Az IPS technológia sem mai gyerek már, hiszen 1996-ban fejlesztette ki a Hitachi. A fejlesztés egyértelmű iránya a TN panelek két főbb hátrányának kiküszöbölése, vagyis a jobb látószög és a magasabb minőségű színvisszaadás elérése volt.
A technológia neve az angol In-Plane Switching elnevezésből származtatható, mely a TN+film panelektől eltérő, egészen pontosan a teljesen fordított működésből ered. Míg a TN panel esetén az elektromos tér hiánya esetén a kristályok átengedik a fényt, addig az IPS-nél nem. Ez az eljárás sokat segített azon, hogy a fekete valóban fekete legyen, vagy legalábbis feketébb, mint a megszokott TN paneles megoldás esetén, valamint az eltérő kristály rendeződés miatt a betekintési szög is drasztikusan javul, ami számszerűleg akár 170-178 fok is lehet horizontálisan. Ez az érték ebben az esetben nem csak egy szép szám, hanem valós adat, vagyis még ilyen szögből is élvezhető képet kapunk. Ráadásként, apró pozitívumként értékelhető az is, hogy ha egy pixel nem működik, akkor ott nem fehér, hanem fekete képpontot látunk, ami általában kevésbé zavaró. Az előnyök között utolsóként említjük, de talán az egyik legfontosabb, hogy az IPS panel fizikailag is képes a 16 millió szín megjelenítésére.
Kristályrendeződés az egyes technológiáknál
Persze ez a technológia sem lehet hiba nélkül. Az IPS panelek előállítása drágább, több áramot is igényelnek a működéshez, és a fényáteresztő képességük is rosszabb, így erősebb háttérvilágításra van szükség a használatukhoz. Ez a sok hiányosság lényegében egy dologra vezethető vissza, mégpedig arra, hogy a TN panellel szemben egy képpont működtetéséhez egy helyett két vezérlő tranzisztorra van szükség. Igaz, ezek a tranzisztorok, ahogy a vezetékezés is, átlátszóak (máskülönben látnánk őket a kijelzőn működés közben), ám mégis több fényt takarnak ki, mintha egy tranzisztort használnánk.
A kristályrendeződés és a betekintési szög közötti összefüggés
IPS panelből nem csak egyfélével találkozhatunk. Az idők folyamán több féle panel is kifejlesztésre került, melyekkel természetesen az előző generációk hibáinak kijavítása volt a cél. Az első generációknál például gondot okozott, hogy bár a fekete fekete volt, élesebb szögből és sötét helységben ez a fekete csúnya lilás árnyalatot kapott. Volt mit javítani a kontrasztarányon is, hiszen az eredetileg 200:1-hez érték nem volt valami combosnak nevezhető. Ami még komoly gondot okozott az a működési sebesség. A 60 millisecundumos fekete-fekete átmenet nem hangzik jól, és ez a lassúság szürke-szürke átmenet esetén még nagyobb számot eredményezett.
Mi történik az egyes technológiák esetén, ha megnyomjuk a kijelzőt?
Ezek komoly hátrányok voltak, amiket ki kellett küszöbölni. Tudni kell, hogy az LG a mai napig úttörő szerepet vállal az IPS panelek fejlesztésében. A most használatos panelek az S-IPS technológiára épülnek, pontosabban azok továbbfejlesztéséből kialakult e-IPS-re. Az S-IPS fejlesztése hozta el a válaszidők drasztikus csökkenését, ami papíron már a 16 millisecundumot is elérte, ráadásul a kontrasztarány is javult valamelyest.
Pixelek minimális nagyítás mellett
Az igazi áttörést a 2009-es év hozta meg az LG-nek, pontosabban ebben az évben mutatták be az e-IPS technológiát, mely az S-IPS-nél jóval egyszerűbb subpixel szerkezetet hozott, ami javította a fényáteresztő képességet, és csökkentette az előállítás költségét is. Az új technológia azonban valamelyest rontott a minőségen az S-IPS-hez képest, éles szögből például a fekete kicsit beszürkül. Ez a minőség azonban még így is nagyságrendekkel haladja meg a jelenleg elterjedt TN+film paneleknél tapasztalhatót.
Pixel szerkezet kinagyítva
Az IPS panelekről még oldalakat lehetne írni, kihagytunk például néhány lépcsőt az evolúcióból. A lényeg azonban röviden összefoglalva a következő: A TN+film panelek a szükséges rosszat jelentik. Olcsón és nagy képátmérővel gyárthatók. A válaszidő remek, ami alkalmassá teszi arra, hogy játékok, filmek fussanak rajta. Az utóbbi évekig ezek a tulajdonságok vitték a vállukon a technológiát. Napjainkra az LG fejlesztéseinek hála az IPS technológia utolérte, vagy legalábbis nagyon megközelítette a TN+filmet azokon a területeken is, amiben az kimagaslóan jó volt. A válaszidők lecsökkentek, a kontrasztarány nőtt, ráadásul még a gyártási költséget is sikerült leszorítani. Az IPS technológia és a W-LED párosítása ráadásként nem csak a kijelzők vastagságát, hanem az elfogyasztott energia mennyiségét is csökkentette.
Elérkezett hát az idő az IPS forradalomra!
