Kipróbáltuk: Intel Ivy Bridge 3770K-val és Intel DZ77GA-70K alaplappal

Tesztalkalmazások

Mérések során használt alkalmazások:

GPU-Z 0.6.2
CPU-Z 1.60 x64
AIDA64 2.30.1929 béta
SuperPi 1.5 mod XS
wPrime 2.0.4
Fritz 12
TrueCrypt 7.1
7-ZIP 9.22 béta x64
WinRAR 4.11 x64
Cinebench R11.5 x64
Media Player Classic x64
x264 HD Benchmark 4.0
dBPowerAMP Music Converter
Photoshop CS 5.1 x64
FurMark 1.9.2
MSI Afterburner 2.2
3DMark11 1.0.2.0
LuxMark v2.0 x64
ComputeMark v2.1
MediaEspresso 6.5.2119_41281
Crysis 2 1.9 + DX 11 patch + Hi-res – Adrenaline Crysis 2 benchmark tool 1.0.1.13
F1 2011 (beépített mérés)
Alien vs Predator benchmark v1.0.3 + GUI x64

Tesztkonfiguráció:

A tesztkonfigurációk mindegyike alapértelmezett beállításokkal futott, azaz a Turbo Boost értékeket nem módosítottuk, és az összes energiagazdálkodási profil be volt kapcsolva, amit az alaplap automatikusan aktivál.

Egyedül a memória órajelét fixáltuk manuálisan a konfigok esetében, a HyperX modulok 1-es profilját kapcsoltuk be, azaz a négy darab RAM kétcsatornás üzemmódban, 1866 MHz-en, 9-11-9-27 CR1 időzítésekkel futott.

Természetesen az Ivy Bridge-t nem hagytuk tuning nélkül, az állítgatás során 4800 MHz-ig jutottunk, de az ehhez szükséges 1,4 V-os feszültség olyan hőtermelést okozott, amivel már a Ninja 2 nem tudott mit kezdeni, és az Intel gyári vízhűtése is éppen csak, hogy határértéken belül tudta tartani a magokat a szenzorok szerint. A hírek, amiket hallottunk, megerősítést nyertek. Az Ivy Bridge (vagy legalábbis a Core i7-3770K) alapfeszültséges, alapórajeles hőtermelésével nincs különösebb gond (bár kiválónak az sem mondható), de a komolyabb tuninggal kalkulálóknak bizony a legjobb léghűtésekkel vagy vízhűtéssel van csak esélyük megfelelő hőmérsékleti tartományban tartani a bestiát.

A tapasztalatokat az alábbi két AIDA64 terheléses képernyőmentéssel demonstráljuk:

A rendszer terhelése alapbeállításokkal:

A rendszer terhelése tuningolt beállításokkal:

Fogyasztás:

A fogyasztást első körben a diszkrét grafikus kártya alkalmazásával végeztük el. Az üresjárati, AIDA64-gyel és Blu-ray lejátszással terhelt állapotokat egy 360 wattos Chieftec tápegység mellett mértük, a FurMarkos adatok már a Xigmatek monstrum beiktatásával születtek meg.

Láthatjuk, hogy a legerősebb Ivy Bridge fogyasztására nem lehet különösebb panasz, gyakorlatilag a mezőny legtakarékosabb modellje, de előnye a 2600K Sandy Bridge-hez képest csak AIDA64 terhelésnél volt igazán komoly. Ettől függetlenül, mivel egy nagyobb teljesítményű központi egységről van szó, amely kevesebbet fogyaszt, mint elődje, kijelenthetjük, hogy ebben a vonatkozásban az Intel megint jó munkát végzett.

A második lépésben a GeForce GTX 560 Ti-t eltávolítottuk a rendszerből, és életre keltettük a processzorokban szunnyadó integrált grafikus magokat. Hogy ne csak az előd, HD 3000-hez tudjunk viszonyítani, elővettük az AMD APU-nkat egy A6-3650 személyében, és a benne lévő Radeon HD 6530D-t is megvizsgáltuk, illetve le is mértük a különféle alkalmazásokban. Itt is a 360 wattos Chieftec tápot használtuk, mely természetesen ilyen terheléssel még könnyedén meg tudott birkózni. Terheletlen állapotban a legtakarékosabb az új IGP HD 4000, elég impozáns, hogy a teljes rendszer mindössze 48 wattot fogyasztott, de a Radeon többlete sem jelentős, a javulás viszont dicséretes a HD 3000-hez képest.

Blu-ray lejátszás alatt a HD 4000 tovább bizonyít, és ~ 20 wattal kevesebbet kért a második, HD 3000-hez képest. Az Alien vs Predator alatt csak a Radeonnal tudtuk őt összevetni, hiszen a HD 3000 még nem támogatja a DX11 API-t, így az AvP benchmark futtatására nem alkalmas. A játék alatt is meggyőző a HD 4000, majdnem 25 wattal kevesebbel beérte a HD 6530D-hez képest. Az IGP HD 4000 tehát fogyasztásból 5-ös, hamarosan az is kiderül, hogy ehhez milyen teljesítményt sikerült párosítani.