Kipróbáltuk: Intel Z68 és négy alaplap a szorítóban
GIGABYTE GA-Z68X-UD7-B3
A GIGABYTE a P67 és a H67 modellek tervezésekor elindult egy új irány felé, és ez köszön vissza a Z68 palettájuk közül a legerősebbiken, az UD7-en is. A méretes nyomtatott áramkör fekete színben tündököl, rajta a már ismerős hűtéssel, mely a PWM területeken, az NF200 hídon és a Z68 PCH-n egyaránt átnyúlik négy blokkra osztva, melyeket vastag, nikkelezett hőcső kapcsol össze. A Lotes foglalatot 24 fázisú analóg tápellátás látja el energiával, driver MOSFET vezérléssel és Dual CPU Power támogatással, melyről már az X58A-OC kapcsán ejtettünk néhány szót.
A GIGABYTE egyedi szolgáltatása az úgynevezett Dual CPU Power képesség: képzeljünk el egy – a munkaállomásokra jellemző – redundáns (duplikált) energiaellátási felépítést egy nem üzleti felhasználásra szánt, asztali alaplapon! A GIGABYTE saját fejlesztésű, kapcsolóüzemű technológiája lehetővé teszi a CPU feszültségszabályzó fázisainak megosztását, két készletbe osztva a tápellátó áramköröket. Ez lehetővé teszi azt, hogy amennyiben nincs szükség a teljes rendszer munkájára, az egyik fázisszett teljesen kikapcsolásra kerüljön, és a munkát csak a másik szett végezze. Így energia takarítható meg, az élettartam pedig növelhető, szemben az átlagos megoldásokkal, ahol a fázisok mindegyike minden időpillanatban aktív.
Ezt egészíti ki a Multi-Gear Switching fáziskapcsoló technológia, mely ugyancsak képes a fázisok számát felezni, és ezáltal energiát megtakarítani, de ennek használatához aktív Dynamic Energy Saver programra van szükség. A rendszer támogatja az VRD 12 szabványt, így a mai és a jövőben megjelenő LGA1155 tokozású processzorokkal egyaránt kompatibilis. Az alaplap gyártása természetesen Ultra Durable 3 alapokon nyugszik, ezt vélhetően már senkinek nem kell bemutatni. A lapon négy darab memóriafoglalatot találunk, melybe DDR3 modulokat tehetünk kétcsatornás üzemmódot használva, akár 2133 MHz-es sebességig. Korábban már említést tettünk az NF200 vezérlőről.
{highslide type=”slideshow-controlbar” url=”/cikkek/2011/junius/z68teszt/ud7_nf200.jpg, /cikkek/2011/junius/z68teszt/ud7_pch.jpg, /cikkek/2011/junius/z68teszt/ud7_pwmarea.jpg, /cikkek/2011/junius/z68teszt/ud7_socketarea.jpg” width=450 positions=”top, right” outlineType=”rounded-white” }{/highslide}
Nos, ez nem véletlenül került fel a PCB-re, szükség volt a PCI Express szálak számának növelésére, ugyanis teljes szélességű sínből négy darabot is találunk az UD7-en, azaz lehetőség van Tri-SLI és CrossFireX rendszer kiépítésére is. Hagyományos PCI sínből is kapunk kettőt, ha valamilyen régebbi eszközt szeretnénk használni. Háttértárak csatlakoztatásához az alaplap szélén nyolc darab, elforgatott SATA csatlakozót kapunk, ebből a négy fekete SATA 2.0, míg a két fehér és a két szürke SATA 3.0 szabványt támogat (a két szürkét a Marvell vezérlő szolgáltatja.
Mivel UD7-es modellről van szó, nem kell meglepődni azon, hogy a hátlapi szekció is rendkívül gazdag, és mindent megkapunk amit csak el tudunk képzelni: Kombinált PS/2, két darab USB 3.0, optikai és koaxiális digitális kimenet, nagy FireWire csatlakozó, majd egy USB 2.0/eSATA és egy USB 3.0/eSATA kombi csatlakozó. Egy oszloppal jobbra ugyan ez, csak a tetején kis FireWire csatival. Ezt két darab Gigabites ethernet csatlakozó követi még négy darab USB 3.0-val, a sort pedig az analóg hangkivezetések zárják le.
Bizonyára feltűnt, hogy az alaplapon nem találunk kivezetéseket az IGP számára. A GIGABYTE vélhetően úgy látta, hogy ez egy ilyen alaplapra fölösleges, így lehagyta a kimeneteket a hátlapról, ennél fogva esetében Virtu használatára nincs lehetőség. Lássuk be, hogy van némi logika a döntésben…. Felsőkategóriás alaplaphoz méltó a dobozolás, és annak tartalma is, mindent megtalálunk benne, ami csak kellhet, erről az alábbi képek tanúskodnak:
Beszéljünk néhány szót a BIOS-ról, ugyanis a GIGABYTE nem egészen ugyanazt az utat választotta, mint a többiek. Abban, hogy duál BIOS-ról van szó 3 TB-os HDD támogatással, még nincs semmi meglepő. Az eredeti BIOS tekintetében a mérnökök indításnál meghagyták az klasszikus, “karakteres” BIOS-t, és egy úgynevezett Hybid EFI technológiás Touch BIOS-t fejlesztettek ki a rendszerhez. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy a grafikus BIOS-t nem rendszertöltéskor, hanem operációs rendszer alatt kapjuk meg egy a program telepítését követően. A szoftver real-time, azaz valós idejű kommunikációt tesz lehetővé a BIOS-szal, az alkalmazást érintőkijelzővel is kényelmesen használhatjuk, amely akár egy iPhone is lehet.
Az alaplap természetesen támogatja a Intel Smart Response technológiát, amelyről a bevezetőben már beszéltünk. Ezen felül viszont egy kényelmes és hasznos saját szolgáltatással egészíti ki a dolgot, melynek neve GIGABYTE EZ Smart Response. Az Intel SRT bekapcsolása alap esetben úgy néz ki, hogy csatlakoztatunk kell az SSD-t és a HDD-t az alaplapra, BIOS szinten RAID módba kell állítani a SATA vezérlőt, majd utána Windows 7 alatt az Intel Rapid Storage alkalmazás segítségével aktiválni az Intel Smart Response-t. Igen ám, de sok esetben ez a művelet nem megy végbe az operációs rendszer újratelepítése nélkül. Erre a problémára kínál megoldást a GIGABYTE EZ Smart Response, ugyanis szükségtelenné teszi ezeket a manuális lépéseket, mindent automatikusan megcsinál, és beállítja nekünk a szolgáltatást. Íme egy video a használatról:
A teljes specifikáció itt érhető el: link
Nagyjából ennyi, amit dióhéjban a GA-Z68X-UD7-B3-ról el lehet mondani, lássuk a következő delikvenst!
GIGABYTE GA-Z68X-UD3H-B3
Ezt az alaplapot néhány kategóriával lejjebb, jóval olcsóbban kínálja a gyártó, mint a fent megismert UD7-et. Ennek ellenére sok közös jellemző és képesség van, ezért nagyrészt csak a különbségekre fogunk kitérni részletesen. A lap a költséghatékonyság jegyében 7 fázisú tápellátással rendelkezik, és a dual CPU Power támogatása is elmaradt, de a vezérlés driver MOSFET-alapú. A modell Ultra Durable 3 tervezéssel és komponensekkel készül, a hűtést két különálló bordával oldották meg, az egyik a PWM szekciót, a másik magát a Z68 PCH-t hűti.
{highslide type=”slideshow-controlbar” url=”/cikkek/2011/junius/z68teszt/ud3h_dimm.jpg, /cikkek/2011/junius/z68teszt/ud3h_foglalat.jpg, /cikkek/2011/junius/z68teszt/ud3h_pch.jpg, /cikkek/2011/junius/z68teszt/ud3h_sata.jpg, /cikkek/2011/junius/z68teszt/ud3h_pcie.jpg, /cikkek/2011/junius/z68teszt/ud3h_konfig3.jpg” width=300 positions=”top, right” outlineType=”rounded-white” }{/highslide}
RAM slotból négyet találunk, dual-channel DDR3 támogatással 2133 MHz-ig. Teljes szélességű PCI Express sínből két darab jutott a NYÁK-ra, melyek ×8, ×8 módban használhatóak egy időben. A paletta részét képezi még a három darab rövid (×1-es) PCI Exress csati és két darab hagyományos PCI. A SATA portok száma hét darabra csökkent, a feketék még a régit, a fehérek és a szürkék az új 6 Gb/s sebességű szabványt is támogatják. Az alaplapon lent található, pirossal jelölt USB tűs kivezetésen keresztül elérhető a GIGABYTE On/Off charge funkciója, ezt egyébként az UD7-en is megkapjuk. Érdemes figyelmünket a hátlapi szeckió felé fordítani, ugyanis itt történtek jelentős változások.
Azonnal feltűnik, hogy az UD3H-ra felkerültek a kimenetek a processzorban lévő IGP használatához, ráadásul a kínálat igen bőséges, ugyanis natív HDMI-t, DisplayPortot, DVI-t és VGA-t (d-sub) is kapunk, azaz teljes a lista. Ez egy jelentős részt ki is tölt a hátlapon, de találunk itt még kombi PS/2 csatit, hét darab USB-t, melyből egy kombi eSATA, kettő pedig 3.0 szabványú. A Gigabites ethernet mellett optikai kimenet és nagy FireWire port is rendelkezésre áll, és persze az analóg hangkimenetek sem hiányoznak.
A GA-Z68X-UD3H-B3 esetében a videokimenetek megléte egyben azt is jelenti, hogy teljes körű támogatást nyújt a LucidLogix Virtu technológiájához, amelyről már a bevezetőben értekeztünk. További jó hír, hogy Z68 PCH-nak megfelelően képes az Intel Smart Response, és az ennek a konfigurálását segítő GIGABYTE EZ Smart Response technológiák használatára, és a Hybrid EFI technológiás EFI BIOS is elérhető:
A teljes specifikáció itt érhető el: link
ASUS P8Z68-V PRO
Ez a modell az ASUS Z68 palettáján a középkategória felső részében helyezkedik el. Küllemre hasonlóan megnyerő, mint az őt megelőző GIGABYTE modellek, itt a fekete NYÁK-on a kék szín az uralkodó. Az ASUS is Lotes foglalatot használ, melyhez a már bejáratott Extreme Engine Digi+ VRM szolgáltatja az energiát a Dual Intelligent Processors 2-vel. A digitális PWM vezérlés mellett 12 fázis dolgozik (és további négy az iGPU-nak), tehát ezt a megoldást amolyan hibrid, analóg + digitális módszernek is lehet tekinteni. Így a CPU foglalat körüli terület elég letisztult, nincsen zsúfolásig telepakolva. Az elemi technikai részletekig nem mennénk le, a lényeg, hogy kiváló minőségű komponensekből összeállított, modern vezérlésről van szó, ezen nem fog múlni a tuning, az biztos.
A PWM területet dizájnos bordázatú, különálló hűtőelemek fedik, a Z68 PCH-ra egy színben és stílusban megegyező, de lapított borda került, hogy a nagyobb videokártyák kényelmesen beszerelhetőek legyenek. Ha már itt tartunk: P8Z68-V Prora három darab teljes szélességű PCI Express sín került, de ebből igazából az első kettőt érdemes grafikus alrendszerhez használni, két videokártyával ×8, ×8 módban tudnak működni. A harmadik sínhez csak 4 vezeték tartozik, így csak ×4-es módban tud üzemelni. A készlethez még két darab rövid, ×1-es PCI Express sín és két hagyományos PCI is tartozik.
A receptet követve négy darab memóriafoglalat landolt a PCB-n, DDR3 támogatással kétcsatornás módban, egészen 2200 MHz-ig, akár 32 GB-nyi mennyiségben. A SATA portok tekintetében nincs meglepetés, négy darab SATA 3 Gb/s-os (fekete) és négy darab SATA 6 Gb/s-os csatolót kapunk, melyből a két fehér a PCH-ból, a két kék pedig a Marvell vezérlőből jön. Nézzük meg a hátlapi szekciót, hiszen ismét sok mindenről árulkodik!
{highslide type=”slideshow-controlbar” url=”/cikkek/2011/junius/z68teszt/vpro_lga.jpg, /cikkek/2011/junius/z68teszt/vpro_pcie.jpg, /cikkek/2011/junius/z68teszt/vpro_dimm.jpg” width=300 positions=”top, right” outlineType=”rounded-white” }{/highslide}
A kínálat a baloldalon négy darab USB 2.0-val indul (PS/2-t már nem találunk!), majd egy Bluetooth 2.1 + EDR egységgel, további két USB 2.0-val és egy 3 Gb/s-os sebességre képes eSATA csatlakozóval folytatódik. Ezt az optikai kimenet, a natív HDMI, a VGA (dsub) és a DVI követi, mely azt jelenti, hogy a P8Z68-V Proban is lehetőségünk van a Sandy Bridge CPU-ban szunnyadó IGP használatára, ahogy a Lucid Virtu alkalmazására is. A sor egy gigabites ethernet (RJ45) csatlakozóval, két darab USB 3.0-val és az analóg hangkivezetésekkel zárul.
Az ASUS ennél az alaplapnál is az UEFI BIOS-t használja, amely támogatja a 2,2 TB-nál nagyobb HDD-ket is rendszerlemezként. Megkapjuk a teljesen grafikus felületet az egér támogatással, és a kétféle használati móddal. EZ módban egyszerűen, grafikákkal szemléltetve látjuk az egyes jellemzőket, mint egy diagnosztikai programban, az átlag felhasználó számára is egyszerű és nagyszerű, az aprólékosabb és nagyobb tudást igénylő menüpontok viszont rejtve maradnak. Ehhez Advanced módba kell váltanunk, ekkor mindent megkapunk, ami az aprólékos paraméterezéshez és a tuningoláshoz szükséges. Ahogy a GIGABYTE lapoknál, természetesen az ASUS Z68-as kínálatánál sem marad el az Intel Smart Response technológia támogatása.
A teljes specifikáció itt érhető el: link
ASUS Maximus IV Extreme (P67 alapú modell összehasonlításhoz)
Az ASUS M4E mostanra ismerős kell, hogy legyen, ugyanis nem régen teszteltük le és mutattuk be oldalunkon. A piac P67-es kínálatának egyik – ha nem a – legjobb darabja, kimagasló minőséggel és rengeteg extrával. Már beszéltünk a vezérlők közötti különbségekről, P67 esetén tehát az esetleges videokimeneteket és az IGP – Lucid Virtu használatát, valamint az Intel Smart Response technológiát veszítjük el a Z68-cal szemben, ezen kívül nincs számottevő különbség, meglátjuk a tesztekben mit tapasztalunk majd…
A teljes specifikáció itt érhető el: link
