Egy csoda nem csoda – szokták mondani, és az LG-nél mostanában sok csoda vár minket. Itt vannak például a Cinema 3D sorozat tagjai, aminek most legkisebb változatát, a monitor TV-nek keresztelt LG DM2350D-t kaptuk meg tesztre. Fejest ugrunk tehát a harmadik dimenzióba. Tessék kapaszkodni, indul a mandula!
Aki olvasta eddigi cikkeinket, cikkeimet a 3D-s megjelenítésről, a 3D-s megjelenítőkről, az nagyjából tisztában kell, hogy legyen az elérhető technológiákkal, és persze a véleményemmel is ezekről a technológiákról. Ennek ellenére némi apró kis visszakanyarodást engedélyezek majd magamnak, hogy ismét csak nyomatékosítani tudjam a némileg szubjektív, ám egyre inkább objektívvé váló véleményemet.
Mielőtt azonban ebbe nagy „örömötökre” bele kezdenék, a kijelzőről és az előzményeiről kell szólnom néhány szót.
A történet nagyjából úgy kezdődhet, mint egy hagyományos mese. Egyszer volt, hol nem volt, a nagy csatornán túl, a pubok földjén, ahol serital nélkül szinte bűn football meccset nézni, pont ott történt, hogy a legutóbbi VB idején azt gondolta egy sportcsatornát is működtető szolgáltató, hogy milyen jó reklám lenne, ha a meccsek egy részét 3D-ben adná. Igaz, akkoriban még nem nagyon volt a lakásokban háromdés televízió, így a következő ötlet az volt, hogy mi lenne, ha a sörözőkbe tennének ilyen készülékeket, ahol a szurkolók csapatostól hajolhatnának el a repkedő labda elől.
Az ötlet jó volt, azonban volt egy nagy probléma. Egy shutteres (olyan NVIDIA féle) szemüveg nem olcsó mulatság, nagy dőreség lenne az ittas szurkolókra ráakasztani, mert meccs végére vagy eltűnne mind, vagy ha nem, hát darabokban adnák vissza.
Itt jött a képbe az LG fejlesztése, a polarizációs technológiát használó TV. Ez ugye majdnem az a módszer mint a mozikban, és hát ott bejött a szemüveg kiosztása majd begyűjtése, itt miért ne menne ugyan ez.
A gondolatot tett követte. Az LG anno annyira nem gondolta komolyan ezt az egészet, hogy ebből a fajta TV-ből nem is lehetett vásárolni. A bemutatótermek hébe-hóba kaptak egyet, de nagyjából ennyi. Aztán valakinek fény gyúlt az agyában, és megkérdezte: ha ez a TV ilyen jól teljesített a meccsek alatt, ráadásul ilyen sok előnye van a kunkurensek által használt shutteres technológiával szemben, akkor miért nem használjuk fel széleskörben? Ugye milyen jó kérdés? Annyira az, hogy megint valaki, aki döntési helyzetben volt bólintott egyet, aminek eredményeképp a piacot hamarosan elárasztják a Cinema 3D emblémával ellátott készülékek.
A nálunk most bemutatkozó kijelző is ebbe a családba tartozik, igaz, a mérete okán monitor-TV a becsületes besorolása. A lényeg azonban nem ez, hanem, hogy itt van végre nálam, és kipróbálhatom!
Kezdjük most e rövid bevezető után magával a készülékkel, hogy aztán a 3D-ről is szót ejthessek!
