Nem először esek abba a hibába, hogy előre lefitymálok egy terméket. Persze ez a jobbik eset, mert ilyenkor szinte garantált a pozitív csalódás. Most is ez történt. Amikor megtudtam, hogy médiakütyüt kell bemutatnom, akkor előre el is könyveltem magamban, hogy egy újabb kínai vacakról kell írnom. Nos, a tévedés egyharmadában igaznak bizonyult, miszerint ezt a szerkezetet is Kínában rakják össze. Viszont a gyártó koreai, a kütyü pedig egyáltalán nem tűnik gagyinak.
Persze ez már akkor gyanússá vált, amikor megnéztem a gyártó oldalát, és nem valami összefércelt szemetet, hanem egy pofás külsejű, ráadásul érdekes megoldásokat reklámozó lapot találtam.
Ezek után már kellő izgalommal csomagoltam ki a meglepő tömeggel bíró lejátszót a kartonból. Nem sokat teketóriáztam, a távirányítóba elem került hamar, a HDMI kábel egyik vége a lejátszóba, a másik az erősítőbe csúszott, aztán már nem is volt más dolgom, hogy az USB csatlakozóba illesszem a WiFi sticket és megnyomjam a bekapcsoló gombot. A tévén megjelent a logó, majd kisvártatva a menü is. Mielőtt azonban a készülék menüjét, és ezzel együtt a tudását is boncolgatjuk, azelőtt a külsőt vegyük szemügyre!
Az elektronikát befogadó doboz nagyjából 25 × 25 × 5 centiméteres. A keret szálcsiszolt alumínium, melynek elején egy kék LED-et tartalmazó bekapcsoló gombot és az infravörös vevő ablakát találjuk. A fedlap műanyag, ám kimondottan minőségi érzetet kelt az emberben. Az első rész fényes-, a hátsó matt fekete. A fényes rész hátratolható, alatta találunk egy dokkolót, amibe iPod-tól az iPadig az iPhone-on keresztül illeszthetünk Apple termékeket. Nem nehéz kitalálni, hogy az ezeken tárolt tartalmat is lejátszhatjuk.
A hátlapon – mily meglepő – megtaláljuk a csatlakozókat. A médiakütyük tesztelésénél ez a pont szokott az egyik vízválasztó lenni, hiszen megszámlálásuk után egy tapasztalt szem nagyjából el is döntheti, hogy a kezében tartott produktum milyen értéket képvisel. Ha innen valami hiányzik, akkor az nagyon hiányozni fog, amikor használni szeretnénk a lejátszót. Az iXtremer hátulja nem okozott csalódást. A képet három módon juttathatjuk ki. HDMI, komponens vagy kompozit kimenetet használhatunk. A hang is három módon juthat az erősítőbe. Optikai vagy koaksziális csatlakozón, illetve a HDMI-n keresztül. Analóg 5.1-es kimenetet nem találunk, de a HDMI korában erre nem is hiszem, hogy sok igény mutatkozna.
A hátlapon a fentiek mellett találunk még három USB csatlakozót. Ezek közül kettő arra szolgál, hogy a lejátszóra kössünk külső hardvereket, ami lehet háttértár vagy USB WiFi antenna, amit mellékelnek is a készülékhez. A harmadik csatlakozón az iXtreamer köthető külső háttértárként más eszközökhöz, például számítógéphez, hogy az anyagainkat egyszerűen átpumpálhassuk.
Az otthoni hálózat elérése a mellékelt antenna segítségével egyszerű, ám ha jobban szeretjük a vezetékes kapcsolatot, akkor sem kell szomorkodnunk, hiszen egy Ethernet csatlakozót is találhatunk. Nem mehetünk el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy ez csak 10/100-as, vagyis sehol a gigabit, ami pedig mostanában egyáltalán nem elképzelhetetlen áldás egy otthoni hálózatban, Koreában meg lassan az internet is ilyen sávszélességen ömlik be a lakásba. Szóval ide a sok piros mellé fel kell vésnünk egy fekete bucit is.
A következő oldalon megnézzük a menüt és persze fel is derítjük az iXtreamert!
