Az Ivy Bridge látogatása természetesen minket sem került el, a legfrissebb “tick” állomás eredménye megmutatta magát, méghozzá egy Core i7-3770K személyében. Külön örömünkre szolgál, hogy a processzort egy csúcskategóriás Intel alaplapban próbálhattuk ki, melyben természetesen tuningoltunk is. Nem is szaporítanám tovább szót, kezdjünk bele!
Technológia
Valószínűleg nem ez a legfelhőtlenebb időszak az AMD életében. A központi egységek terén kialakult architekturális hátrányuk (évek óta) tagadhatatlan, ám ez most (ismét) gyártástechnológiai lemaradással is bővül, ugyanis az Intel új processzorai az első olyan chipek a világon, amik 22 nanométeres 3D háromkapus tranzisztor eljárással készültek. Ha csak ennyit lehetne felírni a „változások listájára”, már akkor is határozott előrelépésről beszélhetnénk.
Aki sűrűn látogatja oldalunkat, az már biztosan hallott az Intel „tik-tak” névre keresztelt fejlesztési stratégiájáról. Korábban a vállalat következetesen ragaszkodott ehhez, azaz ha egy új gyártástechnológiát vezetett be (ez a „tik”) az egyik évben, akkor a chip architektúrájának megváltoztatására („tak”) csak a következő évben került sor. Az útiterv felgyorsítására, vagyis hogy az „architektúraváltás” és az új gyártástechnológia bevezetése egy időben zajlik, csak azért volt lehetőség, mert az Intel azon (kevés) vállalatok egyike, ahol egy kézben van a chipek tervezése és a gyártása. Ugyan a fő változás valóban a gyártástechnológiánál látható, de ezenfelül is jelentős előrelépések történtek, így lényegében valóban jogosan alkalmazhatja a „tik+” jelzőt.
[+]
[+]
A 22 nanométeres eljárással készülő chip alapterülete 160 négyzetmilliméter és 1,48 milliárd tranzisztorból épül fel. Összehasonlításképpen: a szintén négymagos Sandy Bridge alapú processzorok 216 mm2-es felületen 1,16 milliárd tranzisztort foglalnak magukban. A jelentős különbség a gyártástechnológiai eljárásából és az összetettebb integrált grafikus vezérlőből fakad. A tranzisztorkeretbe olyan finomságok is belefértek, mint az integrált véletlenszám-generátor – biztonságot növelő technológiák közé tartozik – és a SMEP (Supervisory Mode Execution Protection), mely a jogosultságnövelést használó támadási formák ellen lép föl. Természetesen az integrált memóriavezérlő is komoly szálkásításon esett át, így már hivatalosan is elboldogult a 2133 MHz-es modulokkal. Érdekes újítás a konfigurálható TDP bevezetése, minek révén a gyártók az adott körülmények alapján befolyásolhatják a processzorok fogyasztását.
[+]
[+]
Az Ivy Bridge processzorok elrendezése lényegében olyan, mint a Sandy Bridge-nél. A négy x86-64-es processzormag 256 KB méretű dedikált másodszintű gyorsítótárat kapott, valamint még egy közös 8 MB-os L3 cache-ből is dolgozhatnak. A PCH és a processzor a DMI linken kommunikálhat, a System Agent pedig a DMI buszt, az integrált memóriavezérlőt és a PCI-Express vezérlőt tartalmazza. A PCI Express vezérlő megfelel a 3.0-s szabvány követelményeinek, de továbbra is csak két darab x8-as portot tud működtetni. Természetesen a már korábban bemutatkozott moduláris felépítés itt sem maradt el, így a különböző részegységek letiltásával villámgyorsan létrehozható egy új variáns.
A kékek mérnökei ismét nem bízták a véletlenre a dolgokat, ugyanis a CPU ismét kisebb optimalizációkat kapott – például a front-end és az elágazásbecslés kapcsán -, ami IPC (utasítás ciklusonként) növekedést jelenthet. A finomításokról a lenti kép ad bővebb tájékoztatást.
A legmeghatározóbb fejlődés kétségtelenül az integrált grafikus processzor életében történt. Az Intel HD Graphics 4000 támogatja a Microsoft DirectX 11-et, OpenGL 3.1-es és az OpenCL 1.1-et. A harmadik generációs Intel Core processzorok 3D grafikai képességei jelentős előrelépést jelentenek a számítógépes játékok terén, hiszen a sebesség mellett a képminőség is javult. A grafikus processzor 16 darab programozható végrehajtó egysége különféle GPGPU feladatokat is elvégezhet.
Az Intel Quick Sync Video 2.0 hardveres videó kódoló az új processzorokba építve érkezik, aminek segítségével (a belső mérések alapján) a felhasználók a videóikat kétszer gyorsabban tudják feldolgozni, mint az előző generációs processzorokkal. Fix funkciós egység révén a megvalósítás a fogyasztásra is jó hatással van.
