünk.
A DVI hiányzik, ám a biztonság kedvéért egy D-Sub csatlakozót találunk, ha HDMI csatlakozóval nem rendelkező számítógépre szeretnénk kötni. Ebből már nyilvánvaló, hogy a D-Sub mellett a HDMI a másik csatlakozási lehetőség, ebből viszont rögtön kettő is akad a popsin. További érdekesség, hogy e „modern” csatlakozó mellé a mérnökök a SCART-ot is fontosnak tartották. Igaz, egyre kevesebb eszköz használja ezt a lehetőséget, de a régebbi VHS magnók igen (sajnos még sok beltéri egység is), és bizony napjainkban is akad jó néhány alsó kategóriás cucc, ami ilyen analóg megoldáson keresztül kommunikál.
Mivel LG TV még nem volt nálunk, a menürendszerről is szólni kell. Az eddigi LG kijelzőket tárgyaló cikkekben találhattok képeket a menüről. Nos, jelen esetben valami egészen más várja a fogyasztót, hiszen ez nem egy monitor, hanem egy TV. A menü is pont ilyen, pontosabban olyan, mint az LG televízióinál. Jó nagy piktogramok, könnyen kezelhető beállító felület. Erre szükségünk is lesz, hiszen, bár lehet kézzel a káva alsó részén lévő „gombokkal” is vezérelni, az igazi mégis csak a mellékelt távirányítóval történő beállítás.
Ja igen, a távirányítót még nem is említettem. Nem szabad róla elfeledkezni, hiszen ez továbbra sem monitor, csak úgy néz ki. Ez bizony egy televízió. A távnyomkodó amúgy nem egy különösebben sok mondatot érő jószág. Nem a minősége miatt, azzal nincs baj, inkább azért, mert pont olyan, mint egy távirányító. Se több, se kevesebb. Az egyetlen szokásostól eltérő gomb a 3D kapcsoló, ehhez még nem szokhattunk hozzá, de reméljük, ez már nem sokáig marad így.
Mielőtt a működésre kitérnénk, bogarásszuk végig az alábbi hosszú táblázatot a képességekről!
